Az izomról, izomműködésről, izomerősödésről Mari nénisen II. rész - Mitől függ, milyen erős az izom?

Mitől függ, milyen erős az izom?

Az izomerő fogalma jóval összetettebb, mint gondolnánk. A nagy izomtömeg ugyanis nem feltétlenül jelent nagyobb izomerőt, sőt.

Az izomerőt alapvetően két tényező határozza meg, az izom tömege, illetve az idegrendszer „ügyessége”, tehát az, hogy milyen hatékonyan képes működtetni az izmainkat. Az izomtömeg szerepe relatíve könnyen megérthető. Minél nagyobb az adott izom funkcionális tömege, annál több összehúzódásra képes alkotóelemet (aktint és miozint) tartalmaz, tehát annál nagyobb erővel képes összehúzódni.

Az idegrendszer „ügyessége” valamivel bonyolultabb fogalom. Az izom önmagában passzív szövet, csak akkor képes összehúzódni és erőt kifejteni, ha az idegrendszer erre utasítást ad, méghozzá elektromos impulzus formájában. Az idegrendszer azt is befolyásolja, hogy milyen erővel húzódik össze az izom, tehát mekkora erőt tud kifejteni. Minél sűrűbben küldi az impulzusokat (frekvenciszabályozás) és minél több izomsejtet képes aktiválni ezekkel az impulzusokkal (intramuszkuláris koordináció), annál nagyobb erővel képes az adott izom összehúzódni, tehát annál nagyobb erőkifejtésre képes. De van még egy harmadik fontos idegrendszeri tényező is, az izmok közti koordináció (intermuszkuláris koordináció) képessége. A mozgásainkban soha nem egyetlen izom vesz részt, szimfóniaként egyszerre számos izom aktiválódik. Az, hogy ez a szimfónia mennyire kidolgozott és harmonikus, jelentősen befolyásolja az adott mozgás (tehát nem az adott izom, hanem a mozgásban részt vevő összes izom, végső soron maga a mozgás) hatékonyságát, leegyszerűsítve a mozgás „erejét”. Sem az nem jó, ha egy adott izmot túlműködtet az idegrendszer, sem az, ha alul. Mindkettő rontja a mozgás minőségét. Az a jó, ha az egyes izmokat pontosan akkor és pontosan olyan mértékben kapcsolja be, ahogy az optimális az adott feladat szempontjából.

Az tehát, hogy „erősek” vagyunk-e vagy sem, nem csak az izomtömegen múlik, hanem az idegrendszer irányítási képességén is. De fogalmazhatunk úgy is, hogy akkor is lehetünk erősek, ha nincsenek feltűnően duzzadó izmaink, és akkor is lehetünk gyengécskék, ha a muszklink szétrepeszti az ing ujját. Hiába a nagy izomtömeg ugyanis, ha az idegrendszer ügyetlenül végzi a dolgát.

Sőt, ha továbbgondoljuk, rá kell döbbennünk, hogy az izomerő voltaképp nem is értelmezhető egy adott izomra vonatkoztatva, csakis egy adott MOZGÁS szempontjából beszélhetünk izomerőről. Lehet nagy a bicepsed a sok biceps curling-től, de ha sosem gurítasz bowlinggolyót (ebben a mozdulatban is jelentős szerepet kap a biceps), az idegrendszer nem lesz képes arra, hogy ügyesen összehangolja a mozdulatban az egyes izmok munkáját, tehát nem lesz hatékony a gurítás („gyenge” lesz a mozdulat).

Akik voltak már nálam képzésen, biztosan emlékeznek még a testépítőkre, akik bemerészkedtek a jógaórára. Klasszikus példa a fentiekre. A súlyemelésben ugyan „erősek”, de a jógában „gyengéknek” bizonyultak, az egyszerű, könnyen kivitelezhető mozgások közben látványosan szakadt róluk a verejték. És nem, nem (csak) arról van szó, hogy hiányzik a mozgásterjedelem. Az idegrendszer számára ismeretlenek voltak a mozgások, tehát képtelen volt hatékonyan levezetni azokat, számos izmot túlaktivált (ezek gyorsan elfáradtak), más izmok munkája pedig gátlás alá került, tehát az eleve túlaktivált izmokra még nagyobb teher hárult. Önmaga farkába harapó kígyó😊.

Összességében tehát: talán már ennyiből is érezhető, hogy az „erő” bizony jóval összetettebb fogalom, mint gondolnánk, és nem egyszerűsíthető le pusztán az izomtömegre. Az idegrendszer ügyessége legalább ekkora szerepet játszik abban, hogy az egyén az adott MOZDULATBAN erős legyen.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője