Hogyan öli meg a kritikus gondolkodást egy jól megírt történet? Esettanulmány a retorikai csúsztatásokról
Ez az írás azért született, mert tartok attól, hogy az árnyalt gondolkodás lassan elveszíti létjogosultságát. A közbeszédet ma olyan, erősen leegyszerűsített, teátrális szövegek uralják, amelyek nem a megértést vagy a jobbítást, hanem csupán a követőszerzést szolgálják. Bármi áron! A hatalmas zajban pedig háttérbe szorulnak azok a szakemberek, akik árnyaltan gondolkoznak, felelősséggel fogalmaznak, valódi jobbító céllal kommunikálnak és teret engednek a kérdéseknek, érveknek és ellenérveknek.
Az alábbiakban egy első olvasásra rendkívül logikusnak tűnő nyilvános írást szeretnék bemutatni. Nem a szerzőt minősítem (meg sem nevezem), sőt, még csak nem is az egyes állítások igazságtartalmával vitatkozom. Ez most nem a tőlem megszokott szakmai cikk, legalábbis a szó szoros értelmében nem az. Sokkal inkább az a célom, hogy megmutassam, hogyan tud elcsúszni a gondolkodásunk rafináltan elhelyezett retorikai/logikai banánhéjakon. Még a kifejezetten értelmes, gondolkodó embereké is.
|
Hogyan olvasd a cikket? Ez egy hosszabb elemzés. Először a teljes szöveget mutatom be, majd bekezdésről bekezdésre haladva azonosítom azokat a retorikai és logikai eszközöket, amelyek észrevétlenül torzítják a gondolkodást. Nem az állítások „igazságáról”, hanem elsősorban a gondolkodás folyamatáról lesz tehát szó. Egyetlen cél vezérel: hozzá szeretnék járulni az árnyalt, valóban logikus gondolkodás képességének erősödéséhez. Ebben pedig sokat segíthet, ha felismerjük a klasszikus torzítási mintázatokat. |
Íme az írás, amely a FB-on jelent meg:
|
Vitamin-mítosz – Egy Generáció Tévedése Van egy állítás, amit ma már szinte mindenki készpénznek vesz: hogy az emberi szervezet nem képes önmagát ellátni, ezért vitaminokat, kiegészítőket, pótlásokat kell kívülről bevinni. Ez az állítás mára annyira beépült a gondolkodásba, hogy fel sem tűnik: valójában szembemegy mindazzal, amit a test működéséről nap mint nap látunk. A szervezet előállít hajat, körmöt, vért, hormonokat, ízületi anyagokat, csontvelőt, petesejtet, spermát, és ami talán a legmegdöbbentőbb: gyomorsavat. Sósavat, amely önmagában képes szétmarni még a vasat is, mégis pontosan szabályozva termelődik, amikor kell. Ha mindezt képes előállítani, akkor nehéz komolyan venni azt az állítást, hogy „pont a vitamin” az, amit nem. Ez nem biológiai logika, hanem narratíva. Az étel nem épít. A test épít. Az étel nyersanyag. A szervezet a gyár. Ha a gyár nem működik, akkor mindegy, mit hordasz be, abból nem lesz késztermék. A modern gondolkodás azonban nem a működést kérdőjelezi meg, hanem az alapanyagot. Ilyenkor mindig ugyanaz a logika jelenik meg: – biztos kevés valamiből, – biztos hiányzik valami, – biztos pótolni kell. És ezzel már meg is érkeztünk a vásárláshoz. Gyakran hallani azt is, hogy „régen több volt a tápanyag az ételekben”. Lehet, hogy bizonyos mérések szerint így van, de ez nem magyarázza meg a lényeget. Régen nem állandó idegi feszültségben ettek az emberek. Volt idejük enni, volt gyomorsavuk, volt emésztésük. Ma kapkodva eszünk, stresszben, savhiányosan, nyugalom nélkül, majd csodálkozunk, hogy nem hasznosul semmi. Erre a válasz nem az, hogy megálljunk és rendbe tegyük a működést, hanem az, hogy tablettát gyártunk. Ez nem megoldás, hanem üzleti modell. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a természetben számtalan élőlény létezik rendkívül egyoldalú étrenden. A koala egész életében eukaliptuszlevelet eszik, mégis működik a rendszere. Nem azért, mert a levél „tökéletes”, hanem mert a szervezete tudja, mit csinál. Az ember ezzel szemben elhitte, hogy kivétel a biológia alól, és ezt az illúziót nagyon drágán fizeti meg. Pár éve egy orvos kutatócsoport járt a fagyott orosz tajgán. Nem az ott élők étrendjét vagy egészségét kutatták, mégis megemlítették egy cikkben, hogy nem értik, hogyan lehetnek egészségesek azok az emberek, akik sem zöldséget, sem gyümölcsöt nem esznek. A kérdés azonban rosszul volt feltéve. Nem azt kellett volna vizsgálni, mit esznek, hanem azt, miért működik náluk a test. Ez a kérdés nem eladható, ezért nem is szokott a középpontba kerülni. A legveszélyesebb hazugság nem az, hogy „ezt vedd meg”, hanem az, hogy „nélküle nem működsz”. Mert innentől az ember nem figyel a testére, nem érti az emésztést, nem látja az ok-okozatot, csak pótol. És miközben mindent pótol, egyre betegebb lesz. Nem az a valódi kérdés, hogy kell-e vitamint enni, hanem az, hogy miért hittük el, hogy a saját testünk alkalmatlan az életre. Ez a hit tart el iparágakat, és ez az a tévedés, amelyben ma már egy teljes generáció nő fel. |
És most haladjunk lépésről-lépésre, bekezdésről-bekezdésre, és nézzük meg, hogyan csúszhatunk el azokon a bizonyos banánhéjakon!
1. bekezdés
| „Van egy állítás, amit ma már szinte mindenki készpénznek vesz: hogy az emberi szervezet nem képes önmagát ellátni, ezért vitaminokat, kiegészítőket, pótlásokat kell kívülről bevinni. Ez az állítás mára annyira beépült a gondolkodásba, hogy fel sem tűnik: valójában szembemegy mindazzal, amit a test működéséről nap mint nap látunk.” |
A. „szinte mindenki”
Nem nevezi meg, hogy kik, ahogy azt sem, milyen kontextusban. Így megfoghatatlan, nem hagy helyet sem vitának, sem érvelésnek.
Klasszikus túláltalánosítás.
B. „…az emberi szervezet nem képes önmagát ellátni…”
Ilyet sem az orvostudomány, sem a dietetika, sem szakemberek nem állítanak. A szakmai-tudományos álláspont úgy hangzik, hogy bizonyos anyagokat a szervezet nem képes előállítani, ezért külső forrásból szükséges fedezni azokat. A szöveg egy kifacsart, jóval végletesebb állítást ad a „közvélekedés” (és ki nem mondottan az egészségtudományi szakemberek) szájába.
Ez az ún. szalmabáb-technika, a szerző nem a valós állítással vitatkozik, hanem egy leegyszerűsített, torzított verzióval.
C. „…valójában szembemegy mindazzal, amit a test működéséről nap mint nap látunk.”
A mondat tekintélyt sugall, nem érvel, nincs vita, „ez nyilvánvaló – csak eddig nem vetted észre.” Az olvasó két lehetőséget kap, vagy egyetért, ez esetben „átlátja” a dolgokat, vagy nem ért egyet, azaz „nem érti a test működését”. Mi hiányzik? A konkrét példák, a mögöttes magyarázatok és a bizonyítás. Hidd el, mert én mondom.
Ez sugallás, bizonyítás nélkül.
2, Bekezdés
| „A szervezet előállít hajat, körmöt, vért, hormonokat, ízületi anyagokat, csontvelőt, petesejtet, spermát, és ami talán a legmegdöbbentőbb: gyomorsavat. Sósavat, amely önmagában képes szétmarni még a vasat is, mégis pontosan szabályozva termelődik, amikor kell. Ha mindezt képes előállítani, akkor nehéz komolyan venni azt az állítást, hogy „pont a vitamin” az, amit nem. Ez nem biológiai logika, hanem narratíva.” |
A. „Ha mindezt képes előállítani, akkor nehéz komolyan venni azt az állítást, hogy ‘pont a vitamin’ az, amit nem.”
A szerző itt azonos kategóriába sorolja a szervezet által előállított különféle struktúrákat és anyagokat, illetve az esszenciális mikrotápanyagokat (esszenciális mikrotápanyag = olyan mikrotápanyag – pl. vitamin – amely a szervezet számára létfontosságú, ám nem képes előállítani azt).
Ez logikailag hibás. Abból, hogy egy rendszer – az emberi szervezet – komplex, jól szabályozott és sok mindent képes előállítani, nem következik az, hogy minden szükséges alkotóelemet képes szintetizálni. És bizony nem is képes rá (ez nem vélemény, hanem biokémiai tény).
A szervezet képes X-et és Y-t előállítani, tehát képes Z-t is előállítani - azonkívül, hogy - ahogy előbb írtam - ez nem igaz, ráadásul nem is érv, hanem intuícióra építő ugrás. Az olvasó nem azért fog egyetérteni, mert átgondolta és meggyőződött az igazságtartalmáról, hanem azért, mert jól hangzik, „érzésre stimmel”. Pedig valójában marhára nem stimmel😊
B. „…képes szétmarni még a vasat is…”
A vas szétmarása drámai kép, remek hangulatkeltő, de teljesen irreleváns a vitamin-szintézis szempontjából.
Ez a retorikai nyomás.
C. „Ez nem biológiai logika, hanem narratíva.”
Ez vita-lezárás, nem pedig magyarázat. Kész, punktum. Nincs levezetés, nincs ellenérv, nincs bizonyítás. A mondat funkciója az, hogy megálljt parancsoljon a további kérdéseknek és erkölcsi-szellemi fölényt sugalljon. Aki ezután kérdez, az nem érti a biológiát.
Ez a klasszikus tekintélypótló kijelentés.
3. Bekezés
| „Az étel nem épít. A test épít. Az étel nyersanyag. A szervezet a gyár. Ha a gyár nem működik, akkor mindegy, mit hordasz be, abból nem lesz késztermék. A modern gondolkodás azonban nem a működést kérdőjelezi meg, hanem az alapanyagot. Ilyenkor mindig ugyanaz a logika jelenik meg: – biztos kevés valamiből, – biztos hiányzik valami, – biztos pótolni kell. És ezzel már meg is érkeztünk a vásárláshoz.” |
A. A szöveg egy nagyon erős metaforára épít, étel = nyersanyag, test = gyár. Ez önmagában még nem probléma. A probléma ott kezdődik, amikor a biológiai komplexitást egyetlen dimenzióra redukálja.
A test a valóságban nem gyár. A működése nem lineáris, azaz nem egyirányú anyagáramlással (beáramló nyersanyag) működik, hanem jóval komplexebb elvek mentén.
B. Ha a gyár nem működik, akkor mindegy, mit hordasz be.”
Tehát a szerző szerint vagy "működés", vagy "alapanyag". A valóságban azonban működés ÉS alapanyag kölcsönös feltételrendszerben jelenik meg, azaz egyik sem elegendő önmagában. Hiába működne jól a szervezet, ha nincs megfelelő alapanyag, nincs mivel jól működni. A jó minőségű alapanyag feltétele a jó minőségű működésnek, és a jó minőségű alapanyag képes javítani is a működés minőségét.
Ez az ún. hamis kizárás.
C. „A modern gondolkodás…”
Itt már megjelenik egy absztrakt ellenségkép, a „modern gondolkodás”. Ugyanakkor nincs definiálva, nincs konkretizálva, pusztán egységes hibás gondolkodásként címkéződik fel. Ez leegyszerűsít és „mi vs. ők” narratívát épít.
Ez a túláltalánosítás.
D. „biztos kevés valamiből, biztos hiányzik valami, biztos pótolni kell”
Ez karikatúrája annak, ahogyan a hiányállapotokról szakmailag gondolkodunk. A szakmai gondolkodás valójában differenciált, személyre szabott, mérésalapú és kontextusfüggő. A szöveg viszont leegyszerűsít, gúnyos tónust használ és ezáltal érzelmi eltávolítást hoz létre az olvasó és a meg nem nevezett „ellenség” közt.
Ez klasszikus szalmabáb-érvelés, ahol nem a valós állítással vitatkozunk, hanem egy leegyszerűsített, torzított verzióval..
Mi történik összességében ebben a bekezdésben? A szerző nem azt állítja, hogy a működés fontosabb, mint a bevitel, és jóval hangsúlyosabban kellene foglalkoznunk vele. Ez több szempontból még helytálló is lenne. Ehelyett azt sugallja, hogy mindenki, aki hiányban gondolkodik, felszínes, aki vitamint pótol, az manipulált, aki vitamint vásárol, az áldozat.
Ez már morális keretezés, és nem élettani gondolkodás.
4. Bekezdés
| „Gyakran hallani azt is, hogy „régen több volt a tápanyag az ételekben”. Lehet, hogy bizonyos mérések szerint így van, de ez nem magyarázza meg a lényeget. Régen nem állandó idegi feszültségben ettek az emberek. Volt idejük enni, volt gyomorsavuk, volt emésztésük. Ma kapkodva eszünk, stresszben, savhiányosan, nyugalom nélkül, majd csodálkozunk, hogy nem hasznosul semmi. Erre a válasz nem az, hogy megálljunk és rendbe tegyük a működést, hanem az, hogy tablettát gyártunk. Ez nem megoldás, hanem üzleti modell.” |
A. „Lehet, hogy bizonyos mérések szerint így van, de…”
Ez egy retorikai engedmény, amelynek nem az a célja, hogy komolyan vegye az ellenérvet és érdemi vitát folytasson, hanem hogy egy kézlegyintéssel félretolja. A trükk az, hogy úgy csinál, mintha elismerné, hogy vannak mérések, de azonnal leszólja ezek minőségét („bizonyos” mérések), majd kijelenti, hogy ez nem magyarázza a lényeget. A „lényeg” szó külön szép! Ki hivatott eldönteni, hogy mi a „lényeg”? A szerző.
B.,„Régen nem állandó idegi feszültségben ettek az emberek. Volt idejük enni, volt gyomorsavuk, volt emésztésük.”
Itt egy egységes, idealizált múltkép jelenik meg. A probléma az, hogy
- a „régen” nem egy homogén korszak,
- nem mindig és nem mindenki evett nyugodtan
- a krónikus betegségek, hiányállapotok akkor is léteztek, csak máshogy jelentek meg
Ez tehát nem történeti elemzés, hanem érzelmi kontrasztképzés: régen = természetes, működő, ma = elrontott, stresszes.
C. „…stresszben, savhiányosan, nyugalom nélkül, majd csodálkozunk, hogy nem hasznosul semmi.”
A stressz valóban befolyásolja az emésztést, de nem nullázza le automatikusan minden tápanyag hasznosulását. A „nem hasznosul semmi” egy olyan abszolút állítás, amely nem arányos az okként megnevezett tényezőkkel.
Ez egy aránytalan következtetés, azaz dramatizálás.
D. „Erre a válasz nem az, hogy megálljunk és rendbe tegyük a működést, hanem az, hogy tablettát gyártunk.”
A valóságban a működés javítása ÉS a célzott, időszakos pótlás egyáltalán nem zárja ki egymást. A szöveg azonban kategorikusan szembeállítja ezeket, és ezzel erkölcsi fölényt rendel az egyikhez, ellenérzést a másikhoz.
Ez a hamis dichotómia, azaz mesterséges szembeállítás.
E. „Ez nem megoldás, hanem üzleti modell.”
A potenciális gazdasági érdek önmagában nem cáfolja az élettani szükségességet. Az állítás nem mér, nem elemez, csak ítélkezik.
Ez nem érvelés, hanem bizalomrombolás.
Mi történik összességében ebben a bekezdésben?
- érzelmi nosztalgiát használ tudományosnak tűnő köntösbe csomagolva,
- valós problémákból (stressz, kapkodás) aránytalan következtetést von le,
- majd objektívként beállított szubjektív erkölcsi ítélettel zár
Az olvasó nem azt hallja/kapja információként, amit a tudomány valójában mond (azaz, hogy mindig több tényezőt kell egyszerre figyelembe venni). Csupán az az erős érzés marad meg benne, hogy egy meg nem nevezett valaki rossz irányba visz bennünket, ám most végre lelepleződött.
5. Bekezdés
| „Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a természetben számtalan élőlény létezik rendkívül egyoldalú étrenden. A koala egész életében eukaliptuszlevelet eszik, mégis működik a rendszere. Nem azért, mert a levél „tökéletes”, hanem mert a szervezete tudja, mit csinál. Az ember ezzel szemben elhitte, hogy kivétel a biológia alól, és ezt az illúziót nagyon drágán fizeti meg.” |
A. „A koala egész életében eukaliptuszlevelet eszik, mégis működik a rendszere”
Egy biológiailag extrém módon specializált élőlényt állít mintának az ember számára. Valójában a koala nem „egyoldalúan” táplálkozik, hanem
– extrém módon specializált,
– különleges mikrobiommal (bélflórával) és lassú anyagcserével rendelkezik
– és rendkívül szűk ökológiai térben él
Az analógia azt sugallja, hogy ha nála működik, nálunk is működnie kellene. Márpedig e kettő logikailag nem következik egymásból, és egyébként nem is igaz😊. A koala adaptációja nem általánosítható más fajokra, ráadásul ez a specializáció nem a felsőbbrendűség jele (tehát nem az a jó, ha mindenkinéél így működik), hanem egyfajta evolúciós kompromisszum, sajátos adaptáció a környezeti viszonyokhoz.
Ez a klasszikus hamis analógia (hamis párhuzam).
Az „egyoldalú” az emberi táplálkozásban azt jelenti, hogy hiányos, a specializált fajoknál pedig ez egy fiziológiás adaptáció. A szöveg ugyanazzal a szóval ír le két teljesen eltérő biológiai helyzetet.
Ez egy nyelvi csúsztatás, amely általánosságban kívánatosnak tüntet fel valamit, ami egy speciális fajnál valóban fiziológiás, az ember esetében azonban kóros lenne.
B. „Az ember ezzel szemben elhitte, hogy kivétel a biológia alól…”
Ez egy kollektív pszichológiai állítás, bizonyítás nélkül, erős értékítélettel megspékelve. Aki nem ért egyet, az „illúzióban él”, aki egyetért, az „felébredt”.
Ez identitásalapú keretezés, nem pedig tudományos állítás.
C. „…ezt az illúziót nagyon drágán fizeti meg.”
Ez erkölcsi ítélet, nem pedig következtetés. Nincs levezetve és definiálva, milyen formában fizeti meg, nincs oksági lánc, viszont van félelemkeltő büntetés-narratíva.
6. Bekezdés
| Pár éve egy orvos kutatócsoport járt a fagyott orosz tajgán. Nem az ott élők étrendjét vagy egészségét kutatták, mégis megemlítették egy cikkben, hogy nem értik, hogyan lehetnek egészségesek azok az emberek, akik sem zöldséget, sem gyümölcsöt nem esznek. A kérdés azonban rosszul volt feltéve. Nem azt kellett volna vizsgálni, mit esznek, hanem azt, miért működik náluk a test. Ez a kérdés nem eladható, ezért nem is szokott a középpontba kerülni. |
A. Ez nem tudományos adat, hanem pusztán egy sztori: „jártak ott”, „megemlítették”, „nem értik”. Ráadásul egy megfigyelésből általános következtetést von le.
Ez nem tudományos érvelés, hanem narratíva, azaz egy történet egyéni, szubjektív értelmezése.
Ráadásul hivatkozás nélkül mindössze anekdotikus érvelés, azaz csupán hallomásból ismert/bemutatott beszámolón keresztül próbál meg igazolni egy általános érvényűnek szánt állítást.
B. „Nem az ott élők étrendjét vagy egészségét kutatták…”
Ez a szövegrész felment a részletek közlésének kötelessége alól (hisz nem azt kutatták), így megakadályozza az ellenőrzést. Ha nem tudjuk, hogy pontosan kik és mit kutattak, hogyan és milyen módszerrel, akkor az egész történet nem vitatható, csak vagy elfogadható vagy elutasítható.
Magyarul újabb anektodikus érvelés.
C. „Nem azt kellett volna vizsgálni, mit esznek, hanem azt, miért működik náluk a test.”
Úgy tesz, mintha a kettő kizárná egymást. A tudományos valóság ezzel szemben az, hogy a mit és a miért nem választható szét, és a tudomány célja a kettő együttes vizsgálata és kiegyensúlyozása.
Ez a klasszikus hamis alternatíva.
D. „Ez a kérdés nem eladható, ezért nem is szokott a középpontba kerülni.”
Na ez már egy összeesküvés-előkészítő állítás. Nem nevez meg szereplőt, nem mutat fel bizonyítékot. Az olvasó azt érzi, hogy van egy fontos igazság, amit eltitkolnak előle.
Ez a bekezdés összességében egy történetet használ tényszerű bizonyítékok helyett, megkérdőjelezi a tudományos kérdésfeltevést, amelyről egyébként semmilyen információt nem kapunk, majd „gazdasági érdekek” felkiáltással le is zárja a vitát. Kérdésnek, hozzászólásnak, ellenérvnek helye nincs. Az olvasó nem kap adatot/információt/tényeket. Ráadásul szó sincs arról, hogy objektíven megnézzük, hogyan vizsgálunk tudományos szemmel egy komplex jelenséget. A cél csupán annyi, hogy bizalmatlanságot építsen a tudomány iránt.
7. Bekezdés
| „A legveszélyesebb hazugság nem az, hogy „ezt vedd meg”, hanem az, hogy „nélküle nem működsz”. Mert innentől az ember nem figyel a testére, nem érti az emésztést, nem látja az ok-okozatot, csak pótol. És miközben mindent pótol, egyre betegebb lesz. Nem az a valódi kérdés, hogy kell-e vitamint enni, hanem az, hogy miért hittük el, hogy a saját testünk alkalmatlan az életre. Ez a hit tart el iparágakat, és ez az a tévedés, amelyben ma már egy teljes generáció nő fel.” |
Ez a záróbekezdés a szöveg retorikai csúcspontja. Már nem is próbál érvelésnek tűnni, ez csupán egy erőteljes érzelmi és identitásbeli lezárás. Ez az a rész, ahol végleg eldől: a cél az, hogy az olvasó ne gondolkodóként, hanem hívőként távozzon.
A. „…innentől az ember nem figyel…, nem érti…, csak pótol.”
Klasszikus hamis oksági lánc. Nincs empirikus alátámasztás, nincs differenciálás és nem létezik alternatív út: nem figyel - nem érti - pótol.
Ez egy túlzott leegyszerűsítés, amely remekül alkalmazható bűnbakképzésre.
B. „Nem az a valódi kérdés, hogy kell-e vitamint enni…”
Az egyik legátlátszóbb rész. A szöveg teljes retorikai íve egyértelműen abba az irányba viszi az olvasót, hogy a vitaminpótlás szükségtelen. Még akkor is, ha ezt a szerző sehol nem mondja ki szó szerint. Majd miután kielemezte, miért NEM kell vitamint pótolni, itt gyorsan el is veti ezt a kérdést, hogy még csak eszünkbe se jusson megkérdőjelezni azt, hogy valóban szükségtelen-e vitamint pótolni.
Ez nem vita, hanem diskurzus-kontroll.
C. „miért hittük el, hogy a saját testünk alkalmatlan az életre”
Ez egy érzelmileg szélsőséges, senki által nem képviselt állítás kollektív hitként beállítva. Ez ismét szalmabáb érvelés, csak ezúttal morális szinten:
- aki pótol, az nem hisz a testében
- aki nem pótol, az végre „felébredt”
D. „Ez a hit tart el iparágakat…” „…egy teljes generáció nő fel benne.”
És íme az összeesküvés-narratíva nyílt megjelenése. Innen már nincs visszaút. Kollektív manipulációt feltételez, rendszerszintű szándékosságot sugall, nem hagy helyet más nézőpontnak, alternatív magyarázatnak. Ők manipulálnak – mi átlátunk rajtuk.
Mi történik összességében a zárásban? Ez a bekezdés érzelmi csúcspontot hoz létre, morális ítéletet mond és lezárja a kérdezés lehetőségét. Az olvasó nem eszközt kap, hanem identitást, ellenségképet és erkölcsi felsőbbrendűség-érzést.
Ez nem kritikus gondolkodás, sokkal inkább valamiféle vakhit-szerűség.
Még egyszer hangsúlyozom, az írásom nem arról szólt, hogy kell-e vitamint szedni vagy sem, hanem arról, hogyan képes megölni a kritikus gondolkodást egy jól megírt történet. Hogyan lehet úgy felépíteni egy narratívát, hogy közben kimaradnak a logikai lépcsőfokok, és a kérdések helyét vitathatatlan állítások veszik át. No meg arról, milyen könnyű ilyenkor azt érezni: „végre átlátok mindenen”, miközben valójában csupán a kérdések felmerülésének és feltevésének lehetőségét veszítetted el. A gondolkodás nem attól kritikus, hogy mindent megkérdőjelez, hanem attól, hogy észreveszi, mikor zárják le előtte a kérdezés és a megvitatás lehetőségét.
Az igazi szakember maga is tele van kérdésekkel. Nem kinyilatkoztat, hanem teret enged a kételyeknek, vitáknak, érveknek és ellenérveknek. Gondolkodik és gondolkodtat. És közben vállalja, hogy néha a helyes válasz egy újabb kérdés felmerülése.
(És persze néha - nem szándékosan - ő is él olyan retorikai eszközökkel, amelyek....hmmm... megkérdőjelezhetőek, hisz másképp esélye nem lenne arra, hogy elolvassák az írásait. Ilyenkor nyugodtan szóljatok rá!)
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője