A nagy mászás vita, avagy valóban elengedhetetlen a mászás az egészséges mozgásfejlődéshez?

Számos gyermekorvos, fizioterapeuta és mozgásfejlesztő szakember vallja, hogy a mászás az egyedfejlődés kiemelten fontos állomása, így azok a gyermekek, akiknél ez a fázis kimarad vagy atípusos formában valósul meg, veszélyeztetettebbek a különféle fejlődési anomáliák kialakulása szempontjából. Rengeteg cikk, blogposzt hangsúlyozza a mászás rövid- és hosszútávú motoros, szenzoros és kognitív előnyeit, beleértve a vállstabilitás, a manipulációs képességek, a testtudatosság, a problémamegoldás, a bilaterális koordináció és a mélységérzékelés fejlődésére gyakorolt pozitív hatását. Számos mozgásfejlesztő szakember dolgozik gőzerővel azon, hogy leépítse a helyváltoztató mozgás más, speciális formáit azoknál a kisgyermekeknél, akik nem másznak. A másik, ’sötét’ oldalon ugyanakkor egyre hangosabbak azok a szakértők, akik kétségbe vonják, hogy a mászás a mozgásfejlődés esszenciális állomása lenne. Az örök kérdés: vajon kinek van igaza?

Kezdjük a mega-vita kirobbanásának előzményeivel!

Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) 2004-ben bevezette az ún. „Ismerd fel a Jeleket. Cselekedj Gyorsan.” (“Learn the Signs. Act Early.”) elnevezésű programot (1), amelynek célja, hogy minél korábban kiszűrje a különféle csecsemő- és kisgyermekkori fejlődési anomáliákat. A program részeként kidolgoztak egy ellenőrzőlistát, amelynek segítségével a szülők, gondviselők nyomon követhetik az egyes életkorokhoz tartozó legfőbb fejlődési mérföldköveket, tehát azokat a szociális/emocionális, nyelvi/kommunikációs, kognitív, illetve mozgásos/fizikális kulcskészségeket, amelyekkel a csecsemők vagy kisgyermekek az adott életkorban általában rendelkeznek. Ez a lista lehetővé teszi a gondviselő számára, hogy felismerje az esetleges elmaradást és azonnal szakemberhez fordulhasson. A lista a témában járatos szakértők szakmai véleménye alapján készült, tehát bizonyítékok és objektív kritériumok nem támasztották alá sem azt a döntést, hogy mely készségek kerüljenek a listára, sem azt, hogy az adott készségnek melyik specifikus életkorban kell megjelennie (2,3).

2022-ben a CDC aktualizálta a programot. Felismerve a hiányosságokat, az egyik legfőbb céljuk az volt, hogy a program valódi tudományos bizonyítékokra épüljön. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics) megbízásából számos kiemelkedő szakember (fejlődéslélektanra specializálódott szakemberek, fejlődésneurológusok, általános gyermekorvosok, pszichológusok, korai fejlesztő szakértő) vett részt a folyamatban, és a szakirodalom szisztematikus áttekintését követően módosították többek közt az ellenőrzőlistát is. A módosítások igen heves vitát váltottak ki a fizikoterápiás közösségben. A legtöbb kritikát azért kapták, mert egész egyszerűen kivették a mászást a mozgásfejlődés mérföldkövei közül.  Válaszul egy, a Pediatric Physical Therapy-ban megjelent közleményben (4) a szakma kimagasló képviselői, a kaliforniai, nebraskai, washingtoni és pittsburghi egyetemek fizikoterápiás és rehabilitációs medicina tanszékeinek kutatói összefoglalták és tudományos bizonyítékokkal támasztották alá a döntés létjogosultságát.

Miután a kérdés mindenkit érint, aki gyermekekkel, illetve mozgásfejlesztéssel foglalkozik, ám sajnos az az információhalmaz, amely eljut hozzánk, hazai szakemberekhez, igen egyoldalú szűrőn megy keresztül így kissé elfogult, úgy gondoltuk Olgival, hogy a saját véleményünk (amely egyelőre még csak körvonalazódik, majd látni fogjátok, miért ) kifejtése nélkül egyszerűen csak lefordítjuk és közzétesszük a közlemény szövegét. Csupán annyit változtattunk rajta, amennyit muszáj volt annak érdekében, hogy a tudományos szövegek értelmezésében kevésbé járatos kollégák is könnyedén követhessék, és itt-ott kiegészítettük egy-egy megjegyzéssel. A cikk mottója: Ha véleményt alkotsz egy vitás kérdésben, alapvető elvárás, hogy nyitott elmével ismerkedj meg a másik oldal érveivel is!

A nagy mászás vita

A mászásbarát szakemberek attól tartanak, hogy a mászás eltávolítása a CDC listáról fegyvert ad azon orvosok és szülők kezébe, akik nem értékelik kellőképp a mászás jelentőségét, illetve csökkenti a mászásra koncentráló kezelési programokban való részvételi hajlandóságot.

A ’sötét oldal’ szerint ugyanakkor a mászás eltávolítása indokolt lépés, mert a gyermeki motoros fejlődéssel kapcsolatos jelenlegi kutatások nem mutatnak fel olyan erős bizonyítékot, amely indokolná, hogy a mászás szerepeljen a mérföldkövek közt, ugyanis

• nem állnak rendelkezésre normatív adatok
• nem konzisztens a mászás definíciója (mi számít mászásnak?)
• a gyermekek közt jelentős a variabilitás a mászás megkezdésének időpontja szempontjából
• valamint nincs bizonyíték arra, hogy a tipikusan fejlődő gyermekek mindegyike mászik

Nézzük tehát, mit tudunk, és mit nem tudunk ma a mászásról!

Valóban a motoros fejlődés mérföldkövének tekinthető?

A motoros fejlődéssel kapcsolatos korai elméletek az idegrendszer érését tekintik a fejlődés vezérfonalának (5,6). Abból indultak ki, hogy a motoros készségek uniformizált módon, kötelező sorrendben fejlődnek ki, és minden új készség egy korábban kifejlődött készségre épül. A klasszikus (kezeken és térdeken való) mászásra úgy tekintenek, mint a következő fázis, azaz a járás kötelező előfeltételére.

A mozgásfejlődés modernebb megközelítése ezzel szemben a flexibilitást és variabilitást hangsúlyozza és vitatja, hogy a mászás óriási jelentőséggel bír (7). Vajon mire alapoznak az újabb elméletek?

• Egyrészt arra, hogy a mászás nem konzisztens motoros mérföldkő. Az ülés, a tárgyért nyúlás és a járás felnőttkorban is meglévő funkcionális képességek, a mászás azonban egyfajta köztes fázis, átmeneti megoldás a gyermek számára, aki mozogni szeretne, de még hiányzik a megfelelő poszturális kontroll ahhoz, hogy felegyenesedve közlekedjen. Ez az átmeneti fázis ezerféle formában nyilvánulhat meg, a hagyományos (kezek és térd) mászástól kezdve a kezeken és talpon való lopakodáson át számos speciális mászásmódszerig. Ezek mind idioszinkratikus, azaz a hagyományostól eltérő, ám hatékony módszerek arra, hogy a gyermek felfedezze a környezetét (8,9) (a gondolat első részéhez egy kis kiegészítés, a mi véleményünk szerint a mászás felnőttkorban is fennmarad, mint számos szituáció funkcionális megoldása. Gondoljunk például a leejtett gombostű megkeresésére. FK és NO)
• Másrészt arra, hogy sok gyermek mozgásfejlődésében a járás korábban következik be, mint a mászás, és mászni csupán azért kezd, hogy megoldjon egy speciális funkcionális problémát, mondjuk kivegye a játékot az asztal alól
• Végül pedig arra, hogy számos kultúrában maguk a szülők/gondviselők gátolják szándékosan, hogy a gyermek másszon, akár kulturális, akár környezeti okokból kifolyólag (10,11). Ez a kulturális variabilitás szintén hozzájárul ahhoz, hogy a mászást ne tekinthessük hasznos indikátornak, azaz mérföldkőnek, amikor a gyermek fejlődését vizsgájuk

Vajon fontos-e a mászás a globális fejlődés szempontjából?

Nos, a jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy a mászás tapasztalata korántsem elengedhetetlen ahhoz, hogy a funkcionális járás kifejlődjön (12,13) (magyarul simán képes lehet a funkcionális járásra az a gyermek is, aki nem mászott. FK és NO)

Sokan vallják továbbá azt is, hogy a mászás esszenciális a perceptuális, kognitív és finommotoros képességek fejlődése szempontjából. Ugyanakkor ezt a nézőpontot sem támasztják alá az empirikus kutatások. Számos kutatásban vizsgálták azokat a szenzoros, kognitív, neurológiai és szociális/emocionális fejlődéseket/változásokat, amelyek a mászás kezdetére esnek, nagyjából ezekre a kutatásokra hivatkozik a mászásbarát oldal.  E kutatásokból tudjuk, hogy a mászó gyermek mentális rotációs képessége fejlődik (14,15), ügyesebbé válik az emlékek felidézésében (16), javul a mélységérzékelése (17) és szenzitívebb a perifériás optikai ingerekre (18,19). De figyelem, mindezeket a képességeket azokhoz a gyermekekhez képest vizsgálták, akik még a prelokomotor (tehát a helyváltoztatás előtti) szakaszban vannak! Ezek az eredmények tehát nem a mászás specifikus jelentőségére utalnak, hanem az önálló mobilitás, azaz önálló helyváltoztatás megtapasztalásának jelentőségére, történjen ez bármilyen formában! Egészen pontosan ugyanezeket az eredményeket láthatjuk azoknál a gyermekeknél, akik még nem másznak, de valamilyen formában hozzájutottak a helyváltoztatás élményéhez (pl. egy bébi komp segítségével, amit egyébként senkinek sem ajánlunk, mert más szempontokból roppant káros. FK és NO)) (20,21). Sajnos extrém kevés kutatás született, amely olyan gyermekeket hasonlít össze, akik másztak, olyanokkal, akik nem, vagy nem hagyományos módon másztak. Az átfogó szakirodalmi keresés mindössze három találatot eredményezett, ez édeskevés ahhoz, hogy messzemenő tudományos következtetést levonjunk, ráadásul ezek minősége is erősen megkérdőjelezhető (22,23).

Összességében tehát

• a mászással kapcsolatos, jelenleg rendelkezésre álló szakirodalom nem bizonyítja, hogy a mászásnak esszenciális szerepe lenne a motoros képességek fejlődése szempontjából
• nincs erős bizonyíték, amely azt mutatná, hogy a mászás hiánya egy adott életkorban az atipikus fejlődés markere lenne
• azt sem tekinthetjük tehát bizonyítottnak, hogy a terápiás gyakorlatban támogatni kellene a mászást más helyváltoztató mozgásokkal szemben

A jelenleg rendelkezésre álló tudományos evidenciák sokkal inkább arra utalnak, hogy az önálló mobilitás/helyváltoztatás elősegítése az, ami igazán fontos, történjék ez szinte bármilyen formában

Még mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le, felhívnám a figyelmet az árnyalt értelmezés/gondolkodás fontosságára! A kutatók nem azt állítják, hogy a mászás nem esszenciális, hanem azt, hogy jelen pillanatban nem áll rendelkezésre olyan magas szintű tudományos bizonyíték, amely alapján kijelenthető lenne, hogy esszenciális. Márpedig bizonyíték hiányában a mászásnak jelen pillanatban nincs helye a mérföldkövek között. Végszóként pedig arra kérik a szakmai közösséget, hogy

• fogadják el, hogy jelen pillanatban nem tudunk biztosat (és ne tegyenek úgy, mintha tudnánk😊 FK és NO)
• mindennapi munkájuk során figyelmesen, gondolkodva, és legfőképp nyitott elmével tekintsék át a jelenlegi evidenciákat (még akkor is, ha azok ellentmondanak annak, amit tanultak és amiben hisznek FK és NO)
• és támogassák újabb kutatások megvalósulását, méghozzá a tiszta tudomány szellemében, elfogultságtól és érdekektől mentesen

Feövenyessy Krisztina (FK) és Németh Olga (NO)

1. https://www.cdc.gov/ncbddd/actearly/index.html
2. Zubler JM, Wiggins LD, Macias MM, et al. Evidence-informed milestones for developmental surveillance tools. Pediatrics. 2022;149(3):e2021052138
3. Wilkinson CL, Wilkinson MJ, Lucarelli J, Fogler JM, Becker RE, Huntington N. Quantitative evaluation of content and age concordance across developmental milestone checklists. J Dev Behav Pediatr. 2019;40(7):511–518.
4. Kretch KS et al. "Learn the Signs. Act Early.": Updates and Implications for Physical Therapists. Pediatr Phys Ther. 2022 Oct 1;34(4):440-448.
5. McGraw MB. The Neuromuscular Maturation of the Human Infant. New York, NY: Columbia University Press; 1945.
6. Gesell A, Thompson H, Amatruda C. Infant Behavior: Its Genesis and Growth. New York, NY: McGraw-Hill; 1934.
7. Adolph KE, Robinson SR. Motor development. In: Handbook of Child Psychology and Developmental Science. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons, Inc.; 2015:1–45. doi:10.1002/9781118963418.childpsy204.
8. Patrick SK, Noah JA, Yang JF. Developmental constraints of quadrupedal coordination across crawling styles in human infants. J Neurophysiol. 2012;107(11):3050–3061.
9. Adolph KE, Vereijken B, Denny MA. Learning to crawl. Child Dev. 1998;69(5):1299–1312.
10. Adolph KE, Karasik LB, Tamis-Lemonda CS. Motor skill. In: Bornstein MH, ed. Handbook of Cultural Developmental Science. Vol 612. New York, NY: Psychology Press, xii; 2010:61–88.
11. Super CM. Environmental effects on motor development: the case of “African infant precocity.” Dev Med Child Neurol. 1976;18(5):561–567.
12. Adolph KE. Learning in the development of infant locomotion. Monogr Soc Res Child Dev. 1997;62(3):I–VI, 1-158.
13. Kretch KS, Adolph KE. Cliff or step? Posture-specific learning at the edge of a drop-off. Child Dev. 2013;84(1):226–240.
14. Adolph KE, Berger SE, Leo AJ. Developmental continuity? Crawling, cruising, and walking. Dev Sci. 2011;14(2):306–318.
15. Schwarzer G, Freitag C, Buckel R, Lofruthe A. Crawling is associated with mental rotation ability by 9-month-old infants. Infancy. 2013;18(3):432–441.
16. Schwarzer G, Freitag C, Schum N. How crawling and manual object exploration are related to the mental rotation abilities of 9-month-old infants. Front Psychol. 2013;4:97.
17. Herbert J, Gross J, Hayne H. Crawling is associated with more flexible memory retrieval by 9-month-old infants. Dev Sci. 2007;10(2):183–189.
18. Campos JJ, Anderson DI, Barbu-Roth MA, Hubbard EM, Hertenstein MJ, Witherington D. Travel broadens the mind. Infancy. 2000;1(2):149–219.
19. Uchiyama I, Anderson DI, Campos JJ, et al. Locomotor experience affects self and emotion. Dev Psychol. 2008;44(5):1225–1231.
20. Higgins CI, Campos JJ, Kermoian R. Effect of self-produced locomotion on infant postural compensation to optic flow. Dev Psychol. 1996;32(5):836–841.
21. McEwan MH, Dihoff RE, Brosvic GM. Early infant crawling experience is reflected in later motor skill development. Percept Mot Skills. 1991;72(1):75–79.
22. Visser MM, Therapy O. The association of an omitted crawling milestone with pencil grasp and control in five- and six-year-old children. South Afr J Occup Ther. 2010;40(2):19–23.
23. Williams DJ, Jaggi A, Douglas T. The association between crawling as a first mode of mobilisation and the presentation of atraumatic shoulder instability: a retrospective cohort study. Shoulder Elbow. 2021;13(3):339–344.