Néhány szó az izomegyensúly megbomlásokról – miért gyengül a túlterhelt izom?

Az izomegyensúly megbomlások kapcsán általában mindenki számára egyértelmű és érthető, hogy az izom, amit a fiziológiásnál kevésbé terhelünk, gyengülni fog. Ugyanakkor sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon miért veszít az erejéből az az izom is, amelyik túldolgozik, hisz a sok munkától pont, hogy erősödnie kellene. Gondoltam, egy hétfő délutáni rövid szösszenetben megválaszolom a kérdést.

Gyakori jelenség (különösen a XXI. századi inaktív, ülő életmód mellett), hogy a testünkben itt-ott (pontosabban mindenhol, de ez már egy másik kérdés😊) megbomlik az izomegyensúly (pontosabban myofasciális egyensúly). Az egyik legismertebb izomegyensúly megbomlás az ún. felső kereszt szindróma, így ezen a példán keresztül mutatom be a jelenséget.

felső keresztezett szindróma

Ilyenkor a fej előrehelyeződésével párhuzamosan a nyak elülső részének izmai mintegy kikapcsolnak, inaktívvá válnak, a hátulsó rész bizonyos izmaira (pl. a m. trapesius felső ágára és a m. levator scapulae-re) pedig a fiziológiásnál jóval nagyobb terhelés hárul, hisz folyamatosan meg kell tartaniuk az előrehelyeződő fej megtöbbszöröződő súlyát.

Első blikkre azt gondolná az ember, hogy minél több munkát végez az izom, annál jobban megerősödik, ergo a nyak hátulsó részének izmai bizonyosan rettentő erősek. Nos, a terhelés=erősödés egyenlet alapvetően helyes, de csakis abban az esetben, ha a munkavégzés fiziológiás mértékű, mennyiségű és időtartamú. Ha például egy egészséges ember 1 órát edz, és a fennmaradó 23 órában az izom „pihen”, vagyis csupán a megszokott természetes terhelést kapja, hosszú távon az izom valóban erősödni fog. Ha azonban az izmot KRÓNIKUSAN túlterheljük, mondjuk napi 8-10 órát ücsörgünk a számítógép előtt jócskán előretolt fejjel, az izom tartósan nagyobb stressznek van kitéve, mint amennyit tolerálni képes úgy, hogy egészséges maradjon. Ilyenkor egész más mechanizmus játszódik le. A túlterhelt izom (jobban mondva a myofascia, azaz az izom és a kötőszövet egysége) folyamatos kontrakcióba (izomösszehúzódás) kényszerül, emiatt feszessé válik és krónikusan „rövidül”.

S, hogy miért nem erősödik (de akár úgy is fogalmazhatnék, hogy miért gyengül) a rövidült (azaz folyamatos kontrakcióban lévő) izom? Nos, a rövidülés miatt értelemszerűen jelentősen beszűkül a mozgástartomány, s ebben a korlátozott mozgásterjedelemben az izom látszólag megfelelően funkcionálhat, azaz nem tűnik gyengének. Ha azonban ezen a szűk mozgásterjedelmen kívül kell dolgoznia, nos, akkor bizony képtelen ellátni a feladatát, azaz ilyenkor már „gyengének” bizonyul , pontosabban gátlás alá kerül (emlékezz vissza arra a videócskára, amely néhány hónapja bejárta a világhálót, és amelyben néhány brutál feszes izomépítő betévedt a jógaórára. Gyakorlatilag egyetlen feladatot sem tudtad végrehajtani. Félreértés ne essék, a jógaászanák nem csupán nyújtanak. Pont az a szép a műfajban, hogy a helyes végrehajtáshoz komoly erőkifejtésre van szükség, mégpedig a teljes!! mozgásterjedelemben). Magyarul – és nagyon leegyszerűsítve - a krónikus túlterhelés miatt feszes izom folyamatos kontrakcióban van, azaz "rövidül", és a rövidülő izom a normál, fiziológiás mozgástartományban nem képes funkcionálni, azaz a szükséges erőt kifejteni. Konklúzió: Az izom olyan sebességgel és hatékonysággal képes összehúzódni (ezáltal erőt kifejteni), amilyen sebességgel és hatékonysággal képes az ellazulásra. Ha folyamatos kontrakcióban van és nem képes ellazulni, összehúzódásra, ezáltal erőkifejtésre sem lesz képes. Hogy miért? Mert nem tudod kontrakcióba hozni azt, ami már eleve kontrakcióban van😊. Nem véletlen, hogy a modern mozgásterápia első, és egyik legfontosabb, és mindenképp kihagyhatatlan lépése/eleme...... nem, nem az erősítés, hanem bizony a LAZÍTÁS.

Feövenyessy Krisztina
a Balance Medical Fitness Akadémia vezetője