Használjunk-e különféle mozgástanulást segítő eszközöket?

A napokban kaptam egy kérdést a szakmai facebook csoportban, amely így szólt: „Mi a véleményed a korcsolya trénerről? Segít vagy hátráltat? 4 évessel koriznék...”.  Nos, akik ismernek, tudják, hogy minden erőmmel küzdök azért, hogy mi, szakemberek ne csupán elfogadjuk a különféle kijelentéseket, szakmai véleményeket, hanem legyen alapvető igényünk és elvárásunk az, hogy hiteles és érthető magyarázatot kapjunk minden egyes szóra. Ez az oka annak, hogy mindig részletes választ adok a kérdésekre, illetve a személyes kérdéseket igyekszem általánosabb érvényűvé kiterjeszteni. Jelen esetben tehát nem csak a korcsolya trénerre vonatkozik a válaszom, hanem általánosságban a különféle mozgástanulást/mozgásfejlesztést segítő eszközökre. Ilyen típusú kérdés ugyanis gyakran felmerül a vendégek/páciensek részéről , és egy szakembernek illik adekvát választ és – legfőképp – értelmes magyarázatot adnia. Ehhez pedig értenie kell a mozgástanulás/mozgásfejlesztés alapjait.

Forrás: https://www.skatepro.hu/161-40275.htm

Kezdjük a rövid válasszal, hátha nem mindenki kíváncsi a mélyebb magyarázatra. Az én véleményem az, hogy ha csak nem muszáj (és, hogy mikor muszáj/ajánlott, arra majd a legvégén térek ki), ne használjunk olyan művi eszközöket, amelyekkel a célmozgást utánozzuk, imitáljuk, abban a (tév)hitben, hogy ezzel megkönnyítjük a mozgástanulást. A valóságban ugyanis általában pont ellentétes hatást érünk el, jócskán megnehezítjük a dolgunkat. Hogy miért?

Nos, tudományosan bizonyított, hogy az egyetlen igazán hatékony mozgástanulási stratégia az, ha egész pontosan azt a mozgást próbálgatjuk, amit meg szeretnénk tanulni. A hasonlóság sajnos nem elég. De vajon miért nem elég? A válasz megértéséhez először meg kell értenünk a mozgástanulás lényegét.

Az agy érthető okokból (milliárdnyi információt kell feldolgoznia nap mint nap) mindig és mindent igyekszik leegyszerűsíteni. Többek közt a mozgások kivitelezését is. Nem egyes mozdulatokban gondolkodik tehát, hanem mozgásmintákban, azaz a mozgásainkat (a korcsolyázást is) sablonok, minták alapján hozza létre. Ezek a mozgásminták a sok-sok gyakorlás során fejlődnek és tökéletesednek addig, amíg az agy egyszer csak rá nem talál a mozgás végrehajtásának leghatékonyabb módjára, és ezt gyorsan el is tárolja a korcsolyázás (vagy síelés, vagy lovaglás, vagy járás, futás stb.) mozgásmintájaként. Ezt szoktuk úgy definiálni, hogy az egyén JÁRTASSÁGOT szerzett az adott sportmozgásban, ettől kezdve kecsesen és könnyedén siklik a jégen (persze ez nem jelenti azt, hogy a mintát nem tudja tovább tökéletesítgetni).

Ha a valódi, elsajátítandó mozgás (jelen esetben a korcsolyázás) és a segítőeszközzel (jelen esetben a korcsolya tréner) végzett mozgás közt akár csak egyetlen apró eltérés is van (márpedig a „naturál” és a segédeszközzel végzett mozgás közt MINDIG jelentős eltérés van), az azt jelenti, hogy az agy számára ez két KÜLÖNBÖZŐ mozgásminta. Mindez azt jelenti, hogy a két mozgásforma – „naturál” korcsolyázás és korcsolyatrénerrel való korcsolyázás – közt egész egyszerűen NINCS KÖZVETLEN TRANSZFER, azaz az agy (és a test) nem lesz ügyesebb a természetes korcsolyázásban attól, hogy az egyén  korcsolya trénerrel gyakorol, a kettő ugyanis teljesen más mozgásminta szerint zajlik, más izmok aktiválódnak, más sorrendben és eltérő mértékben.

Sőt, nem csak, hogy nem segít a segédeszköz, de akár hátráltathatja is a tanulást, hisz amikor az egyén idővel le akar szokni a segédeszköz használatáról, szembesülni fog azzal a  jelenséggel, hogy teljesen másképp kell eszköz nélkül korcsolyázni, mint eszközzel, tehát ahhoz, hogy megtanulja a „naturál” korcsolyázást, felül kell írnia, meg kell változtatnia egy már kialakult "rossz", pontosabban a célmozgástól (ami ugyebár a természetes korcsolyázás) eltérő rögzült mozgásmintát (értsd korcsolyázás trénerrel), ami sokkal hosszabb és nehezebb feladat, mintha az elejétől a naturál korizást tanulta volna.

Magyarul tehát: az egyén sokkal gyorsabban tanulja meg a sportmozgást és sokkal ügyesebb lesz benne akkor, ha az elejétől kezdve a "tiszta" sportmozgást gyakorolja.

Összességében tehát: ezernyi kutatás bizonyítja, hogy az agy (pontosabban az idegrendszer) egész pontosan abban és csakis abban lesz jó, amit gyakorol, és két "hasonló" mozgás közt nincs direkt transzfer (ez itt például egy, a szakirodalmat feldolgozó áttekintő közlemény: 1). Ha Jucika a korcsolya trénerezést gyakorolja, akkor abban lesz jó. Ha a valódi korcsolyázást, akkor abban. És most már csak egy kérdés maradt: mit szeretnél elérni, melyikben legyél jó, a koritrénerrel való korcsolyázásban, vagy a valódi korizásban? Nos, azt és úgy gyakorold! Ez ennyire egyszerű.

Persze nem én lennék, ha nem adnék teljes körű, a kérdést minden oldalról körbejáró választ, tehát hozzáteszem: lehet létjogosultsága egy korcsolya trénernek (és a hasonló segédeszközöknek), de véleményem szerint csakis olyan esetben, ha az egyén valamilyen okból (időskor, neurológiai probléma stb). nem képes az adott mozgás/sportmozgás végrehajtására, ugyanakkor szeretne korcsolyázni és/vagy rehabilitációs szempontból javallott számára valami, ami hasonlít a korcsolyázáshoz. Ilyenkor használj bátran az adott sportmozgást támogató (vagyis inkább imitáló) segédeszközöket!

Visszatérve a 4 éves kismókusra: az ő esetében szerencsére szó sincs arról, hogy ne lenne képes „naturálban” megtanulni a mozgást. Engedd tehát, hogy jó nagyokat essen (legalább eséskontrollt is tanul, ami szintén őrülten fontos, és a koritrénerrel ez is kimarad), és közben kísérletezgessen az agya, amíg végül megtalálja és rögzíti a hatékony mozgásmintát.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

1. Adkins DL et al. Motor training induces experience-specific patterns of plasticity across motor cortex and spinal cord. J Appl Physiol (1985). 2006 Dec;101(6):1776-82