Meglepően izgalmas kutatás bizonyítja, hogy a degeneratív ízületi gyulladás megelőzhető

A fejlett országokban súlyos problémát jelent a krónikus fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó ízületi gyulladás, (osteoarthritis, rövidítve OA). Magyarországon 2003-ban mintegy 1,5–2 millió osteoarthritisben szenvedő beteget regisztráltak (1), az USA-ban pedig a 45 év fölötti lakosság 19 százaléka, azaz minden ötödik ember szenved kifejezetten a térdízületet érintő gyulladásban (2). Nem csoda, hogy a szakembereket erősen foglalkoztatja a kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy a degeneratív ízületi gyulladás tömegeket érint, és mit tehetnénk, hogy megelőzzük a kór kialakulását?

A szakemberek jellemzően két tényezőt tesznek felelőssé a betegség drámai elterjedéséért:

1. Életkor: miután az OA kialakulásához elsősorban mechanikai okok (rendszeres alul- vagy túlterhelés) vezetnek, az életkor előrehaladtával a betegség kialakulásának esélye is folyamatosan nő, hisz egyre több káros/kóros terhelés éri ízületeinket. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a születéskor várható élettartam évről-évre magasabb, azaz a társadalom öregedik, így természetesnek tűnik, hogy az OA is több embert érint (számszerűleg és arányaiban is), mint néhány évtizeddel ezelőtt.
2. Túlsúly: a XXI. században a táplálkozási és testmozgással kapcsolatos szokások erőteljes, negatív irányú változásának következtében egyre több a túlsúlyos vagy elhízott ember, s mivel a többletsúly jelentősen túlterheli az ízületeket (a 20 kilós túlsúly olyan, mintha folyamatosan cipelnénk egy 20 kilogramm tömegű hátizsákot), ráadásul szerepet játszik a gyulladásos folyamatok beindulásában is (a zsírsejtek ugyanis gyulladást előidéző gyulladásfaktorokat termelnek), a magas BMI (testtömegindex) nagymértékben hozzájárulhat az OA kialakulásához.

Nagy kérdés azonban, hogy valóban a hosszabb élettartam tehető-e felelőssé a kór terjedéséért, vagy más tényezők is szerepet játszanak a folyamatban.Másképp fogalmazva: törvényszerű-e, hogy az öregedés együtt jár az OA kialakulásával, vagy megelőzhető a betegség?

Egy izgalmas kutatásban (3) amerikai tudósok hosszú távú trendeket vizsgálva, jelenlegi és múltbéli adatok összehasonlításával értékelték a hosszabb élet (és a magasabb BMI) szerepét a térdízületi OA gyakoriságának erőteljes növekedésében. 50 év fölötti emberek csontvázát vizsgálták a történelem előtti (Kr.e. 6000-től 300-ig), a korai iparosodó (az 1800-as évektől az 1900-as évek elejéig), illetve az iparosodás utáni (ún. posztindusztriális, azaz az 1900-as évek végétől a 2000-as évek elejéig) időszakból.

A kór tehát őseink körében sem volt ismeretlen, ám a XX. század közepétől gyakorisága (16 százalék) a korai iparosodási adatokhoz (8 százalék) képest megduplázódott, a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató társadalomban mértekhez képest (6 százalék) pedig majdnem megháromszorozódott. Még beszédesebb az OA-ban szenvedők körében a degeneratív (azaz életmód eredetű) betegségre utaló kétoldali érintettség arányának közel háromszorosára növekedése a történelem előtti időkhöz képest, ez ugyanis azt mutatja, hogy míg őseink körében nagy valószínűséggel a különféle sérülésekből adódó OA dominált, mára az életmód eredetű változat került előtérbe. A trendekre ugyanakkor nem ad magyarázatot a tény, hogy a mai ember tovább él, ugyanis bármilyen életkorra is szűkítették a vizsgálatot, az arányok hasonlóak voltak (magyarul a "mai" 50 évesek körében éppúgy többszörös a betegség előfordulásának gyakorisága a régebbi korok 50 éveseihez viszonyítva, mint a 60-asok vagy 70-esek körében) .

Tekintettel arra, hogy az OA leggyakoribb oka a különféle káros terhelések hatására bekövetkező szöveti sérülés, felmerül a kérdés, hogy milyen, az ízületek terhelési viszonyaira ható tényezők változtak meg jelentősen az utóbbi 50 évben. A kutatók megemlítik a mesterségesen egyenletes, kemény talajt (pl. aszfalt, beton) és a kevéssé praktikus lábbeliket (magas sarkú cipő, flip-flop stb.), sőt, a helytelen táplálkozási szokásokra (túlzott szénhidrát és zsírfogyasztás) is kitérnek, mindezek ugyanis közismerten károsítják az ízületeket. Elsődleges jelentőséget azonban a fizikai aktivitás hiányának tulajdonítanak, amely a technológia fejlődésével egyre inkább jellemzővé vált a fejlett társadalmakban. Hogy miért tekintik fő oknak az inaktivitást?

A kutatás eredményei beszédesek, a betegség gyakoriságának drámai növekedése korántsem csupán abból fakad, hogy tovább élünk, mint kevésbé szerencsés elődeink. Bizonyítást nyert, hogy az ízületi gyulladás kialakulásában olyan rizikófaktorok  – a túlsúly, a helytelen táplálkozás, és legfőképp a fizikai aktivitás szinte teljes hiánya – játszanak elsődleges szerepet, amelyeket bizony relatíve könnyedén képesek lennénk kontrollálni. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az ízületek degeneratív gyulladásos betegségei jórészt megelőzhetőek lennének, ha a jelenleginél jóval nagyobb hangsúly fektetnénk a minőségi táplálkozásra és a rendszeres, változatos (!!!) testmozgásra. S még mielőtt valaki azt gondolná, hogy most már mindegy, hisz a betegség nála már kialakult, szeretném jelezni, hogy bármennyire is nagy a kísértés, hogy kizárólag a könnyebb utat, a pihentetést és az esetleges gyógyszeres terápiát válasszuk, ahogy a megelőzés során, úgy a kezelésben is a táplálkozás reformja és a mozgásterápia nyújtja a leghatékonyabb segítséget

Feövenyessy Krisztina
mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember
Feövenyessy Gerincközpont és Sportrehabilitációs Központ

¹Gulácsi L, Nagy B. Az osteoarthritis és a rheumatoid arthritis hazai epidemiológiája és költségei. Egészségtudományi Közlemények 2013; 3(2):5–10
²Lawrence RC, et al. Estimates of the prevalence of arthritis and other rheumatic conditions in the United States. Part II. Arthritis Rheum. 2008 Jan;58(1):26-35.
² Wallace IJ, Worthington S, Felson DT, Jurmain RD, Wren KT, Maijanen H, Woods RJ, Lieberman DE. Knee osteoarthritis has doubled in prevalence since the mid-20th century. Proc Natl Acad Sci USA. 2017 Aug 29;114(35):9332-9336