A gerinc-sztráda

A gerinc hasonlít egy autópályához. Úgy áramolnak keresztül rajta az erőhatások oda és vissza, ahogy az autók suhannak a sztrádán.

A hasonlóság nem véletlen. Ahogy az autópálya, úgy a gerinc is a gyors és hatékony közlekedést szolgálja. Kiemelten fontos szerepe ugyanis, hogy

1. közvetítse az erőhatásokat az egyik testrészről a másikra (pl. egy labda elhajításánál a talajreakciós erőt futtatja fel a lábaktól a karokig, megsokszorozva ezáltal a kar és a dobás erejét)

2. és harmonikusan eloszlassa az erőhatásokat a teljes testen, hogy egyetlen testrész se terhelődjön túl (pl. egy labda elkapásánál az ütközés erejét oszlatja el, hogy a hirtelen és nagy erejű lökéstől ne sérüljön a vállad)

Mindannyian tapasztaltuk, hogy az autópályán nincsenek éles kanyarok, csakis finom ívek. Ahhoz ugyanis, hogy az autó képes legyen bevenni egy éles kanyart, szinte teljesen meg kell állnia a forduló előtt, ami ugyebár egy sztrádán, nagy sebesség mellett egyrészt nem lenne túl hatékony, hisz rendkívüli módon lelassítaná a közlekedést, másrészt brutálisan veszélyes is lenne a feltorlódó autók ütközése miatt. Azt azonban kevesen tudják, hogy a gerincünk is így működik. A sztrádához hasonlóan a gerinc íve is finom és harmonikus, ugyanis a gerincen közlekedő erőhatások sem képesek megbirkózni az „éles kanyarokkal” (ezeket hívom töréspontoknak). .

A gerinc harmonikus ívei

Ha megtörik a gerinc harmonikus íve, az erőhatások a kanyarban megálló autóhoz hasonlóan elakadnak. Ilyenkor két dolog történik:

1. egyrészt – akárcsak az autópályán haladó gépjárműnek – a mozgásnak is rendkívüli módon csökken a hatékonysága, a segítő erőhatások (pl. a talajreakciós erő) ugyanis nem jutnak el ahhoz a testrészedhez, amellyel a mozgást végzed. Összességében tehát vagy az történik, hogy ugyanakkora energiabefektetéssel jóval kisebbet tudsz dobni, tehát csökken a teljesítményed, vagy az, hogy ugyanolyan távolságra hajítva a labdát, sokkal több erőt és energiát kell beletenned a mozgásba, tehát gyorsabban elfáradsz (és persze végeredményként így is csökken a teljesítményed)
2. másrészt a sztrádán való hirtelen fékezéshez hasonlóan rendkívül veszélyes is, hisz a terhelés (pl. a labda elkapásánál az ütközés ereje) nem oszlik el harmonikusan a teljes testen, hanem megreked a törésponton, és szinte egyedül azt a testrészt/gerincszegmenst gyötri meg, ahol a töréspont található. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos területek jelentősen túlterhelődnek és idővel bizony károsodnak is. Bármilyen furcsa is, elsősorban ez a fajta túlterhelés vezet pl. a porckorongsérv és/vagy befagyott váll, tehát a különféle degeneratív betegségek kialakulásához.

Oké, oké, de mitől alakulnak ki töréspontok? A válasz egyszerű, attól, hogy a gerinc „elmerevedik”, azaz elveszíti rugalmasságát. Ha a gerinc nem kellőképp rugalmas, azaz az egyes csigolyák nem képesek elmozdulni egymáshoz képest (mintegy „összeragadnak”), akkor a különféle mozdulatok nem harmonikusan, egy lánc ringásához hasonlóan csigolyáról-csigolyára hullámoznak végig a gerincen, hanem vagy kisebb-nagyobb szakaszonként, vagy akár egyetlen merev tömbként mozdul a gerinc.

Ilyenkor a merev szakasz(ok) tetején és alján töréspontok alakulnak ki, hisz az adott régió egy tömbként mozog.

A gerinc rugalmatlanná válását egyébként leggyakrabban két tényező okozza:

1. A használat hiánya, azaz a mozgáshiány, amely a lágyrészek – ínak, szalagok, ízületi tokok, izompólya – elmerevedéshez vezet, éppúgy, ahogy egy gumiszalag is merevvé és rugalmatlanná válik, ha sokáig nem használják. A mozgáshiány azonban korántsem csak azokat érinti, akik egyáltalán nem mozognak. Hiába edzel akár órákon át, ha a félreértelmezett core-stabilitás miatt a mozgások során mereven tartod a gerincedet, éppúgy elveszíted a fiziológiás (értsd természetes) gerincmozgások képességét, mintha egy karosszékben ülnél egész álló nap
2. de a különféle rendszeres túlterhelések (pl. az egyoldalú sportolás, vagy a szintén egyoldalú munkavégzés, pl. sok emelgetés) szintén elmerevítik a lágyrészeket. A szervezet igyekszik megerősíteni a rendszeresen használt (terhelt) struktúrákat, ha azonban túlterheljük, bizony a megerősítés is túlzott mértékű lesz, méghozzá olyannyira, hogy a lágyrészek durván feszessé és rugalmatlanná válnak.

Hogyan tudhatod meg, hogy eléggé rugalmas-e a gerinced vagy a páciensed gerince? A teszt végtelenül egyszerű. Indíts el egy hullámot a medencédtől fölfelé ülő vagy álló helyzetben, miközben a tükörből figyeled Magad, lásd az alábbi videót (ezúton is köszönöm a segítséget Olginak és Blanka kutyámnak😊). Ha a hullám kecses és harmonikus, szegmensről szegmensre terjed, nyert ügyed van. Ha viszont úgy mozogsz, mint Buzz a robot, darabosan és kecstelenül, a gerinced vélhetően elveszítette természet adta rugalmasságát. Tapasztalatom szerint sajnos 10 átlag felnőtt közül 8-9 gerince rugalmatlan.

Miután ma már tudjuk, hogy a degeneratív gerincbetegségek kialakulásának legfőbb oka a gerinc rugalmatlanná válása – ami ugyebár a fentebb leírtak fényében korántsem meglepő –, ha a teszt pozitív, érdemes felkeresned egy modern szemléletű szakembert (mozgásterapeutát/gerinctrénert/sportrehabilitációs trénert) és kezdjetek el dolgozni azon, hogy a gerinced visszanyerje a harmonikus mozgások képességét! Ha pedig Te vagy az a szakember, akit a páciens/vendég felkeres, mielőtt az általánosan elterjedt gyakorlat szerint rávetnéd magad a gerinc körüli izmok gőzerővel történő erősítésére, első körben teremtsd meg a mozgások (minden mozgás!) alapját, a páciensed gerincének rugalmasságát, mobilitását! Ellenkező esetben ugyanis – legalábbis a mozgásszervek szempontjából – az edzés/terápia többet árt majd, mint amennyit használ, hisz tegyen bármilyen mozdulatot is, törvényszerűen rosszul terhelődik a teste.

A rugalmatlan gerinc nem lehet egészséges. Tilos terhelni addig, amíg nem képes a harmonikus, szegmensről-szegmensre terjedő mozgások kivitelezésére!