Az ellenoldali izmok erősítésével megelőzhető a gipsz (vagy más merev rögzítés) miatt kialakuló izomsorvadás

A sérülések (szalag-vagy izomszakadások, csonttörések stb.) jó részénél elengedhetetlen a hosszas pihentetés, az immobilizáció, azaz a mozgás hiánya ugyanakkor drámai következményekkel jár. A kutatások szerint a nem használt izom naponta akár 1,5 százalékot is veszíthet erejéből, azaz egyetlen hónap alatt a felére csökkenhet az izomerő. Talán nem szükséges hangsúlyoznom, mindez milyen komoly hátrányt jelent a sportolók számára, de az „átlagember” életét is megkeserítik az immobilizáció szövődményei, az elsorvadt izmok, a letapadások illetve a beszűkült mozgástartomány. Vajon megoldható-e, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, azaz megőrizhetjük-e az izomerőt akkor is, ha jó néhány hetes kényszerpihenőt kell tartanunk, például egy begipszelt végtag miatt? Nos, úgy tűnik, szerencsére igen, mégpedig igen frappáns módon.

Konszenzuális reakció alatt azt reflexes hatást értjük, amelyet az egyik végtag/testfél stimulálása gyakorol az ellenoldali végtagra/testrészre. A konszenzuális hatás előnyeit a gyakorlatban leginkább a masszőrök aknázzák ki: amennyiben az adott terület kezelése ellenjavallt, az ellentétes oldali végtag masszírozásán keresztül igyekeznek az érintett izmok tónusát rendezni. Az elv azonban az aktív rehabilitációban is sikeresen alkalmazható, az ellenoldali végtag erősítésével (cross education, CE) ugyanis elkerülhető a kényszerűen pihentetett végtag izmainak sorvadása.

Kanadai kutatók 16 egészséges önkéntes részvételével egy négy héten át tartó randomizált, kontrollált kísérletet végeztek, hogy megtudják, milyen hatást gyakorol az egyik végtag edzése az ellenoldali végtagra. A kutatás eredményeit a Journal of Applied Physiology c. folyóiratban publikálták. A kísérletben résztvevők egyik (nem domináns) alkarját begipszelték, majd két csoportba osztották őket. Az első csoport 4 héten át heti 3 alkalommal rezisztencia (ellenállásos) tréninget végzett az „egészséges” végtaggal, azaz a gyakorlatok során az izmok összehúzódását külső ellenállással fokozták. A tréning során kizárólag a csukló hajlító izmait dolgoztatták excentrikus gyakorlatokkal (a terhelés alatt lévő izom nyúlás közbeni erőkifejtése, pl. egy nehéz tárgy leengedése). A kontroll csoport tagjai semmilyen tréninget nem végeztek. A kísérlet elején és végén megmérték a csukló hajlító és feszítő izmok maximális excentrikus, koncentrikus és izometrikus összehúzódásának erejét, illetve ultrahanggal vizsgálták az izomrostok átmérőjét, azaz az izom vastagságát.

A tréning csoport esetében – nem meglepő módon - a mobilizált végtag hajlító izmainak ereje több mint 30 százalékkal nőtt, ennél azonban sokkal érdekesebb az a tény, hogy a tréning hatására a begipszelt (azaz nem edzett) végtag csukló hajlító izmai szinte teljes mértékben megőrizték erejüket, 30 nap alatt mindössze 2,4 százalékos izomerő csökkenést tapasztaltak a kutatók. A kontroll csoport tagjainál ezzel szemben a begipszelt végtag csukló hajlító izmainak ereje több mint 20 százalékkal csökkent. Az izomméret alakulása is hasonló képet mutatott, a tréning csoport tagjainál a nem mozgatott csukló hajlítók vastagsága az ellenoldali erősítés hatására a közel 3 százalékkal nőtt, míg a kontrollcsoportnál több mint 3 százalékkal csökkent. Érdekes megfigyelés, hogy az izomerő mind az excentrikus, mind a koncentrikus és az izometrikus összehúzódás során megtartott volt annak ellenére, hogy a résztvevők kizárólag excentrikus tréninget végeztek. Hasonlóképp elgondolkoztató az a jelenség is, hogy az immobilizált végtagban az izomerőt kizárólag azok az izmok (a csukló hajlító izmai) őrizték meg, amelyeket az ellenoldali végtagon edzettek a résztvevők, tehát az ellenoldalon nem edzett csukló feszítő izmok az immobilizált oldalon is veszítettek erejükből.

Nos, a szakemberek a CE jelenségre (azaz az ellenoldali izom edzésének hatására létrejövő azonos oldali izomerő vesztés jelentős lelassulására) ezidáig különféle, az idegrendszerben létrejövő kérgi változásokban és motoros „emlékekben” keresték a választ. Ez a teória azonban nem ad magyarázatot az immobilizált izom méretének növekedésére. Bár a jelenség pontos magyarázata egyelőre még várat magára, a kutatók körvonalaznak egy lehetséges választ. Az izom sorvadásáért két fő mechanizmus, az izomfehérje lebontásának fokozódása, illetve az izomfehérje szintézis csökkenése tehető felelőssé. A tudósok feltételezik, hogy az ellenoldali végtag edzésének hatására olyan idegrendszeri folyamatok indulnak be, amelyek közvetlenül avatkoznak be az izomfehérje egyensúly szabályozásába az immobilizált izmokban.

A CE jelenséggel kapcsolatos felfedezések óriási jelentőséggel bírnak a sport- és mozgásszervi rehabilitáció terén. Az ellentétes végtag/testfél edzésével ugyanis könnyedén megőrizhetjük a különféle sérülések miatt kényszerűen pihentetendő végtag izomerejét, ezáltal jelentősen felgyorsulhat a regeneráció, és csökkenhet a tartós károsodások (letapadások, mozgásterjedelem csökkenés stb.) kialakulásának esélye. Egy kis szorgalom, némi odafigyelés, és nincs többé gipsz miatt elvékonyodó alkar vagy vádli (hogy a maradandó szövődményekről már ne is beszéljünk). A kísérlet legfőbb újdonsága ugyanakkor mégis az, hogy

1, a gyakorlati alkalmazáshoz is muníciót nyújt, hisz - a hasonló témában született (egyébként igen kevés) kutatások közt elsőként - az ellenoldali végtag tréningjének minőségi elemeit is vizsgálja. Megállapítja, hogy a rehabilitációs edzés során különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az adott ízületet körbevevő minden egyes izmot/izomcsoportot (agonistát és antagonistát éppúgy, mint a disztális és proximális izmokat) megdolgoztassuk, hisz a pozitív hatás csakis azokon az izmokon érvényesül, amelyeket az ellenoldalon edzettünk. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, hogy az edzés módjától (excentrikus, koncentrikus vagy izometrikus) függetlenül megőrizhetjük mindhárom típusú izomösszehúzódás "erejét".
2, az izomfehérje egyensúly szabályozásba történő beavatkozás lehetőségének felvetésével jelentősen árnyalja a jelenség mögött álló okokra adott eddigi magyarázatokat.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Akadémia vezetője