A long covidról edzőknek, mozgás- és manuálterapeutáknak

Néhány szó az elmúlt évek kutatásairól és a saját, mozgásterapeutaként szerzett tapasztalataimról a long coviddal kapcsolatban. Hogy miért tartom fontosnak megosztani? Mert bár jó szándékkal, de többet árthatsz Magadnak vagy a páciensednek, mint amennyit használsz, ha nem vagy tisztában az alábbiakkal!

1. Long covid (vagy hívjuk bárhogy) van.

És sokkal súlyosabban érint bennünket, mint gondolnánk. Ezerszer többen szenvednek tőle, mint ahány embert diagnosztizálnak, sokaknak fogalmuk sincs, mitől borult fel az életük. Az már egy másik kérdés, hogy ez az egész vajon long covid, vagy épp long vakcina, esetleg long bármilyen más vírus, amely már korábban is bennünk randalírozott és a coviddal (vagy az oltással) találkozva újult erőre kapott. Bármilyen erőszakosan is tolják a képünkbe a különféle összeesküvés elméleteket, egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy pontosan hogyan és miért alakul ki, csupán bizonyításra váró teóriák vannak. Mindazonáltal a lényeg szempontjából ez most mellékes, az a nagy helyzet, hogy a tünetek viszont léteznek, súlyosak, és megnehezítik, vagy akár el is lehetetlenítik a mindennapi életet.

Még egy fontos információ: a különféle vírusfertőzéseket követő tartósan fennálló kóros állapot, amit myalgiás encephalomyelitisnek (más néven krónikus fáradtság szindrómának, ME/CFS) nevezünk, egy összetett, számos szervet/szervrendszert érintő betegségcsoport, amely korábban (covid előtt) is létezett, azaz más vírusfertőzések is okoztak/okoznak hasonlóan elhúzódó tüneteket. Azért került most a fókuszba, mert a covid óta drámaian nőtt az esetszám. 

2. Milyen tünetekkel találkozunk leggyakrabban?

A tünetek változatosak. Gyakori az extrém mértékű fizikai fáradtság és a terhelhetőség drámai csökkenése. Szintén sokaknál láthatóak random helyen jelentkező és megmagyarázhatatlan, folyamatos vagy vissza-visszatérő erőteljes izomfájdalmak, fejfájás, illetve olyan idegrendszert érintő problémák, mint a súlyos szédülés, extrém pszichés feszültség, agyköd, alvászavarok és/vagy a depresszió. De számos más tünet is előfordulhat.

3. Mi okozza?

Sötétben tapogatózik a tudomány, így mindenkit el kell keserítenem: jelenleg nincs általánosan elfogadott álláspont, így gyógymód sem. A leginkább elterjedt nézőpont jelenleg az, hogy a kór megtámadja a mitokondriumokat, azaz azokat a sejtszerveket, amelyek a szervezetünkben az energiát (ATP, azaz adenozin-trifoszfát) előállítják. Miután az emberi testben minden szövet az ATP-ből nyeri az energiát, a szövetek alapvető energiaellátása károsodik, azaz nem jutnak üzemanyaghoz a szerveink. Ez az elmélet megmagyarázza, miért olyan változatosak a tünetek, hisz bármely szerv/szervrendszer károsodhat. Egyébként más teóriák is vannak (pl. komplement fehérje rendszer károsodása, azaz azé a rendszeré, amely védi a szervezetet a fertőzést okozó kórokozóktól). De simán lehet, hogy mindezek az okok együttesen, egyszerre vannak jelen.

4. Mit lehet tenni?

Fogalmam sincs. De senki másnak sem(: Próbálkozunk. Valószínűnek tűnik, hogy célszerű mindent megtenni az immunrendszer működésének támogatásáért annak érdekében, hogy képes legyen felvenni a harcot ezzel a szemét valamivel. Megfelelő étrenddel (sok-sok zöldség, gyümölcs az antioxidáns hatás miatt, az ultrafeldolgozott élelmiszerek ignorálása stb.), probiotikumokkal, vitaminokkal, a lehetőségekhez képest minőségi pihenéssel, a lelki békére való törekvéssel.

5. Mit nem szabad/érdemes?

Erőltetni a testmozgást és semmiféle olyan terhelést, amely nem esik jól az egyénnek. Az egyik legjellemzőbb tünet ugyanis az ún. PEM (post-exertional malaise, azaz megerőltetés utáni rosszullét), amit a fizikai vagy pszichés terhelés okoz. Figyelem, a panaszok gyakran csak másnap, harmadnak jelentkeznek, fontos, hogy ennek ellenére összekapcsoljuk ezeket a mozgással! Bármilyen furcsán is hangzik az én számból, az edzés/fizikai megterhelés nem segít az állapotukon, hanem ront, hisz ezeknek az embereknek vélhetően nem működik megfelelően az immunrendszerük (azaz nem megfelelő a mozgás utáni regeneráció) és az energiaellátó rendszerük (nem tudja megfelelően biztosítani a mozgással járó emelkedett energiaigényt).

6. Milyen formában találkozom leggyakrabban a problémával?

Miután mozgásterapeuta vagyok, leginkább az izomfájdalmaktól szenvedőkkel találkozom. Méghozzá nem kevéssel. És bár való igaz, hogy a mozgásszervi problémák 90 százaléka életmód eredetű és a mozgás jelenti a gyógyírt, ez a betegség- (vagy inkább állapot-) csoport kivétel. Honnan ismered fel, hogy nem klasszikus degeneratív problémával állsz szemben?

1, hirtelen jelentkeztek a panaszok, szinte a semmiből (a degeneratív betegségek általában fokozatosan rosszabbodnak), gyakran egy vírusfertőzés után. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a páciens tisztában van azzal, hogy vírusfertőzése volt, hisz gyakori, hogy maga az 'anyabetegség' tünetmentesen zajlik le.

2, súlyos izomfájdalmakkal jár és nem igazán találsz rá indokot, magyarázatot. Ha a maraton futó erősen fájlalja a lábszárát, nos, ez valószínűleg logikus következménye a hosszú évek túlterhelésének. De ha egy egészséges, a kezét sem extrém munkavégzési, sem extrém sportolási szokásokkal nem túlterhelő egyénnél egyszer csak kínzó alkar fájdalom, teniszkönyökszerű tünetek jelentkeznek és semmilyen terápiára nem reagálnak, nos, ez lehet gyanús.

Érdemes rákérdezni, hogy átesett-e mostanában vírusfertőzésen (de tudjuk, hogy nem feltétlenül tud róla), illetve milyen egyéb, az utóbbi időben megjelent panaszai vannak. Ha ott a krónikus fáradékonyság, depresszió, agyköd, alvászavar stb., nos, ez esetben felmerül a lehetőség, hogy ezzel az egyelőre feltérképezetlen problémával állsz szemben.

7. Mit tegyél, ha ilyen pácienssel találkozol? 

Még valami: ha úgy érzed, érintett vagy, van a facebookon egy zárt csoport, ahová érdemes lehet csatlakozni: https://www.facebook.com/groups/446987496274141

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője