Kutyaharapást szőrivel, avagy mire van szükséged ahhoz, hogy kigyógyulj a mozgásszervi betegégekből

Bár gyakran elhangzik az orvosi rendelőben, hogy „Mari néni, tessék mozogni!”, általában hiányzik a logikus és a latin nyelv ismerete nélkül is emészthető magyarázat. Márpedig ember nincs, aki elhinné, hogy a mozgásszervi fájdalmaira nem a pihentetés, hanem a mozgás jelenti a megoldást, ha nem látja át kristálytisztán, hogyan és miért segít a panaszain. Íme a magyarázat, és nem csak a legtöbb mozgásszervi fájdalom okára, de arra is, miért a mozgás az egyetlen hatékony fegyver.

Mozgásra születtünk. Az izmainknak az (lenne) a dolguk, hogy a mindennapi, rendkívül változatos tevékenységeink során ciklikusan összehúzódjanak és elernyedjenek, méghozzá naponta több tíz- vagy százezerszer. Ez az összehúzódás elernyedés ciklus voltaképp egyfajta pumpaként működik, az összehúzódó izmokból kipréselődnek a salakanyagok (anyagcsere végtermékek), az ellazulás fázisában pedig be tud áramolni a friss vér, tele oxigénnel és tápanyagokkal. Ez az élő, dinamikus, lüktető folyamat biztosítja azt, hogy az izmok tápanyagban gazdag és salakanyagtól mentes környezetben, egészségesen, fájdalommentesen tudjanak működni.

Fájdalom elsősorban azért alakult ki, mert a XXI. századi életmódunk mellett ez a szuperpumpa nem működik optimálisan, hisz

1. inaktívak vagyunk, alig-alig mozgunk, az izmaink nagy része szinte egyáltalán nem dolgozik, így az összehúzódás-elernyedés ciklusok mennyisége, és - következményesen - az izmok anyagcseréje is drasztikusan csökken, korlátozódik. A szöveteink egész egyszerűen nem jutnak elegendő tápanyaghoz és oxigénhez, ráadásul a salakanyagok is felhalmozódnak. A két jelenség (oxigén és tápanyaghiány, illetve a salakanyagok felhalmozódása) izgatja, irritálja, érzékenyíti (szenzitizálja) az idegrendszert és kialakul a krónikus derék-, nyak-, hátfájdalom.
2. bár a legtöbb izmunk szinte egész nap inaktív, vannak olyan izmaink, amelyeket viszont folyamatosan túldolgoztatunk. A belső feszültség (stressz), illetve a különféle, egyénre jellemző kényszertartások (pl. görnyedés az íróasztal fölött) vagy habituális mozgások (pl. egerezés) durván és szinte megállás nélkül igénybe vesznek bizonyos izmokat, klasszikusan ilyenek a nyak hátulsó részének izmai, illetve a gerinc körüli izmok. Ezekben az izmokban tehát a ciklikus összehúzódást-elernyedést felváltja a tartós összehúzódás (izomkontrakció), ami krónikus feszességet okoz. A feszes szövetbe sajnos nem tudja hatékonyan bejuttatni a vért a pumpa,  azaz romlik az izmok vér- és oxigénellátása, illetve a salakanyagok eltávolításának hatékonysága.

Vélhetően nincs tehát semmiféle súlyos és rejtélyes gerinc- vagy nyakbetegséged! Bármilyen furcsán is hangzik, a legtöbb mozgásszervi fájdalmat jellemzően ez a banális ok, az inaktivitásból, a stresszből és a különféle kényszertartásokból, habituális mozgásokból eredő vér- és oxigénhiány, illetve a salakanyagok felhalmozódása okozza. Bár a fájdalom oka banális, ha nem lépsz, hosszú távon valóban súlyos problémákhoz, az izmok, csontok, szalagok, porcok, porckorongok degenerációjához (meszesedés, kopás, sérvesedés stb.), és egyre fokozódó fájdalomhoz vezethet, hisz

1. a túldolgoztatott, feszessé vált izmok összepréselik az ízületet, és az összepréselődő csontok közti porcréteg feltöredezik, vagy - csigolyák esetében - a porckorongra hárul túl nagy terhelés és ellapul
2. a szinte egyáltalán nem dolgozó izmok pedig sorvadnak, gyengülnek, így többé nem képesek hatékonyan stabilizálni az ízületet, túl nagy terhelés hárul az ízületben ízesülő csontokra és ugyanaz történik, mint az 1. pontnál, a csontok közti porcréteg feltöredezik, vagy - csigolyák esetében - a porckorongra hárul túl nagy terhelés és ellapul 

És sajnos nincs az a pirula vagy műtét, amely képes lenne arra, hogy optimálisan működtesse a létfontosságú pumpádat. Erre ugyanis csak a mozgás képes.

Hogyan segít a mozgás? Szerintem mostanra már egyértelmű a válasz. Azonnal beindítja a pumpát, azaz a hatékony anyagcserét, és végre vérhez, oxigénhez és tápanyagokhoz jutnak az izmok, illetve távozhatnak a salakanyagok. Ez a legfőbb oka egyébként annak is, hogy a reggeli, ébredéskor érzett fájdalom, merevség szinte azonnal csökken vagy akár meg is szűnik, ha felkelsz és mozogni kezdesz. A gond csak az, hogy ahelyett, hogy mozgásban maradnál, igen gyorsan le is ülsz😊.

Sokan hiszik, hogy heti egy edzés vagy egy néhány alkalmas mozgásterápia megoldja a problémát, ám ez súlyos tévedés. A mozgás áldásos hatása sajnos csupán addig tart, amíg mozgásban vagy, tehát működik a pumpa. Az ember folyamatos aktivitásra született (gondolj vadászó-gyűjtögető őseinkre, vagy akár a ma élő természeti népekre, nem véletlen, hogy köreikben nemigen ismertek a mozgásszervi betegségek), ha leáll, leáll a pumpa is, és az egyén törvényszerűen megbetegszik. Magyarul a gyógyulás kulcsa nem a kampányszerű tornázgatás, hanem az életmódváltás, azaz a mindennapos testmozgás bevezetése. Nem a 8 órás üléssel van gond, hanem azzal, hogy ha nem kompenzáljuk minden áldott nap a testmozgás valamilyen formájával.

Ha túl sokáig figyelmen kívül hagytad a tested vészjelzéseit (feszességérzet, merevség, kényelmetlenség), előfordulhat, hogy már olyan állapotba kerültél, hogy szükségessé vált a gyógytorna/mozgásterápia (hozzáteszem, ez jóval ritkább, mint gondolnánk). Idővel azonban a terápiát fel KELL váltania egy olyan rendszeres edzés/mozgásprogramnak, amely változatos és élvezetes. Hogy miért kell változatosnak lennie? Mert a változatos terhelés biztosítja azt, hogy harmonikusan dolgozzon a tested. Az egysíkú sportolás (csak futsz, csak teniszezel stb.) sok szempontból épp ugyanolyan káros, mint a mozgásszegény életmód és a kényszertartások, hisz ugyanúgy túlterhel bizonyos izmokat és alulterhel más izmokat, és a fent leírt jelenség értelmében előbb-utóbb megjelenik a fájdalom. És miért kell élvezetesnek lennie? A válasz egyszerű, ha nem élvezed, esélytelen, hogy hosszú távon is végezni fogod. A gyógytorna és a mozgásterápia szerepe tehát nem az, hogy varázsszerként meggyógyítson, és nem is az, hogy hosszú távon panaszmentesen tartson, hanem az, hogy ha beteg/sérült vagy, segítsen újra funkcióképessé válni, azaz visszatérni a dzsungelbe (azaz az edzőterembe, erdőbe, mezőre) vadászni, halászni és gyűjtögetni (azaz jógázni, dzsúdózni, teniszezni, síelni). Ha a mozgásterápiát követően visszatérsz az íróasztalhoz és hanyagolod a dzsungelt, hamarosan kiújulnak a panaszok. A mozgásterápia tehát nem gyógyít, csak segít visszatérni a mozgáshoz. A rendszeres és változatos testmozgás az, ami gyógyít és panaszmentesen tart.

Mit tegyél tehát? Ha nincs komolyabb panaszod, nincs szükséged mozgásterápiára. Keress fel egy modern szemléletű, magasan képzett edző kollégát és a segítségével lassan és fokozatosan építsd fel Magad, azaz hozd helyre a kondicionális képességeidet és a mozgásminőségedet, hogy idővel már önállóan, segítség nélkül is képes légy hatékonyan megbirkózni a különféle edzés-, és mindennapi terhelésekkel. Ha azonban panaszod is van, keress fel egy mozgásterapeutát/rehabilitációs trénert és első körben vigyétek végig a rehabilitációs programot, majd ahogy rendeződik az állapotod, fokozatosan váltsd fel a rehabilitációs tréninget egy változatos és élvezetes mozgásprogramra.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője