Menu

Cart

A kritikus olvasás és gondolkodás jelentősége

Az „evidence based medicina”, avagy a bizonyítékokon alapuló orvoslás napról-napra nagyobb teret nyer, így egyre sűrűbben szembesülünk a jelenséggel, hogy a kollégák/páciensek valamiféle bizonyítékot kérnek tőlünk egy-egy állításunk alátámasztására, vagy épp mi kérünk bizonyítékot egy másik kollégától/szakembertől egy-egy kijelentése hallatán. Ez jó. Sőt, nagyon jó. Azt jelzi, hogy elkezdtünk kritikusan gondolkodni, tehát vége a tekintélyelvű orvoslásnak.  Érdekel bennünket, mi történik a testünkben (vagy a páciensünk testében), és tisztában akarunk lenni azzal, hogyan hat az a terápia, amit alkalmazni fognak rajtunk (vagy mi alkalmazunk másokon). Már nem hiszünk el automatikusan mindent, amit hallunk, bármilyen neves és magabiztos is legyen a nyilatkozó szakember. Magyarul: mérlegelünk.

Nos, ha alátámasztást kérnek tőle, a legtöbb szakember egyszerűen csak odalinkel egy kutatást, amely – legalábbis látszólag - megerősíti az állítását. De!!!!  (merthogy sajnos mindig van „de”) van itt egy kis bökkenő.  Korántsem biztos, hogy megfelelően értelmezte az eredményeket. Bizonyítékokat, azaz kutatási eredményeket értelmezni ugyanis egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Nagyon csúnyán félre lehet magyarázni egy-egy „evidenciát” akkor, ha az ember lánya (vagy fia) nem ismeri a know-howt. Ahhoz, hogy egy tudományos információt megfelelően értelmezz, három készségre/képességre van szükséged:

  • kutatásmódszertani ismeretekre: az egyetemek nagy részén ezt ma már oktatják, a gond csupán annyi, hogy nem mindegy, milyen mélységben és minőségben teszik ezt, ráadásul az sem mindegy, milyen a befogadó oldal (lásd következő pont)
  • józan paraszti észre, ami sajnos nem feltétlenül jár együtt a diplomával
  • és végül elegendő gyakorlatra: azaz napi szintű kutatás/szakirodalom elemzésre

Ha a három közül valamelyik hiányzik…..nos ez esetben könnyű melléfogni. Akár úgy, hogy a legnagyobb magabiztossággal vonunk le téves és/vagy elhamarkodott következtetést, akár úgy, hogy nem vesszük észre, ha valaki téves/elhamarkodott következtetést közöl velünk tényként. Ez utóbbi egyébként mindennapos a FB-on, még hiteles(nek tűnő) szakemberek tollából/szájából is. Ezen a ponton kérlek, tedd a kezed a szívedre! Vajon mindhárom készséggel rendelkezel? Ha igen, felesleges tovább olvasnod, hisz bizonyosan megalapozott minden kijelentésed, és az is biztos, hogy nem dőlsz be egy-egy tudományosan hangzó lózungnak. Ha nem, akkor viszont érdemes folytatnod😊!

Hogy pontosan értsd az eddigieket, szemléletes példaként említenék egy cikket, amelyre pár hónappal ezelőtt bukkantam egy futással foglalkozó ismert oldalon. A szerző azt elemezte, hogy vajon egészséges-e a barefoot running, azaz a mezítlábas (vagy minimál cipővel a mezítlábast imitáló) futás, és arra a következtetésre jutott, hogy nagyon nem az. Bizonyítékképp egy kutatásra (1)  hivatkozott. A gond az, hogy a konklúzió csupán látszólag helyes, a szerző valójában téves és elhamarkodott következtetésre jutott, valószínűleg azért, mert a három készség valamelyike (vagy akár mindhárom) hiányzott az eszköztárából😊.

A hivatkozott 10 hetes kutatásban összesen 36 edzett, felkészült hobbi futó vett részt. A sportolókat két csoportra osztották, az első csoport („eset” csoport) minimál, ún. Vibram FiveFinger futócipőben futott 10 héten keresztül, a másik („kontroll” csoport) a saját hagyományos futócipőjét használta. MRI-vel vizsgálták meg a sportolókat a 10 hetes periódus elején és legvégén. A program elején nem találtak különbséget a két csoport tagjai közt az alsó végtag csontjainak állapota alapján. A 10 hetes periódus végére azonban a 19 minimálcipőben futó sportoló közül 10-nél, míg a kontroll csoportban 16 sportoló közül mindössze egynél találtak csontvelő ödémát legalább egy csonton (a taluson, a calcaneuson, a naviculán, illetve a 2. vagy 3. metatarsuson).

Első olvasatra könnyű úgy tolmácsolni az eredményt, ahogy a cikk egyébként neves, sokak által követett (nem magyar) szerzője tette, hogy a mezítlábas futás egészségtelen, hisz károsítja a sportoló alsó végtagjának csontjait. De nézzünk két másik potenciális magyarázatot is:

  1. Nem szabad elsiklani afölött, hogy korábban kivétel nélkül mindegyik sportoló edzőcipőben futott, így a mezítlábas futás egy új, rendkívül szokatlan inger volt a testük számára. A mezítlábas futás egész más mozgás/mozgásminta mint a cipőben való futás. Márpedig a sportolók egyikét sem készítették fel megfelelően sem a helyes technikára, sem az új és szokatlan ingernek/kihívásnak való megfelelésre. Kicsit didaktikus hasonlattal élve: ha 10 héten át napi 50 fekvőtámaszt kell lenyomnod és előtte még sosem fekvőtámaszoztál, hiába vagy erős és edzett, bizonyosan sérülni fogsz. Ez vajon azt jelenti, hogy a fekvőtámasz káros?
  2. A csontödéma önmagában nem feltétlenül betegség, vagy annak jele. Az ödéma lehet egyfajta adaptációs mechanizmus is, olyasmi, mint az izomláz. Ha egy új mozgásformát kezdesz gyakorolni, eleinte bizony gyakran tapasztalsz izomlázat, hisz az izmaid (pontosabban a myofasciád) alkalmazkodik a terheléshez, magyarul elkezd erősödni annak érdekében, hogy meg tudjon felelni az edzéssel járó kihívásoknak. Mai tudásunk alapján az izom úgy erősödik, hogy mikrosérülések keletkeznek benne, és ezek gyógyulása során nő az izomtömeg, így senki nem tekint kóros jelenségként az izom fiziológiás mikrosérüléseire. Nos, könnyen lehet, hogy valami hasonló jelenség, egyfajta adaptációs mechanizmus játszódott le a futók csontjaiban, tehát a sérülések egyszerűen a szövetek erősödésének velejárói.

Összességében tehát meglehet, hogy épp ellentétes eredmény született volna, ha a sportolókat technikailag és állóképesség szempontjából is felkészítik a mezítlábas futásra. Sőt, még az sem biztos, hogy a barefoot-os csoportnál jelentkező csontödéma egyáltalán kóros. Lehet, hogy épp ez jelenti a fejlődést, adaptálódást. Nem véletlen, hogy a futó oldalon a barefoot running károsságát magabiztosan kinyilatkoztató szerzővel ellentétben a kutatók óvakodtak az elhamarkodott kijelentésektől, és csupán annyit javasoltak az összefoglalóban, hogy a csontok stressz-sérüléseinek elkerülése érdekében azok, akik barefoot futásra váltanának, alacsonyabb intenzitású edzéssel készítsék fel a szervezetüket, és a bevezetés/felkészülés szakasza tartson 10 hétnél hosszabb ideig. Magyarul: ebből a kutatásból valójában sem az nem derült ki, hogy a barefoot running egészségtelen, sem az, hogy egészséges. Hogy mi az, amit esetleg kijelenthetünk a kutatás konzekvenciájaként? Azt, hogy jelenlegi tudásunk alapján valószínűleg nem érdemes felkészületlenül belevágni😊.

Remélem, egyértelmű Számodra, hogy ez az írás nem a barefoot running mellett vagy ellen szól (bár természetesen van véleményem a témáról, talán máskor részletesen megírom majd. Röviden csupán annyit, hogy a mezítlábas futás jóval közelebb áll a futás természetes mozgásmintájához, mint a kipárnázott, alátámasztott, végtelenül kényelmessé tett edzőcipőkben történő edzés, tehát ha az egyén teste biomechanikailag alkalmas rá, kár lenne kihagyni. Természetesen csupán a megfelelő felkészülést követően érdemes belefogni, messziről kerülve a betont).  Ez az írás arról szól, hogy legyünk akár publikálók, akár mások publikációit fogyasztók, a kritikus gondolkodás és a gondolkodó értelmezés elengedhetetlen. És egyben iszonyú nehéz is. Nekem is az. És bizonyára gyakran tévedek is. De legalább próbálkozom és gondolkozom😊.

S hogy mit tegyél, ha nem érzed késznek Magad arra, hogy önállóan dolgozz fel kutatásokat, így mások értelmezésére szorulsz? A válasz egyszerű, keress és kövess olyan szakembereket, akik hitelesek. Az ex-katedra, azaz fekete-fehér, igen-nem kijelentések – nevezzük inkább kinyilatkoztatásnak – mindig gyanúsak. Az emberi test ugyanis végtelenül összetett folyamatok milliárdjainak tárháza, tehát nehéz bármilyen kérdésre egyszerű igennel vagy nemmel felelni.  Egy jó válasz – legalábbis szerintem:

  • alázatos: előre jelzi, hogy akár téves is lehet, sőt, arra is felhívja a figyelmet, hogy a tudomány folyamatosan fejlődik, tehát amit ma igaznak hiszünk, azon holnapra akár már túl is léphetünk
  • összetett: magyaráz, indokol, értelmez, méghozzá minden egyes szót, és csak nagyon ritkán, indokolt esetben von le didaktikus (fekete-fehér) következtetést
  • önzetlen, tudásátadásra törekszik: Nem az az elsődleges célja, hogy a szerző hatalmas tudását fitogtassa, hanem az, hogy az olvasók tanuljanak belőle. Ezért olyan alapossággal, figyelmességgel és a célcsoport számára közérthető nyelvhasználattal van összeállítva, hogy lehetőleg minden figyelmes olvasó/hallgató megértse. Alapigazság: ha valamit nem értesz, ami Neked szól, pedig szeretnéd megérteni, általában nem Benned van a hiba. Szerintem😊.

Na ezért írok hosszú cikkeket ahelyett, hogy 3 mondatos FB bejegyzésekben osztanám az észt😊

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Akadémia vezetője

1.Ridge T. et al. Foot bone marrow edema after a 10-wk transition to minimalist running shoes. Med Sci Sports Exerc. 2013 Jul;45(7):1363-8.

Bejelentkezés vagy Regisztráció

 

 

Weboldalunk az oldal működése és a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ (cookie), ahogy minden korszerű weboldal. Itt engedélyezheti vagy letilthatja a sütik használatát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sütik tiltásával bizonyos funkciók nem vagy nem megfelelően fognak működni!