Menu
Cart

Nem minden piriformis-szindróma, ami annak tűnik, avagy mi is az a mély gluteális szindróma?

Az utóbbi években már-már divattá vált a körteképű izmot okolni a nem gerinc-eredetű, csípő-tájéki, az ágyéki gerincbe vagy az alsó végtagba sugárzó fájdalomért, érzéskiesésért és különféle egyéb gyöki tünetekért. Ugyanakkor melyikünk ne tapasztalta volna a rehabilitáció során, hogy bár minden jel piriformis-szindrómára utal, a piriformis tesztek mégis egyöntetűen negatívak, a kezelés pedig gyakorlatilag szinte semmilyen eredményre nem vezet!? Hogy a jövőben ne álljunk értetlenül a jelenség előtt, ismerkedjünk meg a mély gluteális szindrómával!

a piriformis-szindróma

Mély glutális szindróma a relatíve új, egyre szélesebb körben használt összefoglaló elnevezése annak a tünetcsoportnak, amit régebben hajlamosak voltunk egységesen piriformis-szindrómaként definiálni (1). Napról-napra többet tudunk ugyanis a csípő és az ülőideg anatómiájáról, kinematikájáról és kórélettanáról, így kiderült, hogy a körteképű izom mellett számos egyéb struktúra is okozhat ülőideg „becsípődést” a gluteális (azaz fenék-táji😊) régióban (2). Mély gluteális szindrómának nevezzük tehát az a tompor-tájéki, esetleg kisugárzó fájdalmat, amely az ülőidegnek a gluteális-térben történő, bármilyen struktúra által okozott nyomás alá kerüléséből, „becsípődéséből” ered.

Az ülőideg (nervus ischiadicus) testünk leghosszabb idege, az ülőfonat (plexus ischiadicus) egyik fő ága. Az ülőfonat az ágyéki és keresztcsonti csigolyák közti lyukakból (foramen intervertebrale) lép ki, majd belép a medencébe, ahol több ágra válik, ezek közül az egyik az ülőideg, amely maga is több ágra válva a comb hajlító izmait, a lábszár hajlító és feszítő izmait, illetve a talp izmait idegzi be. A számos különféle struktúra (csontok, izmok, inak, szalagok stb.) közt futó ülőideg hosszú útja során sok helyen (például a gerincnél, a medencében vagy a gluteális térben) eshet csapdába, azaz csípődhet be, így alakul ki az isiász (ischias) néven jól ismert tünetegyüttes.

az ülőideg

Az isiászos tünetek roppant változatosak lehetnek. Előfordulhat radikuláris (gyöki) fájdalom, égő érzés az ágyéki gerinc vagy a csípő tájékán, esetleg a comb hátulsó részén, vagy paresthesia (bőrérzékelési zavar) az azonos oldali alsó végtagon (3,4). Jelentkezhetnek neurológiai tünetek is, például abnormális reflexek vagy motoros gyengeség (5).

Isiász esetén ha bizonyítottan nem a gerinc a „bűnös”, jellemzően egyből a piriformis izmot okoljuk (6,7), és nagy elánnal neki is látunk a nyújtásnak. Ugyanakkor ma már közismert, hogy számos esetben nem a piriformis, hanem a farizmok (8), a hamstring (9), a gemellus izmok (10), sőt, előfordul, hogy vaszkuláris (érrendszeri) problémák (11), vagy egyéb térfoglaló folyamatok (12) okozzák a problémát.  Nem minden piriformis-szindróma tehát, ami első blikkre annak tűnik😊, és bizony másképp nyúlunk a hamstringhez, mint a körteképű izomhoz. Bár tény, hogy az ülőideg a mély gluteális térben leggyakrabban a piriformis izom miatt kerül csapdába, előfordulhat, hogy a panaszokat ischiofemoral impingement szindróma (ilyenkor az ideg az ülőgumó és kistompor közé csípődik be csípő kirotáció során) vagy hamstring-szindróma (ilyenkor pedig a hamstring izmok és az ülőgumó közé ékelődik be az ideg) okozza. Miután tehát a probléma kialakulásának számos oka lehet, ahhoz, hogy hatékony terápiát állíthassunk össze, elengedhetetlen a pontos diagnózis.

A megfigyelések alapján az ülés során jelentkező fájdalom jellemzően piriformis szindrómára utal, míg a járás során jelentkező panasz inkább ischiofemoral impingement-re.

Martin és mtsai az alábbi specifikus teszteket javasolják egy elemzésben (1) a fájdalom három legismertebb okának elkülönítésére:

Piriformis-szindróma

  • A piriformis izom nyújtási tesztje: a páciens ülő helyzetben (90 fokos csípő flexió) helyezkedik el, s a terapeuta kinyújtja a páciens térdét (ezáltal aktiválódik az ülőideg), majd passzív addukciót (közelítés) és berotációt (befelé forgatás) hoz létre a csípőízületben. A teszt pozitív, ha a páciens fájdalmat érez, vagy fokozódik a fájdalma.

  • Aktív piriformis teszt: A páciens az érintettel ellentétes oldalán fekszik a kezelőágyon. Az érintett oldali térd enyhén hajlítva, sarka a kezelőágyon, és a terapeuta ellenállásával szemben aktívan abdukcióba (távolítás) és kirotációba (kifelé forgatás) viszi a csípőjét. A teszt pozitív, ha a páciens fájdalmat érez, vagy fokozódik a fájdalma.

A szerzők szerint érdemes mindkét tesztet elvégezni a minél pontosabb diagnózis érdekében.

Ischiofemoral impingement

  • A páciens az érintettel ellentétes oldalán fekszik, az érintett csípőben a terapeuta először csak passzív extenziót (feszítés) hoz létre,

  • majd az extenzió mellett passzív abdukcióba (távolítás) is viszi a csípőt. A teszt pozitív, ha az extenzió során a páciens fájdalmat érez, vagy fokozódik a fájdalma, ugyanakkor az extenziós ÉS abdukciós helyzetben a fájdalom nem jelentkezik.

Hamstring-szindróma

  • A páciens ülő helyzetben aktív térdflexiót (hajlítás) végez a terapeuta ellenállásával szemben először 90 fokos,

  • majd 30 fokos térdflexiós helyzetben

  • A teszt pozitív, ha 90 fok mellett nincs panasz, 30 fokos flexiós helyzetben azonban fájdalom jelentkezik és/vagy gyengeséget tapasztalunk.

Mindazonáltal mielőtt nagy bőszen belefognánk a tesztelésbe és a terápiába – legyen az manuális- és/vagy mozgásterápia – nem árt figyelembe venni a következőket: még ha úgy is érezzük, hogy mi magunk is képesek vagyunk megfelelően lokalizálni a probléma forrását, isiászos panaszok esetében elengedhetetlen a szakorvosi vizsgálat és diagnózis. Hogy miért?

  • még ha pozitív is valamelyik teszt, sem lehetünk bizonyosak abban, hogy a csípő hátulsó részének fájdalma a mély gluteális térből ered. Gyakori a porckorong-eredetű (diszkogén) isiász (ilyenkor vagy a kiboltosuló porckorong, vagy egy meszes felrakódás irritálja az ideget), sőt, urológiai és nőgyógyászati problémákból is eredhet a fájdalom (bármilyen furcsán is hangzik, akár egy endometrióma is nyomhatja az ülőfonatot). E potenciális kóroki tényezők kiszűrése tehát rendkívül fontos, és bizony túlmutat a kompetencia határainkon😊
  • ráadásul súlyosabb esetekben előfordulhat, hogy orvosi kezelésre vagy akár műtéti felszabadításra van szükség. Ha ezt nem ismerjük fel és mozgás- vagy manuálterápiás kezelést alkalmazunk, akár árthatunk is a páciensnek, hisz tovább károsíthatjuk a sérült ideget.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

1. Martin HD et al. Deep gluteal syndrome. J Hip Preserv Surg. 2015 Jul; 2(2): 99–107.
2.
McCrory P, Bell S. Nerve entrapment syndromes as a cause of pain in the hip, groin and buttock. Sports Med 1999; 27: 261–74.
3.
Martin HD et al. The endoscopic treatment of sciatic nerve entrapment/deep gluteal syndrome. Arthroscopy 2011; 27: 172–81.
4.
Benson B, Schutzer SF. Posttraumatic Piriformis syndrome: diagnosis and results of operative treatment. J Bone Joint Surg Am 1999; 81: 941–9.
5.
Papadopoulos EC, Khan SN. Piriformis syndrome and low back pain: a new classification and review of the literature. Orthop Clin North Am 2004; 35: 65–71.
6.
Robinson DR. Pyriformis syndrome in relation to sciatic pain. Am J Surg 1947; 73: 355–8.
7.
Filler AG et al. Sciatica of nondisc origin and piriformis syndrome: diagnosis by magnetic resonance neurography and interventional magnetic resonance imaging with outcome study of resulting treatment. J Neurosurg Spine 2005; 2: 99–115.
8.
Martin HD, Shears SA, Johnson JC, et al. The endoscopic treatment of sciatic nerve entrapment/deep gluteal syndrome. Arthroscopy 2011; 27: 172–81.
9.
Puranen J, Orava S. The hamstring syndrome: a new diagnosis of gluteal sciatic pain. Am J Sports Med 1988; 16: 517–21.
10.
Cox JM, Bakkum BW. Possible generators of retrotrochanteric gluteal and thigh pain: the gemelli-obturator internus complex. J Manipulative Physiol Ther 2005; 28: 534–8.
11.
Labropoulos N, Tassiopoulos AK, Gasparis AP, et al. Veins along the course of the sciatic nerve. J Vasc Surg 2009; 49: 690–6.
12.
Beauchesne RP, Schutzer SF. Myositis ossificans of the piriformis muscle: an unusual cause of piriformis syndrome. J Bone Joint Surg Am 1997; 79: 906–10.

Bejelentkezés vagy Regisztráció