Hatalmas löket a fascia kutatásoknak – tudósok egy újabb emberi „szervet” fedeztek fel
Izgalmas és egyben lenyűgöző cikkre bukkantam a minap. Olyannyira fellelkesültem, hogy azonnal meg is osztottam (volna) Veletek. Olvasás közben azonban felmerült bennem egy gondolat, amely a tizedik mondat után felkiáltássá érett: Mi a rézfánfütyülőről hadoválnak itten!? De hiszen a fascia-kutatás úttörői már több mint egy évtizede tisztában vannak mindazzal, amit ez az „új tudományos felfedezésről” szóló írás szenzációként közöl!
Forrás: Wikimedia "Interstitium"
Vártam tehát néhány napot, kíváncsian figyelve a híreket, mit szól a cikkhez dr. Jean-Claude Guimberteau, vagy a fascia-kutatás bármely más vezéregyénisége. Nos, a reakció természetesen nem sokat váratott magára. A szakmai közösség mélységesen felháborodott azon, hogy a cikk szerzői (és valamennyi közreadója) teljes mértékben ignorálta az immár több évtizede folyó fascia-kutatások elképesztő tudományos eredményeit. Mi több, bármilyen hihetetlenül is hangzik, bizony hazánkban is akad egy-két neves iskola, amely folyamatosan követi a nemzetközi trendeket, így nem csak, hogy képben van a fascia-kutatásokkal kapcsolatban, de elsőrangú szakmai továbbképzéseket is tart fascia-témakörben (lád pl. a mi Funkcionális Fascia Tréning képzésünket). Nos, ezeken a magyarországi képzéseken már jó ideje tanítjuk mindazt, amit elméletileg csupán most „tudtunk meg”
Mindazonáltal egy hatalmas előnye mindenképp van annak, hogy szinte a világ összes tudományos folyóiratában megjelent az a hír, amely számunkra már nem hír: a fascia kutatások végre széles körben is előtérbe kerülnek. És most lássuk a cikket, s az intersztícium elnevezést bátran helyettesítsük be a fascia szócskával! A kettő ugyanis egy és ugyanaz a struktúra.
Március 27-én egy amerikai kutatócsoport olyan több éven át tartó kutatás eredményeit publikálta a Scientific Reports-ban, amely nem csupán a mozgásszervi problémák, de akár a daganatos betegségek kezelését is forradalmasíthatja.
Régóta tudjuk, hogy a sejtek közötti állományban jelentős mennyiségű folyadék található, de az a feltételezés, hogy a bőr alatti állomány, a nyálkahártya és az izmokat határoló hártyák rendszere, azaz az intersztícium (értsd fascia) egy, az egész testet behálózó, egymással összefüggő „szervet” alkot, és ez a folyadékokkal teli üregecskéket tartalmazó „szerv” elhatárolás helyett jóval inkább összeköt, csupán most nyert bizonyítást. Ez idáig a tudományos világ abban a hitben élt, hogy a kötőszöveti rétegek sűrű „kollagénfalat” alkotnak. Az új felfedezésnek köszönhetően kiderült, hogy a kötőszövetet fal helyett jóval inkább nyitott, folyadékkal teli útrendszerként kell elképzelni, melyet egy rácsos kollagén háló erősít meg.
Az intersztícium, amely a bőr alatt található, beburkolja és védi a belső szerveket, tüdőt, ereket, izmokat, és egy teljes testet átölelő hálózatot alkot, elsősorban a szöveteket érő sokkhatások egyenletes eloszlatására szolgál. Ugyanakkor a kutatások szerint a nyirokkeringésben, így a betegségek kialakulásában, vagy épp az azok elleni védekezésben betöltött szerepe jóval fontosabb lehet, mint azt eddig gondolták. A kutatók mindezek alapján azt javasolják, hogy érdemes újraértelmezni az intersztícium elnevezésű kötőszövet anatómiai besorolását, és „szervesíteni” azt.
|
Felmerülhet a kérdés, hogy ha valóban az intersztícium a legkiterjedtebb szövetünk, vajon miért nem azonosították a mai napig a maga teljességében? Nos, a válasz az eddigi vizsgálati módszerek korlátaiban rejlik. A hagyományos mikroszkópos metszeteken ugyanis a vízzel teli barlangocskák egyszerűen nem látszódnak*. Amikor a kutatók előkészítik a szöveteket a vizsgálatra, a mintákat különféle kémiai anyagokkal kezelik, vékony szeletekre metszik, majd kiszárítják. A folyadékok elvezetése ugyanakkor a folyadékkal teli barlangocskák összeeséséhez vezetett, így láthatatlanná vált a szövet valódi struktúrája. A Mount Sinai Beth Israel Medical Center orvosai 2015-ben egy újfajta eljárás, a szonda-alapú konfokális lézer endomikroszkópia (angol rövidítése: pCLE) segítségével vizsgálták néhány páciens epevezetékeit, daganatos megbetegedés jelei után kutatva. Az élő szövetek mikroszkópos tanulmányozását lehetővé tevő vizsgálat során bukkantak rá olyan folyadékkal teli üregecskékre, amelyekkel az anatómiai atlaszokban addig nem találkoztak. Amikor azonban mintát vettek a szövetekből, a barlangocskák egyszer csak eltűntek. Ezt követően a kutatók biopsziás eljárással szövetmintát vettek újabb 12 pácienstől, s a szöveteket azonnal lefagyasztották, így tanulmányozni tudták az újonnan felfedezett struktúra anatómiáját. Rájöttek, hogy ez a szöveti réteg a nyirokrendszerbe „torkollik”, amely a szervezet immunválaszaiért felelős. Bizonyítékot találtak arra is, hogy a rákos sejtek az intersztíciumon keresztül találnak utat a nyirokrendszerbe, így az újonnan felfedezett szerv felelős lehet a daganat testen belüli terjedéséért is. *Megj: dr. Jean-Claude Guimberteau már 2007-ben bemutatta az élő fasciát endoszkóp segítségével! A bemutató során jól látszódott a fascia szerkezete, s a folyadékkal teli barlangocskák is egyértelműen kivehetőek voltak. |
Ez az eredmény hatalmas jelentőségű az orvostudomány területén. A fascia mozgásszervi problémák hatékony kezelésében betöltött egyedülálló szerepéről sokat beszélünk a képzéseken, ám a kutatás egy másik aspektust is felvet. Az intersztíciális folyadékból vett direkt minta ugyanis akár diagnosztikai eszközzé is válhat, segítheti a tudósokat abban, hogy újabb eljárásokat fejleszthessenek ki például a rák kezelésére.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője