Mámi torna vagy funkcionális edzés? Milyen mozgásprogramra van szükségünk idősebb korban?

Időnként körbejár a FB-on egy-egy videó olyan idős emberekről, akik a kemény edzéseknek köszönhetően látványosan remek formában vannak. Milliók nézik szájtátva a videókat és özönlenek a jó esetben csodálkozó/lelkendező, rosszabb esetben lenéző/fitymáló (vajon információhiányból vagy rosszindulatból fakad? Még nem sikerült megfejtenem) kommentek.

Nos, valójában az égvilágon semmi furcsa vagy csodálatos nincs ezekben az emberekben. Egyszerűen úgy élnek, ahogy mindannyiunknak kellene. Az emberi test ugyanis úgy van felépítve, hogy ha megfelelő mennyiségű és minőségű terhelés éri, akár 120 évig is tökéletes formában marad. Maradna. Ha hagynánk. De nem hagyjuk.

Szeretnék eloszlatni egy hatalmas félreértést: az élőlények szervezete nem hasonlítható a cipőtalphoz, ami addig szép, amíg nem használjuk. Életkortól független (!) alapigazság, hogy attól fejlődünk, hogy különféle fizikai terhelések érnek bennünket, amelyekhez a testünk adaptálódik. Ha nincs terhelés (terhelés = régebben harc, halászat, vadászat, ma ezek pótlására sport/edzés), akkor nincs adaptáció, és elindul a visszafejlődés, azaz a leépülés. A szabály egyszerű: rendszeres fizikai terhelés hiányában nincs szükség erős csontokra, izmokra és kötőszövetekre, márpedig feleslegesen nem tart fent a szervezetünk energiaigényes szöveteket. Inkább eltárolja a tápanyagokat zsírpárnák formájában, felkészülve az esetlegesen bekövetkező ínséges időkre.

Két alapvető dologra van tehát szükségünk ahhoz, hogy formában maradjunk, megfelelő mennyiségű és minőségű TERHELÉSRE, illetve megfelelő mennyiségű és minőségű TÁPANYAGRA. És ahogy fiatalon képesek vagyunk a rendszeres, jól felépített edzések hatására látványosan erősödni és állóképességet fejleszteni, úgy az idősebb szervezet is képes erre, pusztán annyi a különbség, hogy idősebb korban már valamivel lassabbak az építő folyamatok, tehát többet kell dolgoznunk azért, hogy fittek és egészségesek maradjunk.

Valaki, valamikor, valamiért kitalálta azt a bődületes marhaságot, hogy az idős embernek kímélnie kell magát, vigyáznia kell a mozgással, bőven elég, ha sétálgat vagy mámi tornára jár (értsd: egy széken ülve ásványvizes palackkal bohóckodik). Nos, nagyon jó dolog a séta és a mámi torna, ezerszer jobb, mint az inaktivitás, csak az a gond, hogy önmagában nem elegendő ahhoz, hogy életünk végéig megőrizzük a funkcióképességünket. Ahogy a 30 éves sem erősödik attól, ha sétálgat (még akkor sem, ha 10 ezer lépést tesz meg naponta) és néha-néha 1-2 kilós súlyzókat emelget, úgy a 60 éves sem. 30 évesen és 80 évesen is képesnek kell lennünk arra, hogy a mindennapokban könnyedén megemeljünk egy 10-15 kilós gyermeket, vagy épp két 5-6 kilós bevásárlószatyrot, méghozzá anélkül, hogy megsérülnénk (mondjuk beállna a derekunk). Igen ám, de mindez csak akkor működik, ha rendszeres edzéssel hozzászoktatjuk a testünket az adott terheléshez. Hozzáteszem: ennél sokkal nagyobb tömeget kell(ene) biztonsággal mozgatnunk, de még ezt a 10-15 kilót is félve írtam le, rettegve a virtuális lincseléstől.

Lassan el kellene már engednünk azt a végtelenül káros sztereotípiát, hogy idősebb korban már csak kutyát sétáltatni (de óvatosan ám!) és székes tornázni szabad. Igen, valóban gyakori, hogy egy-egy pácienssel/vendéggel innen kell elindulnunk, de ennek pusztán az az oka, hogy korábban nem terhelte magát kellő mértékben és minőségben, tehát fizikálisan jócskán leépült. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy meg is kell (vagy szabad) állni az ásványvizes palacknál. Szó sincs róla. Az 1 kilós kézisúlyzó csupán az első lépés, innen építjük fel az edzett és egészséges 20-30-40-50-60-70-80 vagy akár 90 éves embert.

Még valami: természetesen nem arra biztatom az edzetlen idős (vagy fiatal) embereket, hogy most azonnal ragadjanak súlyzót és tolják a legdurvább youtube videókat (ez a másik gyakori, életkortól független hiba, a szakszerű, személyre szabott programtervezés teljes hiánya), arra azonban igen, hogy keressenek fel egy jól képzett, lehetőleg rehabilitációs szaktudással is rendelkező edzőt (például egy sportrehabilitációs trénert) és fokozatosan építsék fel az erőnlétüket egy funkcionális szemléletű edzésprogrammal. Akkor fogok boldogan hátradőlni a székemben, ha eljön az a nap, amikor az edzett 70-80 éves emberek fotója nem járja majd körbe a facebookot, mert ez lesz a természetes, és jelentős kisebbségbe kerültek a bottal botorkáló kortársak.