Vajon mi a magyarázat arra, hogy a mozgás számít a leghatékonyabb izom- (pontosabban myofascia) lazító technikának?

Bizonyosan Te is tapasztaltad már, hogy egy-egy edzést követően mintha elfújták volna a testi-lelki feszültséged, gyakorlatilag függetlenül attól, milyen típusú testmozgást végeztél. Nos, ez nem csak illúzió. Valós folyamatok állnak a háttérben, ráadásul az idegrendszer működésének ismeretében a jelenség magyarázata rendkívül egyszerű, logikus és könnyedén megérthető. Még Mari néni számára is😊

Lépjünk vissza egy kicsit az időben, vegyük szemügyre vadászó-gyűjtögető ősünket! Azért nyúlok vissza oly gyakran a természetközeli emberhez, mert minden egyes, a testünkben lezajló folyamatnak evolúciós oka van, annak az életformának – a vadászó gyűjtögető létnek – sajátosságaiból ered, amelyre mi emberek születtünk, és amit a mai napig élnünk kellene. Minden egyes sejtünk, szövetünk, és az összes mechanizmus, ami a testünkben zajlik arról szól, hogy képesek legyünk életben maradni (azaz élelmet szerezni és megúszni, hogy megegyenek bennünket) még a legmostohább körülmények között is. Mindannyian aktív életre születtünk, nem véletlen, hogy az inaktív életmód törvényszerűen vezet krónikus betegségek kialakulásához.

Vadászó-gyűjtögető ősünk életében a legfőbb stresszornak az élelem megszerzése (azaz a vadászat), illetve az élelemmé válás elkerülése (azaz a menekülés) számított. Ahhoz, hogy üldözőbe vehesse a vadat, vagy épp elmenekülhessen előle, az izmoknak késedelem nélkül kell aktiválódniuk, és kitartóan kell dolgozniuk, méghozzá anélkül, hogy gyorsan elfáradnának. Ehhez bizony rengeteg extra energiára van szükségük. A vadászat vagy a menekülés (azaz a stresszor) tehát olyan idegrendszeri mechanizmusokat indukál, amelyek lehetővé teszik a hatékony választ: nő a szívfrekvencia (azaz gyorsul a szívverés) és a vérnyomás, mégpedig azért, hogy több vér, ezáltal több energia jusson az izmokhoz. Az izmok tónusa (feszülési szintje) szintén nő, hogy az egyén képes legyen „kirobbanni” (laza, lityi-lötyi izmokkal bizony ez nem lenne lehetséges, értékes időt vesztenénk azzal, hogy indulás előtt még össze kell rendeznünk az izmainkat és a testünket). Ezzel párhuzamosan ideiglenesen csökkennek vagy leállnak a vészhelyzetben felesleges, ugyanakkor rendkívül energiaigényes folyamatok (pl. az emésztés). Mindezekért a szimpatikus idegrendszer aktiválódása felelős, a szimpatikus hatás ingerli a mellékvesék velőállományát, amely adrenalint és noradrenalint választ ki a véráramba, és e két hormon hozza létre a fentebb felsorolt reakciókat.

Miután az izgalom elmúlt (azaz az egyén elejtette a vadat és/vagy elmenekült az őt üldöző tigris elől), a szervezetnek ki kell pihennie a fáradalmakat annak érdekében, hogy szükség esetén képes legyen újra akcióba lépni, méghozzá a lehető legrövidebb idő alatt (pl. azért, mert már közeledik a következő vérszomjas fenevad). Az izmoknak tehát rendkívül gyorsan kell regenerálódniuk, a regenerálódás első és egyben legfontosabb lépése pedig az, hogy el kell lazulniuk. A veszély elmúltával tehát azonnal aktiválódik a paraszimpatikus („nyugtató”) idegrendszer, acetilkolin választódik ki, és ennek hatására az izmok tónusa jelentősen csökken. Az izmok tehát a mozgás befejeztével azonnal „megpihennek”.

Mai életünk azonban gyökeresen eltér a fiziológiástól (értsd: természetestől). Gyakorlatilag reggeltől-estig stresszelünk, szó szerint beleragadunk a stressz, és az ezzel együtt járó izom (myofasciális) feszesség állapotába. Az idegrendszer ugyanis nem tesz különbséget aközött, hogy a tigris elől kell elfutnunk, vagy a gyerekkel/házastárssal/főnökkel/kollégával/közértes nénivel vitatkozunk, pontosan ugyanúgy reagál minden stresszhelyzetre: reflexes (tehát nem akaratlagos) izomfeszességgel. Akkor is, ha el kell futnunk, és akkor is, ha a futás nem segít, tehát ülve maradunk. Ha a stressz krónikussá válik, az izomfeszesség is állandósul. Ilyenkor dörzsölgeted a nyakad és a vállad izmait, csodálkozva, mitől olyan feszesek és fájdalmasak reggeltől-estig. A magyarázat rendkívül egyszerű: a stressz miatt az idegrendszer által REFLEXESEN befeszített izmokat AKARATTAL szinte lehetetlen ellazítani, ezt csak az idegrendszer képes megtenni akkor, ha úgy ítéli, elmúlt a veszélyhelyzet. A stresszre adott válasz rövid távon fiziológiás protektív (tehát segítő) mechanizmus, ám hosszú távon, állandósulva bizony durván káros az egészségre. A tartósan feszes izmok anyagcseréje (tápanyagellátása és a salakanyagok elvezetése) akadályozottá válik. Tápanyag hiányában az izom sorvadni kezd, a felhalmozódó salakanyagok pedig nyomást gyakorolnak a környező szövetekre, ami bizony fájdalmat okoz.

És hogy jön ide a mozgás/edzés? Ahogy az agyad nem tesz különbséget aközött, hogy a tigris vagy a főnök miatt stresszelsz, és mindkettőre azonnali izomtónus növekedéssel válaszol, úgy aközött sem tesz különbséget, hogy a mozgás valóban megment-e a veszélytől (elfutottál a tigris elől), vagy valójában semmi köze sincs hozzá (a főnök sajnos akkor is hülye marad, ha a futógépen tepersz egy órát). Bármi is legyen a stresszor, tigris vagy főnök, az agy úgy értelmezi a mozgásimpulzust, hogy sikeresen elfutottál a veszélyhelyzet elől, tehát itt az ideje megpihenni, azaz ellazítani az izmokat. Acetilkolin termelődik, és a mozgás/edzés végén az izmok egy szempillantás alatt maguktól ellazulnak. Igen, azok az izmok is, amelyek egyébként krónikusan feszesek, és amiket akarattal nem tudsz ellazítani😊.

Ezer oka van annak, miért KELL minden áldott nap mozognunk. Ezek közt az egyik az, hogy nem létezik még egy olyan természetes, mellékhatásmentes módszer, amely képes lenne oly mértékben csökkenteni a stresszt és az izomfeszességeket, mint a mozgás. Hiába tape-eled, masszírozod, köpölyözöd, kezeled manuális lazító technikákkal a páciens izmait (vagy a saját izmaidat), ha nem mozog rendszeresen, esélye sincs arra, hogy tartósan leküzdje a krónikus myofascialis feszességeket és elkerülje az ezekből eredő degeneratív mozgásszervi betegségeket.

Feövenyessy Krisztia
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője