Vajon miért oly gyakori a befagyott váll szindróma?
A vállízület a legmozgékonyabb ízületünk, így – annak érdekében, hogy a szabad mozgást lehetővé tegyék - az ízületi szalagok és tokok relatíve lazák. Az ízület stabilizálásában tehát az általánosnál jóval nagyobb szerepe van a vállat övező izmoknak, különösen a rotátor köpeny négy izmának (supraspinatus, infraspinatus, teres minor, subscapularis).
Ha bármilyen trauma éri a vállízületet, a rotátor köpeny izmai azonnal befeszülnek, hogy stabilizálják a vállat. Ez a természetes (és hasznos) védekező mechanizmus ugyanakkor egyben a legfőbb gátja is lehet a gyógyulásnak, amennyiben fennmarad még akkor is, amikor a trauma elmúlt. A feszes izmok ugyanis akadályozzák az ízület fiziológiás mozgását, s az immobilizáció következtében a váll „befagy”. Idővel szöveti letapadások alakulnak ki, és – ördögi körként - egyre csökken a váll mozgásterjedelme.
Óvatosan kell tehát bánnunk a vállsérüléseket követő immobilizációval, pihentetéssel, hisz jelentősen növeli a befagyott váll szindróma kialakulását! Érdemes azonnal belekezdeni a rehabilitációba, ugyanakkor majdhogynem tilos otthon kísérletezgetni, hisz számos veszélyt rejt magában a nem szakszerűen kivitelezett és nem személyre szabott „tornázgatás”. Erre vannak a gyógytornászok és a mozgásterapeuták:) A rehabilitáció során komoly segítséget jelenthet a tape is, amely csökkenti a fájdalmat, így könnyebben átmozgathatóvá válik a vállízület.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője