Ínsérülések - Miért nem regenerálódik jól az ín?
1.rész
Kificamodott a bokád és azóta bizonytalan minden lépésed? Elszakadt az elülső keresztszalagod és sosem állt igazán helyre a térded terhelhetősége? Sérült a rotátorköpenyed és évek óta kínszenvedés minden karmozdulat? Esetleg a nyakad rántottad meg, és azóta szédülsz és zúg a füled? Kinek a térde, kinek a válla, kinek a bokája, kinek a nyaka…. egy biztos, a múlt árnyai sajnos egy életen át kísértenek különféle mozgásszervi panaszok formájában. Az ok egyszerű: bármit is ígérjenek a hirdetések, jelen pillanatban nem létezik olyan terápia, amely egy komolyabb sérülést követően képes lenne helyreállítani az ínak/szalagok/ízületi tokok EREDETI (natív) struktúráját.
A háromrészes cikksorozat első felvonásában megnézzük, miért nem lehetséges – legalábbis jelenleg – a teljes gyógyulás. A második részben objektíven, sallangoktól és hamis ígéretektől mentesen elemezzük végig a ma rendelkezésre álló terápiák előnyeit és hátrányait, megkönnyítve ezáltal a terápia választást és/vagy ajánlást. A harmadik – talán még az első kettőnél is izgalmasabb – részben pedig vetünk egy pillantást azokra a kutatásokra, amelyekből vélhetően megszületnek majd a közeljövő terápiái. Úgy tűnik ugyanis, hogy már nem kell sokat várnunk az áttörésre, amely lehetővé teszi majd a teljes, maradéktalan ín, szalag vagy ízületi tok regenerációt.
Miért nem regenerálódik maradéktalanul az ín/szalag/ízületi tok?
Köztudott, hogy a bőrfelszín, vagy az izmok sérülései általában maguktól is gyorsan és nyom nélkül gyógyulnak, ezzel szemben a különféle ín- és szalagsérülésekkel (pl. Achilles-ín, bokaszalagok, térd elülső keresztszalagja, rotátorköpeny inai, vagy épp a nyak finom szalagrendszere) hónapokon át szenvedünk, és az eredmény valahogy mégsem az igazi. A mozgásszervi sérülések közel 50%-át kitevő ín- és szalagsérülések valóban komoly klinikai kihívást jelentenek. A jelenleg rendelkezésre álló terápiák ugyanis nem képesek visszaállítani az inak és szalagok funkcionális, strukturális és biomechanikai tulajdonságait, azaz a gyógyult szövet sosem lesz olyan stabil, rugalmas és jól terhelhető, mint az eredeti szövet volt. Ez az oka annak, hogy a korábban sérült ín vagy szalag egy életen át panaszokat okozhat, ráadásul mindig is hajlamos lesz újra sérülni. Mi több, ahogy idősödünk, egyre több ín, szalag vagy ízületi tok sérülést gyűjtünk össze, amelyek teljes gyógyulás híján kumulálódnak, így egyre jobban elnehezítik, elmerevítik a testünket és rombolják a mozgás-, illetve az életminőséget. Nem véletlen, hogy a tudományos világ gőzerővel dolgozik azon, hogy megoldást találjon a problémára, azaz kidolgozza azt a rehabilitációs eljárást, amely az inak, szalagok és ízületi tokok sérülése esetén teljes gyógyuláshoz vezet.
Nézzük meg, vajon miért olyan rossz az inak, szalagok és ízületi tokok gyógyulási hajlama! Íme a három fő ok:
- Rossz vérellátás: az inakban és szalagokban kifejezetten kevés az ér, azaz ezeknek a struktúráknak rendkívül gyenge a vérellátása. Hogy ez miért probléma? Nos, a regenerációban (ne feledd, mert később lesz még szó erről, gyulladás = regeneráció) a vérkeringés elsődleges szerepet játszik, hisz a vérárammal érkeznek a helyszínre a „takarításért” és az újraépítésért felelős immunsejtek, valamint a vér- illetve nyirokkeringéssel távoznak a gyulladás, azaz a regeneráció során keletkező salakanyagok is. Ráadásul a véráram szállítja a szövet növekedéséhez szükséges tápanyagokat, illetve oxigént is. Egyértelmű tehát, hogy minél jobb egy szövet vérellátása, annál erősebb és gyorsabb a regenerációs képessége, és minél rosszabb, annál nehezebben gyógyul. Míg a bőr, vagy az izom vérellátása pazar, az inaké, szalagoké, ízületi tokoké (és a porcoké is) sajnos kritikán aluli😊.
- Sejtszegénység (hipocellulitás): A különféle emberi szövetekben (izmokban, bőrben, inakban, belső szervekben stb.) különböző arányban találunk sejteket és más összetevőket. Az inak, szalagok és ízület tokok kifejezetten sejtszegény szövetek, azaz a sejtek közötti állományban kevés az ínsejt (tenocita). Ez miért kínos? Azért, mert az ínsejtek termelik magát az ínszövetet (pontosabban az ínszövetet alkotó kollagént és sejtközötti állományt) a táplálékkal bevitt tápanyagok felhasználásával (ezért nem mindegy, mit eszel! És ezért KELL minden szakembernek – beleértve a mozgásterapeutákat is – érteniük haladó szinten a táplálkozáshoz. Minőségi étrend nélkül ugyanis nincs minőségi regeneráció!). Minélt sejtgazdagabb tehát egy szövet, annál gyorsabb és jobb minőségű a gyógyulása, hisz annál több sejt termeli a saját környezetét, azaz magát az „anyaszövetet”, az inat vagy a szalagot. Az izom és a bőr sejtgazdag szövet, többek közt ezért regenerálódnak olyan könnyen. Az inak és szalagok ezzel szemben rendkívül sejtszegények. Nagyon kevés az ínsejt, tehát csak lassan és nehézkesen termelődik a kollagén és a sejtközötti állomány, ami azt jelenti, hogy rendkívül lassú a regeneráció is.
| Vájtfülűeknek egy kis extra izgalom: Miután az ínszövetben kevés ínsejt található, nem csak, hogy lassú a regeneráció, de korlátozott is. Hogy miért? Nos, az eredeti ínszövet főképp I-es típusú kollagénrostokból épül fel. Ezt a kollagéntípust nehéz előállítani, azaz eléggé munka- és időigényes a termelése. Miután a kollagént a sejtek építik fel és az ín sejtszegény, hosszú időbe és rengeteg munkába kerül az I-es típusú kollagén előállítása. Egy sérülés esetén azonban gyorsan stabilizálni kell a szövetet, hogy ne szakadjon tovább, és ehhez rengeteg kollagénre van szükség. Mit csinál az a kevéske ínsejt? Fogja magát, és I-es helyett III-as típusú kollagént szintetizál, ez ugyanis jóval könnyebben és gyorsabban előállítható. Van azonban egy hatalmas hátránya, gyengébb és rendezetlenebb rostokból áll, mint az I-es típusú kollagén. A keletkező új szövet így jóval gyengébb és sérülékenyebb lesz, mint az eredeti volt. |
- Kevés az őssejt: Az őssejtek olyan speciális sejtek, amelyek képesek önmegújulásra (osztódnak, így folyamatosan fenntartják a létszámukat), illetve sérülés esetén képesek differenciálódni, azaz speciális sejtekké - például izomsejtté vagy ínsejtté - alakulni, azaz biztosítani a szövetmegújulást. Értelemszerűen minél több őssejt található egy szövetben, annál jobb minőségű regenerációra képes a szövet. Az ínszövetben vannak ugyan őssejtek (Tendon-Derived Stem Cells, TDSC, magyarul ín eredetű őssejtek), és ezek képesek ínsejtté alakulni, tehát elméletileg egy sérülést követően felépíthetnének egy, az eredetivel megegyező új ínszövetet, ám olyan csekély a számuk, hogy az ínszövet önmegújító képessége rendkívül korlátozott. Ezzel szemben például az izomban jóval több őssejt található, nem véletlen, hogy az izom regenerációs képessége magasan felülmúlja az inakét.
Összefoglalva tehát: míg a bőr-, vagy az izomsérülések jellemzően maradéktalanul regenerálódnak, azaz helyreáll az EREDETI szövetstruktúra, az inaknál más a helyzet. A fent felsorolt három tényező következményeképp az inak, szalagok és ízületi tokok gyógyulása során nem az eredeti (natív) szövet áll helyre, hanem hegszövet alakul ki. A hegszövet azonban jóval gyengébb és kevésbé rugalmas, mint az eredeti szövet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a funkció sosem áll helyre maradéktalanul, és rendkívül nagy az újrasérülés kockázata. Ez az oka annak, hogy múlt árnyai egy életen át kísértenek. Minden egyes túlterhelés, részleges vagy teljes ín- vagy szalagszakadás heggel gyógyul, azaz örök nyomot hagy a testedben, gyengítve a szövetet és rontva a mozgásminőséget.
A következő részben megnézzük, hogy jelenleg milyen regenerációs terápiák léteznek, melyiknek milyen előnyei és hátrányai vannak, illetve valósak-e azok az ígéretek, amelyeket a különféle hirdetésekben olvashatunk.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője