A mozgásfejlesztés géniusza, a komparátor (összehasonlító) rendszer
A képzéseken gyakran szoktam a mozgásokkal/mozgásmintákkal, illetve azok korrekciójával kapcsolatban példaként említeni azt a jelenséget, amikor lelépve a járdáról tapasztaljuk, hogy a szegély bizony magasabb, mint amire számítottunk. Ilyenkor igyekszünk adaptálódni, azaz kiigazítani a mozgást. Minél rugalmasabb a testünk és minél hatékonyabban működik a neuromuszkuláris rendszer, annál sikeresebb az utólagos korrekció. Jó esetben kecsesen adaptálódunk, rosszabb esetben elvágódunk, mint egy krumplis zsák. A kiigazítás eredménye nagy mértékben múlik a komparátor rendszer működésének hatékonyságán. De mi is az a komparátor rendszer?
Minden egyes mozdulatod előzetes tapasztalatok millióira épül. Ha akkor és ott kellene a nulláról kitalálni a végrehajtás módját, elég hosszú ideig tartana, mire sikerülne megfogni a ceruzát vagy lelépni a járdáról. Miután hosszú életed során számos járdáról leléptél már, így kialakult egy igen komplex „járdáról való lelépés minta” az idegrendszeredben (természetesen jócskán leegyszerűsítettem a jelenséget). Amikor tehát le kívánsz lépni a járdáról, az efferens, azaz a mozgást végrehajtó parancs befut a motoros központokba és ezt követően megindul a sok-sok előzetes információ alapján létrejött aktuális terv szerinti izomaktivitás-sorozat, és már meg is tetted a szükséges lépést.
Igen ám, de mi van akkor, ha valamilyen külső vagy belső körülmény megváltozik az előzetes várakozásokhoz képest? Mondjuk a megszokottnál magasabb a járda? Vagy épp valamelyik izmod hirtelen begörcsöl? Ha egy feladat végrehajtása közben változás történik, azt azonnal észlelni kell annak érdekében, hogy képes légy hatékonyan alkalmazkodni. E jelenségben játszik kulcsszerepet a komparátor rendszer (1), egy speciális neuron szerveződés, amely összehasonlítja a tervet, illetve a végrehajtás során beérkező külső és belső szenzoros információkat, és segít a változásokhoz való azonnali, hatékony alkalmazkodásban. Ez csak úgy lehetséges, hogy az efferens parancs motoros központokba való elküldésével párhuzamosan a teljes mozgásinformáció egy másolata (efferent copy) eljut a komparátor rendszerbe is, amely így képessé válik összevetni az információt a beérkező szenzoros tapasztalatokkal (inputokkal). Ha a komparátor rendszer eltérést tapasztal a terv és a tapasztalat között, motoros újraszerveződés jön létre és megtörténik a mozgáskorrekció. Brutálisan izgi, nem?
A komparátor rendszer tehát csak akkor szólal meg hangosan, ha valami másképp történik, mint ahogy azt az idegrendszerünk eltervezte, minden más esetben csupán csöndes szemlélő (még inkább jóváhagyó) marad. A legtöbb, minta szerint zajló hétköznapi tevékenységünk tehát nem tudatosul mindaddig, amíg nem követünk el „hibát”.
| SZTM-es kollégáknak: Ha egy „rossz”, azaz az optimálistól távol álló mozgásminta már rögzült, az egyben azt is jelenti, hogy az idegrendszer helyesnek észleli, azaz a komparátor rendszer sosem fogja korrigálni. Ez az oka annak, hogy a mozgásfejlesztés során mindig igyekszünk „meglepni” az idegrendszert, azaz olyan körülményeket teremtünk, hogy saját maga érezzen rá arra, hogy létezik hatékonyabb mozgásminta is. Tesszük ezt annak érdekében, hogy nyitottá váljon az újratanulásra. |
Amikor új mozgást tanulunk (pl. síelés), a hibázások és a komparátor rendszer által indukált korrekciók garmadán megyünk keresztül, végül így alakul ki egy, az egyén számára (!) optimális minta, a Kriszta/Zsuzsi/Laci-féle síelés mozgásmintája.
Értelemszerűen a komparátor rendszer elsősorban az aktív mozgások során működik, a passzív mozgások (azaz mozgatások) jóval kevésbé aktiválják. Nem véletlen, hogy ha mozgást/mozgásmintát szeretnénk javítani (mondjuk egy rehabilitáció során), hacsak lehetséges, célszerű aktív mozgásokat kérni a pácienstől és jól meglepni az idegrendszert! E kettő elengedhetetlen a mozgásfejlesztéshez. Mindezekről természetesen sokkal-sokkal bővebben az SZTM képzéseken😊.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője
1. Eyal Lederman DO PhD, in Neuromuscular Rehabilitation in Manual and Physical Therapy, 2010