Hol találok a problémámra otthon végezhető gyógytorna gyakorlatokat?
Kedves Olvasó! Engedd meg, kérlek, hogy a választ egy (pontosabban két) kérdéssel indítsam:
- Bevennéd-e a szomszéd szívgyógyszereit, ha szív- és érrendszeri problémákkal küzdenél?
- Hordanád-e a barátod lábára készített méregdrága lúdtalpbetétet, ha fájna a talpad?
Vajon miért gondolod, hogy míg a gyógyszereket és a lúdtalpbetétet személyre kell szabni, a gyógytorna/mozgásterápia „univerzális”? Hogy létezik olyan csoda-gyakorlatsor, amely MINDEN porckorongsérves (vagy teniszkönyökös, vagy térdízületi porckopásos stb.) páciens számára egyaránt ideális?
Mari néni otthon, youtube videóra "gyógy"tornázik
Ne is felelj, tudom a választ! Azért dőlsz be az univerzális gyógytorna mítoszának, mert:
- a Youtube tele van szakemberek által készített, adott mozgásszervi probléma (pl. porckorongsérv, térdízületi porckopás stb.) gyógyítására összeállított sablon gyakorlatsorokkal
- valamint az orvosok is gyakran küldik csoportos gyógytornára a betegeket, s ott szintén igencsak korlátozott a szakember lehetősége arra, hogy a gyakorlatokat páciensre szabja
Márpedig, ha a szakemberek sablon youtube gyakorlatsorokat készítenek és tesznek közzé a betegségek kezelésére, gyógytornaként definiálva azokat, illetve a hivatalos orvoslás is elfogadja a csoportos gyógytornát, mint egy adott betegség hatékony terápiáját, akkor bizonyos, hogy ez így rendben van, és nyugodtan végezhetsz konzerv gyógytorna gyakorlatokat a saját problémádra.
Márpedig szerintem ez így nincs rendben. Méghozzá naGGGGYon nincs rendben! Hogy miért?
1. Egyrészt azért, mert szinte kizárt, hogy az a gyakorlat, amely az egyik páciens számára az adott szituációban, az adott probléma és az aktuális kiváltó okok figyelembe vételével tökéletes választás, egy másik páciens számára is éppúgy megfelelő. Márpedig, ha nem találjuk meg az adekvát, az egyéni gyógyulást valóban elősegítő célzott gyakorlato(ka)t, akkor – bár kellemesen „eltornázgat” a páciens – tartós és érdemi javulás nem várható. Alapvetően persze semmi gond nincs azzal, ha csak úgy eltornázgatunk, hisz az általános testi-lelki egészség szempontjából a testmozgás szinte minden formája hasznos. Gond akkor van, ha mindeközben abban a tévhitben ringatjuk magunkat, hogy épp GYÓGYtornázunk. Ez ugyanis hatalmas tévedés. A kondicionáló torna és a gyógytorna közt ugyanis óriási a különbség, még akkor is, ha történetesen mindkettőt gyógytornász tartja. Az első az általános testi-lelki jólét fenntartására szolgál, azaz alapvetően egészséges emberek számára készül abból a célból, hogy a mozgás segítségével megőrizzék egészségüket. A második ugyanakkor egy adott betegségben szenvedő páciens specifikus, jól megtervezett korrekciós, gyógyító mozgásprogramját jelenti.
|
A bárki által végezhető, nem személyre szabott testmozgás úgy viszonyul a valódi, egyénre szabott gyógytornához/mozgásterápiához, ahogy az autók általános karbantartása egy konkrét, hibás autó megjavításához. A karbantartás (értsd univerzális, nem személyre szabott torna) célja az, hogy sokáig fenntartsuk a kocsi üzemképességét, és szerencsére remek videókat találhatunk az interneten, amelyek valóban segítséget nyújtanak a ’do it yourself’ olajpótláshoz, ablakmosó folyadék feltöltéshez vagy kárpittisztításhoz. Ha azonban elromlik az autónk (értsd megbetegszünk), általában szakemberhez fordulunk, hogy (1) keresse meg a hibát, (2) javítsa meg a kocsit. Relatíve ritkán fordul elő (és szerintem mindannyian meglepődnénk, ha ilyesmit tapasztalnánk), hogy az autószerelő rá sem pillant az elromlott autóra, egyszerűen csak felteszi egy óriási emelőre 10-15 másik gépkocsi mellé, majd egyszerre, egyidőben javítja az összes autót, méghozzá hajszálpontosan ugyanazokkal a mozdulatokkal. A csoportos, vagy a youtube-os gyógytornán ugyanakkor szinte senki nem ütközik meg, pedig pontosan ugyanez történik (tegyük hozzá, sok lelkiismeretes gyógytornász erején felül is igyekszik testre szabni a csoportos óra 10-15 résztvevőjének adandó gyakorlatokat). |
2. Másrészt azért sincs rendben, mert bár elméletileg a testmozgás minden formája hasznos, ez csupán a minden szempontból egészséges emberekre igaz. Betegség esetén a sablon mozgásprogram nem csak, hogy nem segíti elő a gyógyulást a megfelelő hatékonysággal, de sok esetben még tovább is ront a beteg állapotán. Hogy miért?
- mert az a gyakorlat, amely az egyik páciensnek ideális, a másiknak esetleg túl nehéz, így túlterheli a testét
- ami az egyik páciens számára tökéletes, a másiknál épp olyan testrészt/izmot/ízületet terhel, amely eleve sérült/nem működik megfelelően, és egyelőre még nem kellene, vagy nem úgy kellene terhelni
- és végül, de nagyon nem utolsósorban: a degeneratív mozgásszervi problémák jellemzően azért alakulnak ki, mert a rossz testtartás/hibás mozgásminták miatt hosszú éveken át folyamatosan rosszul terhelődik az egyén teste, így beindulnak a kopásos folyamatok. Ez a rossz testtartással és hibás mozgásmintákkal rendelkező páciens folyamatos, személyre szabott szakmai felügyelet és a mozgások korrigálása nélkül szinte bizonyosan helytelen technikával végzi a gyakorlatokat (lásd Mari nénit a fenti képen), így a torna ezerszer többet árt, mint amennyit használ
Összességében tehát az a véleményem, hogy a betegségre összeállított univerzális, bárki számára megfelelő gyakorlatok nem csak, hogy jóval kevésbé hatékonyak, mint a célzott, személyre szabott terápia, de akár komoly veszélyeket is rejthetnek magukban.
Ezek után joggal merül fel a kérdés: milyen az ideális mozgásterápia?
Mindenekfelett személyre szabott! De vajon miért?
Nos, az egyik legelterjedtebb tévhit az, hogy a terápia a betegségtől függ, tehát elegendő tisztában lenni azzal, hogy milyen betegségben szenved a páciens. Ez a tévhit vezetett egyébként az általánosan alkalmazott sablon-kezelések, többek közt az „univerzális gyógytorna” kialakulásához is, hisz azon alapul, hogy „ugyanazt a betegséget ugyanazzal az eljárással gyógyítjuk”. Nos, a terápia valójában NEM a betegségtől, hanem a betegtől függ! De fogalmazhatok úgy is, hogy a jó szakember nem betegséget, hanem pácienst gyógyít. A betegség ismerete ugyanis önmagában édeskevés ahhoz, hogy hatékony terápiás programot állíthassunk össze, ehhez a beteget is meg kell ismernünk, méghozzá igen alaposan. Nézzük, miért is van erre szükség!
| Mielőtt továbblépnénk, először azt kell megérteni, mi a különbség a tüneti és az oki kezelés között. Vegyünk mondjuk egy porckorongsérves pácienst. Bármilyen furcsán is hangzik, a sztenderd, sok helyütt még ma is egyedüli terápiaként alkalmazott fájdalomcsillapító/gyulladáscsökkentő injekciós vagy gyógyszeres ellátás pusztán tüneti kezelés. Átmenetileg csökkentheti ugyan a fájdalmat/gyulladást, de a panaszok hamarosan visszatérnek. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a betegség kialakulásához vezető OKOT nem szüntették meg. A porckorongsérv azért alakul ki, mert valamilyen hosszú távú túlzott terhelés éri a gerincet. A túlterhelés mintegy "összepréseli" a csigolyákat, így a köztük lévő puha porckorong először csak kiboltosul, majd a külső rostos gyűrű kiszakad és kiáramlik a belső kocsonyás mag. Mi lehet ez a tartósan fennálló túlterhelés? Mondjuk a túlsúly, ami egy nehéz hátizsákhoz hasonlóan folyamatosan nyomja össze a csigolyákat. Vagy egy testtartáshiba, például az ún. hanyagtartás, ilyenkor ugyanis a fizika törvényszerűségei (előre eső fej és vállak miatt megnövekvő erőkar) következtében jóval nagyobb súly terheli a gerincet, mint amennyit hosszú távon képes elviselni. Az oki kezelés tehát azt jelenti, hogy azt a tényezőt (túlsúly, hanyagtartás stb.) szüntetjük meg, amely összepréseli a csigolyákat. Ha csak a tüneteket (fájdalom/gyulladás) csökkentjük, ám nem foglalkozunk a kiváltó okok megszüntetésével, nem beszélhetünk gyógyulásról, maximum átmeneti megkönnyebbülésről. |
Ahhoz tehát, hogy hatékony, ún. oki kezelési tervet állíthassunk össze, tisztában kell lennünk a miértekkel, tehát ki kell nyomoznunk, hogy az adott páciens esetében milyen speciális kóros terhelésminták vezettek a probléma kialakulásához. A kiváltó ok azonban korántsem univerzális. A kóros terhelések mindig az adott páciensre jellemző egyéni minta szerint kombinálódnak. A fentebb említett porckorongsérv kialakulásához például hozzájárulhat többek közt egy testtartáshiba, a stressz következtében jelentkező tartós izomfeszülések, pszichés problémák, különféle egyoldalú hétköznapi és/vagy sportterhelések, kényszertartások garmada (pl. hosszas ülés, helytelen technikával végzett sportmozgások stb.). S miután a terápia legfőbb célja a kiváltó ok megszüntetése, hogy a betegség ne újuljon ki, és a kiváló okok halmaza minden egyén esetében más és más, értelemszerűen a kezelés sem lehet univerzális.
|
Fentiek alapján talán már érthető, hogy |
Jó, de akkor mégis miért van univerzális gyógytorna gyakorlatsor és csoportos gyógytorna?
Én azt gondolom, hogy a youtube-ra feltöltött sablon GYÓGYtorna gyakorlatsorok (hangsúlyozom, nem a különféle általános, kondicionáló-jellegű tornákra gondolok, azokkal ebből a szempontból nincs gond) elsődleges célja nem a gyógyítás, hanem a népszerűségvadászat, így készítőik sokszor – akarva-akaratlanul – figyelmen kívül hagyják a valódi szakmaiságot. A személyre szabott mozgásprogram összeállításához ugyanis értelemszerűen alaposan meg kell(ene) vizsgálni a pácienst, márpedig a youtube tornák esetében ez sajnos nem opció.
A csoportos gyógytorna pedig, mint intézményesített gyógyító eljárás, egész egyszerűen azért nyert teret, mert sok helyütt csak ez fér bele az egészségügyi ellátás kereteibe, hisz jóval olcsóbb, kisebb az emberi erőforrás igénye, és ezerszer egyszerűbb.
- Egyrészt azért, mert míg az univerzális gyakorlatsorok összeállításához elegendő tudni azt, hogy mi a betegség, a személyre szabott mozgásprogramhoz ezzel szemben alaposan meg kell ismernünk a páciens és a betegség hátterét is. Míg a betegség diagnosztizálására elegendő lehet akár 5-10 perc is, az okok halmazának feltérképezéséhez ennél jóval több időre és odafigyelésre van szükség (saját több éves tapasztalatom alapján azt mondanám, hogy egy igazán alapos mozgásszervi állapotfelmérés legalább 60-90 perces, márpedig – legyen bármilyen lelkiismeretes is a szakember – ennyi idő sajnos számos egészségügyi intézményben nem áll rendelkezésére a vizsgálatra).
- Másrészt pedig azért, mert minden szempontból jóval kevésbé macerás a páciensekkel csoportosan dolgozni, mint hosszú heteken, néha hónapokon át egyénileg, személyre szabottan (jozzáteszem, mélységes tiszteletem azoknak a gyógytornászoknak, akik a nehezített körülmények ellenére, hatalmas elhivatottsággal igyekeznek a legtöbbet kihozni a csoportos gyógytorna foglalkozásokból:)
Visszatérve tehát a kiinduló kérdésre: fogalmam sincs (vagy legalábbis úgy teszek, mintha nem lenne), hol találsz otthon végezhető gyógytorna gyakorlatokat, de ha valamilyen betegségben szenvedsz, akkor jársz a legjobban, ha nem is keresel ilyesmit. Cipőt a cipőboltból, gyógytornát a gyógytornásztól, méghozzá egyénileg, panaszra és állapotra szabva, alapos mozgásszervi állapotfelmérést követően, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva😊.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője