Új szelek a testtartásjavításban
Ha megkérdezel valakit – legyen akár szakember, akár az utca embere – mi is az az ideális testtartás, általában azt a választ kapod, hogy „hátra húzott váll, behúzott áll, has és fenék”, s a szakemberek még azzal is kiegészítik fentieket, hogy „a test kiegyensúlyozása egy képzeletbeli egyenes vonal (súlyvonal) mentén”. Nagy kérdés azonban, hogy vajon valóban ez-e a helyes testtartás. Nos, a modern szakmai szemlélet szerint pont, hogy nem😊.
Az általános vélekedést, hogy „helyes testtartás = folyamatosan fenntartott stabilizáló feszesség” (értsd hátra húzott váll és áll + behúzott has + összeszorított fenék), erősen cáfolják az elmúlt évek tudományos kutatásai. A testtartás ugyanis korántsem merev és statikus. Ez az ember egyik legdinamikusabb jellemzője, hisz mind álló helyzetben, mind mozgás közben folyamatosan reflektál, és reflektálnia is kell a külvilág támasztotta igényekre éppúgy, mint az ember saját gondolataira és érzéseire. A testtartás tehát sokkal-sokkal több, mint egy rigid, egyenes vonal, amit a bokától a fülhöz húzunk. Jóval inkább nevezhető rendkívül komplex összjátéknak, amelyben a struktúra (csontok, ízületek, izmok, kötőszövet alakja, minősége) mellett szerepet kap a funkció (mire és hogyan használjuk a testünket), a pillanatnyi érzések (boldogok vagyunk vagy épp összetörtek), az attitűd (pl. optimista vagy pesszimista beállítottságúak vagyunk-e) és a szociális háttér (neveltetés, család, munka, barátok) is. A testtartás olyan tükör, amely nem hazudik, hisz az anatómiai viszonyok mellett magába foglalja szociális interakcióink minőségét és azt a kapcsolatrendszert is, amit saját magunkkal és a külvilággal ápolunk.
De még ennél is tovább megyek: ha jól belegondolunk, valójában nem is létezik olyasmi, hogy „testTARTÁS”, hisz voltaképp sosem „tartjuk” a testünket, egyetlen másodpercig sem tartózkodunk egy adott pozícióban (gondolj csak a légzésre és a légvétellel együtt járó finom mozgásokra), mindannyiunk teste folyamatosan alkalmazkodik – hatékonyan vagy sem – a pillanat külső és belső kihívásaihoz, miközben tükrözi pszichés beállítottságunkat és aktuális érzéseinket is. Helyesebb lenne tehát testtartás helyett mondjuk a testhasználat szót alkalmazni. És ezzel el is jutottunk a fő kérdéshez: mi is az a helyes testtartás vagy testhasználat, kell-e, és ha igen, hogyan kell javítani a páciens testtartásán.
A helyes testhasználat talán leginkább úgy definiálható, hogy egyfajta relaxált készenlét, az az állapot, amikor úgy válaszolunk – mégpedig a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban – a különféle külső és belső kihívásokra, hogy az a lehető legkevesebb izommunkával és izomfeszüléssel járjon. A feszesség ugyanis jelentősen lelassítja, elnehezíti a mozgásokat, azaz elvész a könnyed dinamizmus, míg az extra izommunka felesleges energiafelhasználást jelent, azaz rendkívül gazdaságtalan. Másképp fogalmazva: az ideális testtartás/testhasználat az, amely a legkevesebb izommunkát igényli úgy, hogy mindeközben a test (azaz az ember) folyamatosan hatékonyan „működik”. Ez a rugalmasság és dinamizmus értelemszerűen nem valósítható meg úgy, hogy a páciens egyfajta terápiás kényszer hatására, a szakember utasításai alapján erőszakkal próbálja beleszuszakolni magát egy ideálisnak tartott merev pozícióba. Egyszer és mindekorra meg kellene tehát szabadulnunk attól a téveszmétől, hogy a helyes testtartás feszességek, merevségek egyvelege (váll hátraHÚZ, áll beHÚZ, has beHÚZ, fenék összeSZORÍT).
Hogy ez mennyire igaz, azt Te is könnyedén kipróbálhatod! Állítsd be Magadon az ún. helyes testtartást: mindkét talp a talajon, párhuzamosan egymás mellett, a nagylábujj előre néz. A talp három ponton – sarok, kis- és nagylábujj – támaszkodik, a lábujjakon nincs súly. A térdkalács kissé felhúzva, comb enyhe tónusban, medence kissé hátra billen, a has és a fenék enyhe tónusban, lengőbordák behúzva, a mellkas kiemel, vállak enyhén hátra húzva és leengedve, a lapockák közelítenek egymáshoz, fejtetővel nyújtózunk a plafon felé, áll finoman behúz. És most, hogy beállítottad a „helyes testtartást”, próbálj meg könnyedén és rugalmasan mozogni, vagy akár csak levegőt venni! Ugye, nem megy? Helyes testtartás felkiáltással ugyanis csupa-csupa feszességet és feszülést gyártottunk magunknak. Nos, akár hiszed, akár nem, ezeket az instrukciókat jó néhány évvel ezelőtt én magam írtam egy, a Webbetegen megjelent ismeretterjesztő cikkemben. Bár szinte akármelyik tankönyvet vagy szakcikket felhozhattam volna példaként, hisz gyakorlatilag a mai napig szinte mindenütt hasonlóképp definiálják a helyes testtartást, azért idéztem saját magam, hogy bebizonyítsam, túllépni önmagunkon és az egyszer megtanultakon nem szégyen, ez bizony maga a FEJLŐDÉS! |
Ha elfogadjuk, hogy helyes testtartás = könnyed, dinamikus rugalmasság és energiahatékonyság, rögvest kibontakozik a rossz testtartás modern definíciója is: a testtartás/testhasználat akkor helytelen, ha felesleges feszülések korlátozzák a mobilitást, a mozgások szabadságát, azaz a mindennapi kihívásokra való hatékony, gyors, könnyed reagálást. Igen, jól látod, a hagyományos, precízen beállított „helyes testtartás” valójában nem más, mint a helytelen testtartás egyik klasszikus példája, azaz csupa jó szándékkal ugyan, de ártunk a páciensnek azzal, hogy még jobban elmerevítjük a testét. Miután a helytelen testtartás és testhasználat (azaz az indokolatlan feszesség) szinte törvényszerűen vezet degeneratív mozgásszervi betegségekhez (a folyamatot már több írásomban részletesen elemeztem, itt tehát most nem térek ki rá), a mozgásterápiának természetesen továbbra is az a legfőbb célja, hogy rendezze a testtartást/testhasználatot.
Szerencsére a poszturális tónus szenzitív és reszponzív, azaz megváltoztatható (1,2). A forradalmi szemléletváltás abban rejlik, hogy hogyan, milyen eszközökkel érjük el a szent célt. Láttuk, hogy a hagyományos utasításokkal (a már említett „HÚZ” és „SZORÍT” duó) csupán emberi robotokat gyártunk, akik egyre inkább befeszülnek, hogy megfeleljenek a terapeuta elvárásainak, s ezzel párhuzamosan egyre jobban csökken a mobilitásuk. Más, finomabb, jóval szofisztikáltabb módszerre van tehát szükség a testtartás korrekciójához, azaz az emberi test „kiegyensúlyozásához” ama bizonyos súlyvonal mentén.
A kutatások mellett saját tapasztalatom is azt mondatja velem, hogy akkor és úgy tudunk hatékonyan „belenyúlni” a rendszerbe, ha a test mellett az agyat, sőt, a pszichét is tréningezzük. Mit is jelent mindez a gyakorlatban? Első körben feloldjuk azokat a fizikai gátakat, feszességeket, kötöttségeket, amelyek a helyes testhasználat útjában állnak, hisz ha a már kialakult myofasciális egyensúly megbomlások (rövidülések, feszességek, gyengülések stb.) miatt a test nem alkalmas arra hogy szabadon mozogjon, kognitív mozgásterápia ide vagy oda, igen lassú és zökkenőkkel teli a fejlődés. A fizikai kötöttségek oldására leginkább a különféle aktív és passzív mobilizációs technikák - floss, tape, köpöly, manuális terápiák stb. – alkalmasak, leginkább úgy, hogy kombináljuk ezeket (erről szól a modern mobilizációs technikák és protokollok c. képzésünk)! Egy technika ugyanis nem technika. Ugyanakkor a fizikális megközelítés mellett már az első perctől kiemelt figyelmet kell fordítani a kognitív akadályok leküzdésére is. A poszturális tónus szabályozásában utasítgatások helyett a finom megéreztetés, azaz a szenzáció játssza a fő szerepet.
Álló helyzetben hunyd le a szemed és képzeld el, hogy egy héliummal töltött luftballont kötöttek a fejed búbjára, amely mind állás, mind mozgás közben finoman emeli, nyújtja a tested és könnyebbé teszi azt. Ne siess,adj időt Magadnak arra, hogy megismerkedj, megbarátkozz az érzéssel! Finoman mozgasd a fejed a tér minden irányába, és érezd, milyen könnyedén lebeg, megszűnik az az erő, amely eddig lefelé nyomott. A fej pozíciójának rendezése hatással van a teljes testedre. Figyeld meg, hogy a lufis játékkal megnyílik a mellkas és a vállöv is, megváltozik a medence, a térd és a boka helyzete, sőt a talpak és a talaj viszonya is, holott szó sem esik „behúzásokról” és „feszítésekről”. És ez csupán a kezdet, pusztán az egyik legelső gyakorlat😊. |
A fenti, és az ehhez hasonló gyakorlatoknak az a lényegük, hogy az extra izommunka („húzd be”, „feszítsd meg” stb.) helyett paradox módon épp ennek ellenkezője, az aktív és tudatos elengedés, „belelazulás” kerül előtérbe (ami értelemszerűen nem egyenlő az összeeséssel, összetöttyedéssel). Csakis úgy lehetünk egy párduchoz hasonlóan dinamikusak, rugalmasak, könnyedek (és egészségesek), ha feszességek helyett a relaxált készenlét képességét sajátítjuk el. Ez az aprónak tűnő változás valójában hatalmas szemléletbéli különbséget jelent a klasszikus testtartásjavításhoz képest.
Végül ne feledkezzük el arról a korábban már említett tényről, hogy a testtartás/testhasználat jelentősen függ a pszichés tényezőktől, az attitűdtől, a környezethez és saját magunkhoz való viszonyulástól is. A görcsös, stresszes, önbizalomhiányos páciens testtartása és testhasználata törvényszerűen görcsös és merev. Természetesen nem a mi feladatunk a páciens mindennapi gondjainak megoldása, mégis hatalmas kincs birtokában vagyunk: ha megfelelően nyúlunk a páciens testéhez és lelkéhez, ha a szenzációs (érzékelési) ingerek segítségével sikeresen megváltoztatjuk a testtartását, lassan-lassan megváltozik saját magához, illetve a külvilághoz való viszonya is, így válik egy egyszerű mozgásterápia egyben egyedülállóan hatékony pszichoterápiává is😊
Természetesen mindez hosszú-hosszú hónapok közös munkája, amely mindkét oldalról (páciens és terapeuta egyaránt) kölcsönös elköteleződést igényel, egy azonban bizonyos. Megéri. Ha fogalmazhatok egy kissé didaktikusan, a mérleg a következőképp néz ki: az egyik oldalon egy jó pár hónapos kemény, mégis izgalmas munka, a másik oldalon a panaszmentesség (de legalábbis jóval kevesebb tünet), fizikai és mentális egészség, és mínusz 10-15 év látványra is, érzetre is. De mennyire megéri!
Örömhír azoknak, akik mélységében is szeretnék elsajátítani a komplex (fizikális és kognitív) testhasználat helyreállításának mikéntjét: ősztől lehetőség nyílik rá egy új FMA-s képzés (Gerinctréner) keretén belül. De ha nem tudsz, vagy nem szeretsz képzésekre járni, akkor sem vagy elzárva a tudástól, olvass, kutass, kísérletezz, alakítsd ki a saját módszeredet és kóstolj bele az érzékelésen, érzékeltetésen alapuló testtartás és testhasználat javításba.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője
¹Ahmad H Alghadir , Hamayun Zafar , Zaheen A Iqbal. Effect of Tongue Position on Postural Stability During Quiet Standing in Healthy Young Males. Somatosens Mot Res. 2015;32(3):183-6.
2 Victor Gurfinkel, Timothy W Cacciatore, Paul Cordo, Fay Horak, John Nutt, Rachel Skoss. Postural Muscle Tone in the Body Axis of Healthy Humans. J Neurophysiol 2006 Nov;96(5):2678-87.