Menu
Cart

Vissza a riszához, azaz a thoracolumbalis fascia szerepe az emberi járásban

A thoracolumbalis fascia (TLF), azaz a széles ágyéki pólya igen fontos szerepet tölt be életünkben. Részt vesz a testtartás kialakításában, az erőátvitelben, a légzésben és – nagyon nem utolsósorban – a járás és a futás kivitelezésében. Ez utóbbit vizsgáljuk meg kicsit részletesebben az Ulmi Egyetem fascia-kutatóinak írásai, kutatásai alapján.

Mi is az a TLF? Egy relatíve vastag kötőszöveti lemez, amely a derekunknál található, és amelyről számos izom – köztük a széles hátizom, a haránt és a belső ferde hasizom, a nagyfarizom, a négyszögletű ágyékizom és a gerincfeszítő izmok – ered. Ez az a bizonyos terület, amelyen gyakran látunk behúzódásokat (bőrjeleket) derékfájós pácienseken, és amelynek „ellazítására”, tehermentesítésére alkalmazzuk azt a bizonyos derékragasztást, amit a kinesiology-taping képzésen rögtön az ebédszünetet követően, teli hassal és kissé elnehezülve szoktunk felpakolni egymásra.  

Ha a TLF zsugorodik – márpedig az ágyéki gerinc túlterhelésének köszönhetően ez sajnos igen gyakran megtörténik – korlátozza a gerinc szabad mozgását, s mindez komoly mozgásszervi problémákhoz vezethet. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi években, évtizedekben igencsak előtérbe kerültek azok a kutatások, amelyek a derékfájdalom és a TLF kapcsolatát vizsgálják, és szoros korrelációt vélnek felfedezni a kettő közt. Ha ez a hipotézis igaz, azaz a TLF (pontosabban annak mikro-sérülései és feszessége) valóban felelőssé tehető a népbetegségnek számító krónikus derékfájdalmakért, érdemes mélyebben is megvizsgálni a mindennapi életünkben betöltött szerepét, hogy az eredményeket felhasználhassuk a betegség/állapot elleni harc során.

Számos szakember kérdőjelezi meg azt az elméletet, hogy az akut és/vagy krónikus derékfájdalom kialakulását az esetek többségében a porckorongok károsodása okozza. Kutatások tucatjai bizonyítják, hogy a porckorongok ellapulása vagy sérvesedése nem feltétlenül vezet derékfájdalomhoz, és a porckorongsérves páciensek jó részének gyakorlatilag semmilyen panasza nincs. Ha nem a porckorongok, akkor vajon mi más okozhatja a derékfájdalmat? Csak nem a thoracolumbalis fascia?

Az Ulmi Egyetem fascia kutatói jó néhány évvel ezelőtt megalkották az emberi járás új modelljét, amely a lefordíthatatlan „swingwalker” („lengő vagy ingó járás”) elnevezést kapta. A modellben a TLF igen hangsúlyos szerepet kap, a tudósok szerint egyfajta „rugó” szerepet tölt be a járás, futás során, segíti a törzs előrelendítését, megkönnyítve, gazdaságossá (ezáltal izom- és ízületkímélővé) téve mozgásainkat. A TLF hátulsó rétege összeköti a széles hátizmot és a nagy farizmot, így átlósan összekapcsolja a lábat és az ellenoldali kart. Járás során a kar és az ellenoldali láb hátra, majd előre lendül, ezáltal a TLF összehúzódik majd megfeszül, energiát tárol, és ezt az energiát beleadja a mozgásba, segítve a láb és a kar lendítését.  

Magad is kipróbálhatod a fascia járást segítő, rugalmasságot biztosító szerepét. Engedd el a tested, és ütemes, nagy léptekkel sétálj körbe a kertben. Figyeld meg, milyen könnyedén lendül előre a karod és az ellenoldali lábad, és mennyivel könnyebb, kevésbé fárasztó lendületesen, a fascia „bevonásával” lépkedni, mint lassan totyogni.

Az ulmi kutatók érdekes kísérlettel vizsgálták a fascia fenti, a járásban betöltött szerepét. Az afrikai Zambia egy kis falujában, vízhordó asszonyokon tesztelték, hogyan képesek saját testsúlyuk akár egyötödét a fejük tetején cipelni úgy, hogy csöppet sem fáradnak el, tehát mozgásuk nem igényel extra izommunkát. Videóra vették az asszonyok útját a falutól a víztárolóig és vissza, és megfigyelték, hogy karlendítéseik és csípőjük rotációs mozgásai jelentősen nagyobbak, mint az európai emberek többségéé (magyarul jó nagyokat riszálnak járás közben).  A szélesebb mozdulatok egyben a fascia nagyobb mértékű megnyúlását és összehúzódását, azaz több beleadott „ingyen energiát” és kevesebb fáradságot eredményeznek, nem véletlen tehát, hogy jóval kevésbé fáradnak el vízhordás közben, mint egy civilizált, a széles, nagy léptekről és riszálásról leszokott európai ember az utcán sétálgatva.

Miután a thoracolumbalis fascia megfelelő használata fejlett motoros koordinációt igényel, a szerzők feltételezik, hogy a derékfájdalmak jó részéhez az a tény vezethet, hogy a nyugati civilizációban a legtöbb embernek egyáltalán nincs lehetősége a TLF természetes használatának elsajátítására. Mindezek fényében megkockáztatták a kijelentést, hogy a helytelen járásminták megváltoztatása, a természeteshez való közelítése hatékony segítség lehet a derékfájdalmak kezelésében. Lehet, hogy a riszálás hamarosan újra divatba jön?

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezető oktatója

 

Forrás:
Adjo Zorn, Ph.D., http://www.swingwalker.net/zambia.pdf
Adjo Zorn,Robert Schleip, Werner Klingler (Fascia Research Project, Institute of Applied Physiology, University of Ulm, Germany ), http://www.swingwalker.net/zorn_elastic_fascia.pdf

Bejelentkezés vagy Regisztráció