A mozgásfejlesztés géniusza, a komparátor (összehasonlító) rendszer

A képzéseken gyakran szoktam a mozgásokkal/mozgásmintákkal, illetve azok korrekciójával kapcsolatban példaként említeni azt a jelenséget, amikor lelépve a járdáról tapasztaljuk, hogy a szegély bizony magasabb, mint amire számítottunk. Ilyenkor igyekszünk adaptálódni, azaz kiigazítani a mozgást. Minél rugalmasabb a testünk és minél hatékonyabban működik a neuromuszkuláris rendszer, annál sikeresebb az utólagos korrekció. Jó esetben kecsesen adaptálódunk, rosszabb esetben elvágódunk, mint egy krumplis zsák. A kiigazítás eredménye nagy mértékben múlik a komparátor rendszer működésének hatékonyságán. De mi is az a komparátor rendszer?

Minden egyes mozdulatod előzetes tapasztalatok millióira épül. Ha akkor és ott kellene a nulláról kitalálni a végrehajtás módját, elég hosszú ideig tartana, mire sikerülne megfogni a ceruzát vagy lelépni a járdáról. Miután hosszú életed során számos járdáról leléptél már, így kialakult egy igen komplex „járdáról való lelépés minta” az idegrendszeredben (természetesen jócskán leegyszerűsítettem a jelenséget). Amikor tehát le kívánsz lépni a járdáról, az efferens, azaz a mozgást végrehajtó parancs befut a motoros központokba és ezt követően megindul a sok-sok előzetes információ alapján létrejött aktuális terv szerinti izomaktivitás-sorozat, és már meg is tetted a szükséges lépést.

Igen ám, de mi van akkor, ha valamilyen külső vagy belső körülmény megváltozik az előzetes várakozásokhoz képest? Mondjuk a megszokottnál magasabb a járda? Vagy épp valamelyik izmod hirtelen begörcsöl? Ha egy feladat végrehajtása közben változás történik, azt azonnal észlelni kell annak érdekében, hogy képes légy hatékonyan alkalmazkodni. E jelenségben játszik kulcsszerepet a komparátor rendszer (1), egy speciális neuron szerveződés, amely összehasonlítja a tervet, illetve a végrehajtás során beérkező külső és belső szenzoros információkat, és segít a változásokhoz való azonnali, hatékony alkalmazkodásban. Ez csak úgy lehetséges, hogy az efferens parancs motoros központokba való elküldésével párhuzamosan a teljes mozgásinformáció egy másolata (efferent copy) eljut a komparátor rendszerbe is, amely így képessé válik összevetni az információt a beérkező szenzoros tapasztalatokkal (inputokkal). Ha a komparátor rendszer eltérést tapasztal a terv és a tapasztalat között, motoros újraszerveződés jön létre és megtörténik a mozgáskorrekció. Brutálisan izgi, nem?

A komparátor rendszer tehát csak akkor szólal meg hangosan, ha valami másképp történik, mint ahogy azt az idegrendszerünk eltervezte, minden más esetben csupán csöndes szemlélő (még inkább jóváhagyó) marad. A legtöbb, minta szerint zajló hétköznapi tevékenységünk tehát nem tudatosul mindaddig, amíg nem követünk el „hibát”.

Amikor új mozgást tanulunk (pl. síelés), a hibázások és a komparátor rendszer által indukált korrekciók garmadán megyünk keresztül, végül így alakul ki egy, az egyén számára (!) optimális minta, a Kriszta/Zsuzsi/Laci-féle síelés mozgásmintája.

Értelemszerűen a komparátor rendszer elsősorban az aktív mozgások során működik, a passzív mozgások (azaz mozgatások) jóval kevésbé aktiválják.  Nem véletlen, hogy ha mozgást/mozgásmintát szeretnénk javítani (mondjuk egy rehabilitáció során), hacsak lehetséges, célszerű aktív mozgásokat kérni a pácienstől és jól meglepni az idegrendszert! E kettő elengedhetetlen a mozgásfejlesztéshez. Mindezekről természetesen sokkal-sokkal bővebben az SZTM képzéseken😊.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

1. Eyal Lederman DO PhD, in Neuromuscular Rehabilitation in Manual and Physical Therapy, 2010