Menu
Cart

Life Gym vagy Frankenstein?

  •  Frankenstein-típusú rehabilitáció: az emberi testre elemekből álló szerkezetként (Frankenstein) tekintünk, a betegség pedig azt jelenti, hogy a szerkezetben valahol elromlott egy alkatrész, amit meg kell javítanunk. Ez az a bizonyos „derékfájdalom esetén ezt az izmot erősítjük, ezt pedig nyújtjuk” típusú megközelítés, azt várjuk, hogy az egyes alkatrészek megszerelésével majd szépen helyreáll a teljes mozgásrendszer integritása.
  • Life-gym vagy más szóval feladatspecifikus rehabilitáció: Keresd meg a probléma kialakulásának okát, menedzseld (szüntesd meg vagy kompenzáld), forszírozd a mozgást, teremtsd meg hozzá az optimális feltételeket, és hagyd, hogy a test saját maga önállóan visszataláljon az optimális mozgásmintához. Másképp fogalmazva: koncentrálj a feladatra és engedd, hogy a test megszervezze a többit. Itt bizony szó sincs "szerkezetről", az emberi testre mint élő, folyamatosan változó, megújuló, önszabályozó integritásra tekintünk. E koncepció lényege, hogy a feladat ismétlődő végrehajtása során az agy újratanulja és optimalizálja a mozgást, persze csak akkor, ha megteremtjük az optimális feltételeket. A fizioterapeuta dolga pedig csupán annyi, hogy megteremtse az optimális feltételeket 😊

Hogy mindezeket egy konkrét – az érthetőség kedvéért jócskán leegyszerűsített, kissé demagóg – példával illusztráljam:

  • probléma: derékfájdalom, porckorong ellapulás/sérv
  • ok (naggggyon leegyszerűsítve!!!): a gerinc az inaktivitás és az ülőmunkával járó túlterhelés miatt feszes, merev, rugalmatlan, így torzultak a mozgásminták. Ennek következtében a mozgások, különösen a rotáció (csavarás) során az elmozdulás nem oszlik el harmonikusan az egyes csigolyák közt, az L5-S1 szegmentum hipermobillá (túlmozgásossá) válik, mindez pedig nyírja a porckorongot

Frankenstein megoldás: tanítsuk meg a páciensnek, hogyan végezze a mindennapi és sportmozgásokat úgy, hogy lehetőleg soha ne rotáljon (és hajoljon stb.) a gerincével, és párhuzamosan erősítsük meg a gerinc körüli izmokat plank-kel, térdelőtámaszos kar és lábemelésekkel és más hasonló, a gerincet kizárólag kiegyenesített állapotban terhelő gyakorlatokkal (amik egyébként tök jók és abszolút helyük van a rehabilitációban (is), csak épp nem akkor és úgy, ahogy...)

Lyfe-Gym megoldás: fentiekkel épp ellentétes, állítsuk vissza a gerinc fiziológiás rotációs (és persze minden más) mozgásának képességét, azaz tanítsuk meg újra az optimális mozgásmintát funkcionális gyakorlatokkal, azaz ROTÁCIÓVAL (és persze a többi mozgásiránnyal is). Hogyan? Úgy, hogy forszírozzuk a rotációs (és a lentiek mintájára minden más) mozgást, miközben megteremtjük a mozgás optimális feltételeit.

Mit értek ez utóbbi alatt? Ha szimpla rotációt kérünk, megint csak az L5-S1 szegmensből forog majd a páciens, tehát semmivel nem jutottunk közelebb a célhoz, sőt, tovább nyírjuk a gerincét. Ahhoz, hogy valódi eredményt érhessünk el, két (pontosabban három) teendőnk van:

  1. A szövetek rotációs képességének megteremtése: mobilizálni kell a gerincet, hogy egyáltalán képes legyen a rotációra. Ehhez gyakorlatilag bármilyen eszközös vagy manuális mobilizációs technikát használhatunk (pl. floss, masszázs, fascia release terápia, FDM, SMR stb.). Sajnos sokan, haj, de nagyon sokan itt be is fejezik a rehabilitációt, pedig ez csupán a kezdet:) Hozzáteszem: véleményem szerint nins is feltétlenül szükség manuális kezelésekre, az okosan felépített természetes mozgások (kúszások, mászások stb.) legalább annyira, ha nem sokkal inkább alkalmasak a gerinc mobilitásának megteremtésére, mint a különféle passzív kezelések. Ejnye, már megint szentségtörést követtem el:))
  2. Az optimális rotációs minta visszaállítása: olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben egész egyszerűen nem képes az ágyéki szakasszal kompenzálni. Ha például leültetjük egy székre, azaz rögzítjük a medencéjét és azt a feladatot adjuk, hogy a karjaival felváltva nyúljon át az ellenoldalra (mondjuk érintsen meg egy labdát), a rotáció előbb-utóbb ott fog létrejönni, ahol kell, elsősorban a gerinc thoracalis szakaszán. Most már csak egyetlen dolgunk van, addig gyakoroltatjuk a feladatot, amíg az agy újratanulja és elrögzíti a helyes mintát, és már nem csak a mozgásterápia során, de a mindennapokban is ahhoz nyúl majd
  3. Plusz fentiek mellett természetesen nem feledkezünk el a „big picture-ről” sem: a pácienst rávesszük a rendszeres, a testet harmonikusan terhelő testmozgásra, értelemszerűen fokozatosan felépítve a mozgásprogramot. Ha ez a fázis kimarad, semmit sem értek az eddigiek.

Szerintem nem szükséges hozzátennem, hogy a leírtak a lyfe-gym szemlélet szerint korántsem csupán a rotációs képesség visszaállítására, hanem MINDEN típusú rehabilitációra és minden mozgásfejlesztésre érvényesek. Na ez az a módszer és szemléletmód, amit mi az FMFA-ban használunk és tanítunk😊.

Bejelentkezés vagy Regisztráció