Miért nem lehet „beállítani” a helyes testtartást?
A helyes testtartás elsajátítása elengedhetetlen része a krónikus mozgásszervi problémák megelőzésének és/vagy hatékony kezelésének. Ugyanakkor mindennapos jelenség, hogy amint a terapeuta „beállítja” a megfelelő testtartást, a páciens panaszkodik, mennyire kényelmetlen megtartani azt. Ez az a pont, ahol sajnos sokan feladják ("ez nekem nem megy"), holott a helyes testtartás elsajátítása nem egyetlen pillanat gyümölcse, hanem kitartó munka eredménye. Voltaképpen semmiben nem különbözik az izomfejlesztéstől, vagy akár a hajlékonyság fokozásától, úgy is fogalmazhatnék, hogy a testtartás javítása a testépítés egy speciális formája. Ugyanúgy hosszú időbe telik, sőt, némi erőfeszítést is igényel, hisz nem csupán a testtudatot kell javítani, de a már megbomlott izomegyensúlyt is helyre kell állítani, ellenkező esetben a páciens nem lesz képes arra, hogy fenntartsa az „új” egyensúlyi helyzetet.
| Vizsgáljuk meg a jelenséget egy konkrét példán keresztül! A – jellemzően az ülőmunka és a számítógépezés következtében kialakuló – előrehelyezett fejtartás esetében például a nyak hátulsó részének izmai rövidülnek és feszessé, fájdalmassá válnak, míg az elülső izmok túlnyúlnak és gyengülnek. Ha beállítjuk a páciens fejét a helyes pozícióba, a gyengült elülső izmok nem képesek megtartani azt, a rövidült hátsó izmok pedig azonnal visszahúzzák a fejet a helytelen állásba. |
A helyes testtartást tehát valójában nem lehet beállítani vagy megtanulni. Meg kell dolgozni azért, hogy visszaállítsuk az egyensúlyt, s amint ez megtörténik, a test automatikusan „visszatér” az egyén számára ideális (de legalábbis az ideálishoz közelebbi), fiziológiás helyzetbe. Fenti esetben például elsősorban a nyak elülső részén lévő mélyizmokat kell erősíteni, illetve a nyak hátulsó részének izmait (és kötőszövetét) lazítani és nyújtani annak érdekében, hogy a megbomlott nyaki izomegyensúly helyreálljon. Ugyanakkor sajnos a terápia során nem elegendő csupán a nyak izmaira koncentrálunk, hisz – ugye, emlékeztek a tenzegritás modellre - ha a testen belül bárhol megbomlik az izom és kötőszöveti egyensúly, a teljes modell deformálódik. Kialakul ugyan egy új egyensúlyi állapot (ezért nem érzi a páciens, hogy helytelen a testtartása), ám ez az egyensúly távol áll az optimálistól, így a fiziológiásnál jóval nagyobb terhelés esik a páciens minden egyes porcikájára.
A komplex, oki terápia tehát a helyes testtartás „megérzésének” elősegítésén (azaz a propriocepció javításán), és ezzel párhuzamosan az állapotnak megfelelő, szakember (gyógytornász, mozgásterapeuta, rehabilitációs tréner) által összeállított komplex mozgásterápia egységén alapul. Természetesen első körben érdemes tudatosítani a páciensben, hogyan is kell(ene) állnia (azaz mi lesz az elérendő cél), ugyanakkor azt is el kell magyaráznunk, hogy pusztán akarattal nem tudja megtartani, de aggodalomra semmi ok, kitartó munkával sikerülni fog.
Nézzük meg, hogyan is néz ki a helyes testtartás (bár szerény véleményem szerint a képen szereplő gyönyörű modellnek kissé előrebillent a medencéje a fiziológiáshoz képest:)) UPDATE: MA MÁR NEM ÍGY GONDOLOM, LÁSD A KÉSŐBBI ÍRÁSAIMAT:)))
- mindkét talp a talajon párhuzamosan egymás mellett, nagylábujj előre néz, a talpak közt néhány cm távolság
- a talpak három ponton – sarok, a kis- és a nagylábujj alatti párna – támaszkodnak a talajon, állás közben a lábujjakon szinte egyáltalán nincs testsúly, tehát szabadon mozgathatóak
- a medence kissé hátrabillen (azaz a fenekünket finoman behúzzuk), ezáltal a has enyhe tónusba kerül
- a legalsó bordákat megtartjuk (azaz nem toljuk előre), a mellkast finoman kiemeljük, a vállakat hátrahúzzuk és leengedjük, a karok lazán lógnak, a lapockák hátul közelítenek egymáshoz
- fejtetővel nyújtózunk a plafon felé, hosszú a nyak hátulsó része, az állunkat kissé behúzzuk
- ha lefényképeztetjük magunkat oldalról, azt kell látnunk, hogy a fül, a váll, a térd és a boka nagyjából egy függőleges vonal (súlyvonal) mentén helyezkedik el
Feövenyessy Krisztina
A Feövenyessy Akadémia vezető oktatója