Menu
Cart

Létezik-e egyedülállóan hatékony mozgásprogram a krónikus nem specifikus derékfájdalom kezelésére?

Van egy fixa ideám, úgy hangzik, hogy a degeneratív (azaz életmód eredetű) mozgásszervi problémák egyetlen igazi gyógymódja a rendszeres testmozgás. Születhet akár ezernyi hangzatos csodaterápia, nem hiszek abban, hogy mozgás nélkül bármelyikkel is tartós, hosszú távú eredmény érhető el. Sajnos manapság sem a terapeuták, sem a páciensek körében nem túl népszerű ez az álláspont. Mozogni (és valakit mozgásra bírni) ugyanis sokkal komolyabb erőfeszítést igényel, mint egy passzív kezelést igénybe venni (vagy épp elvégezni). Én azonban olyan vagyok, mint Monty Python fekete lovagja, már se kezem, se lábam, mégsem adom fel a küzdelmet. Ezúttal tudományos kutatásokkal igyekszem alátámasztani azt az egyszerű kijelentést, hogy mozgás nélkül nincs egészség. S, hogy izgalmasabb legyen a téma, arra is kitérek, milyen mozgásprogramot célszerű választani a krónikus, nem specifikus derékfájdalom kezelése során.  

Mielőtt hozzákezdenénk, a biztonság kedvéért tisztázzuk, mi is az a nem specifikus derékfájdalom. A lumboszakrális (azaz ágyéki és keresztcsont tájéki) panaszokat hagyományosan két csoportra oszthatjuk, specifikus és nem specifikus derékfájdalomra. Előbbinél a panasz egyértelműen köthető egy vagy több kórképhez (pl. osteoporosis, törés, tumor, radikuláris szindróma stb.), utóbbinál ugyanakkor a fájdalom oka nem pontosan tisztázott. A nem specifikus derékfájdalom lehet akut (kevesebb, mint 6 hete fennálló), szubakut (6-12 hét közötti időtartamú) vagy krónikus (12 hétnél tovább tartó). A derékfájdalmak 85 százaléka (1) tartozik a nem specifikus kategóriába, s az iparosodott országokban a lakosság 84 százaléka (2) bizony életében legalább egy alkalommal megtapasztalja, milyen kellemetlen is ez az állapot. A krónikus, nem specifikus derékfájdalom tehát súlyos problémát jelent a fejlett társadalmakban, nem véletlen, hogy kezelése fontos hivatássá (és nem mellesleg hatalmas üzletággá) vált.

A szakemberek többsége ma már világszerte egyetért abban, hogy a nem specifikus derékfájdalom oka elsősorban a mozgáshiányban és/vagy a különféle túlterhelésekben (megerőltető, vagy repetitív, rendszeresen ismételődő mozgásokban, mozdulatokban) keresendő (3,4). De ami még fontosabb, magas szintű bizonyítékok utalnak arra is, hogy a krónikus derékfájdalmak kezelésében a különféle konzervatív terápiák (pl. elektroterápia, ultrahang, lézer, gyógyszeres fájdalomcsillapítás, hőterápiák, manuális terápiák, masszázs vagy osteopathia) közt egyértelműen az aktív, azaz a testmozgásra épülő terápia számít a leghatékonyabbnak (5,6). Nem véletlen, hogy a modern nemzetközi protokollok és irányelvek is egyetértenek velem😊, és következetesen a testmozgást javasolják mindenekfelett a krónikus derékfájdalom kezelésére (7). 

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy más – passzív - kezelések nem alkalmazhatóak sikerrel a terápia során, amennyiben kiegészítő kezelésként használjuk  ezeket az adekvát mozgásprogram mellett.

Fentiek fényében nem meglepő, hogy az elmúlt évek/évtizedek során számos, kifejezetten a derékfájdalom kezelésére szolgáló speciális mozgásterápiás irányzat született, s ígér egyedülállóan hatékony eredményt. Mind a terapeuták, mind a páciensek hajlamosak azt hinni, hogy ezek a specifikus, célzott mozgásformák jóval hatékonyabbak a derékfájdalom kezelésében, mint az általános (azaz nem specifikus) gyakorlatok, de vajon igaz-e ez a széles körben elterjedt vélekedés? Példaképp három, napjainkban igen népszerű, a derékfájdalom terápiájában egyedülállóan hatékonynak tartott specifikus mozgásprogramot – core stabilizáló tréningek, motoros kontrollt javító tréningek és pilates – választottam, s olyan összesített, átfogó elemzéseket (ún. metaanalíziseket) kerestem, amelyek magas szintű bizonyítéknak számítanak a tudományos világban, hisz több hasonló célú vizsgálat eredményeiből készültek, azaz minden elérhető adattal számolnak. Egy kutatás ugyanis nem kutatás😊 Hangsúlyozom, hogy a kutatások (és a cikk) nem a csoportos fitness órákról, hanem az egyéni mozgásterápia során alkalmazott speciális technikákról szólnak.

  • Core-stabilizáló tréningek
    Egy metaanalízis (8) az ún. core-stabilizációs tréningek hatását hasonlította össze általános (azaz nem specifikus) gyakorlatokkal a krónikus derékfájdalom terápiájában. A tudósok az eredményeket elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a core-stabilizációs tréningek ugyan rövidtávon valamivel hatékonyabbak mind a fájdalom csillapítása, mind a funkció javítása terén, közép- és hosszú távon azonban nincs szignifikáns különbség a célzott és az általános mozgásterápiás gyakorlatok hatása közt. Ugyanerre az eredményre jutott egy másik szisztematikus áttekintő közlemény (9) is, amely 29 kutatás eredményeit feldolgozva erős bizonyítékot talált arra, hogy a stabilizációs gyakorlatok hosszú távon gyakorlatilag nem hatékonyabbak az általánosabb gyakorlatokon alapuló kezeléseknél. Miután az áttekintő közlemény nagyszámú, jó minőségű, hosszú után követésen alapuló, relatíve homogén kutatásokból származó adatokat dolgozott fel, igen valószínűtlen, hogy a jövőbeni kutatások számottevően megváltoztatnák vagy felülírnák ezt az eredményt.
  • Motoros kontrollt javító tréningek
    A motoros kontroll javítását megcélzó tréningek (MCE) a törzs mélyizmainak aktiválásán alapulnak, céljuk, hogy helyreállítsák a törzs stabilizálásában résztvevő felszíni és mélyizmok harmonikus, kontrollált együttműködését. Egy 29 kutatást feldolgozó áttekintő közlemény (10) szerzői arra az eredményre jutottak, hogy a krónikus derékfájdalom gyógyításában az MCE nem hatékonyabb más mozgásformáknál, így a páciens és/vagy a terapeuta preferenciái, a terapeuta tudása/ismeretei, esetleg anyagi vagy biztonságossággal kapcsolatos szempontok figyelembe vételével gyakorlatilag bármilyen mozgásterápia bátran választható és alkalmazható a krónikus derékfájdalom kezelésére.
  • Pilates
    Ausztrál tudósok egy áttekintő közleményben (11) arra a konklúzióra jutottak, hogy a pilatesen alapuló mozgásprogramok ugyan hatékonyak a derékfájdalom kezelésében, ám nem áll rendelkezésre olyan, jó minőségű kutatás, amely arra utalna, hogy hatékonyabbak lennének, mint más mozgásterápiák. A pilates mellett természetesen a jógára és a tai chi-re is rákerestem, ám sajnos nem találtam olyan metaanalízist, amely a jóga vagy a tai chi, és más, nem specifikus mozgásformák hatását hasonlítja össze a krónikus nem specifikus derékfájdalom kezelésében.

Bár az összességében sok száz kutatást feldolgozó áttekintő közlemények eredményei egyértelműen megkérdőjelezik az „egyedülállóan hatékony mozgásterápia” létezését, érdemes óvakodni azon elhamarkodott következtetéstől, hogy semmi szükség célzott tréningekre, a core-stabilitás megteremtésére, a motoros kontroll javítására vagy a pilates-re. Szerencsésebb talán úgy fogalmazni, hogy egyelőre nincs tudományos bizonyíték arra, hogy ezek közül bármelyik, vagy akár egy másik speciális mozgásprogram/irányzat jóval hatékonyabb lenne a többinél a derékfájdalom kezelésében.

A jelenleg rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján nagyon úgy tűnik, hogy a nem specifikus derékfájdalom kezelésében a kulcs az, hogy a páciens egy képzett szakember által összeállított, személyre szabott, kontrollált, azaz felügyelet mellett végrehajtott mozgásprogramot végezzen, és kevésbé fontos maga az irányzat.

Összefoglalva tehát: A krónikus nem specifikus deréktáji fájdalmak kezelésében minden kétséget kizáróan az aktív, testmozgáson alapuló terápia nyújtja a leghatékonyabb segítséget. Számos mozgásprogram lehet alkalmas a panaszok kezelésére, és ez idáig egyik sem bizonyult szignifikánsan hatékonyabbnak a többinél. Miután a legfontosabb cél az, hogy a páciens hosszú távon elköteleződjön a rendszeres testmozgás mellett, a terapeutának érdemes olyan mozgásprogramot/gyakorlatokat választania, amit a páciens élvez, amely közel áll hozzá, illetve amely - mindennapos házi feladatként - relatíve könnyedén beilleszthető az életébe, illetve a napi rutinjába. Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés, hogy mindez azt jelenti-e, hogy bármilyen testmozgás alkalmas a derékfájdalom kezelésére?! Nos, nem feltétlenül, de ez legyen a következő írás témája😊

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

¹ O'Sullivan, P. (2005). Diagnosis and classification of chronic low back pain disorders: maladaptive movement and motor control impairments as underlying mechanism. Manual Therapy 10, 242–255.
²Hildebrandt, J., Ursin, H., Mannion, A. F., Airaksinen, O., Brox, J. I., Cedraschi, C., et al. (2004). European Guidelines for the Management of Chronic Non-specific Low Back Pain. Berlin; Heideleberg: European Commission, Research Directorate-General, Department of Policy, Co-ordination and Strategy.
³ Hall H, McIntosh G. Low back pain (chronic). Clinical Evidence (Online) 2008; 10: 1116. 4.
⁴ van Tulder M, Koes B, Bombardier C. Low back pain. Best Practice & Research Clinical Rheumatology 2002; 16: 761–775.

Searle A, Spink M, Ho A, Chuter V. Exercise interventions for the treatment of chronic low back pain: a systematic review and meta-analysis of randomised controlled trials. Clin Rehabil. 2015 Dec;29(12):1155-67.
⁶Bredow J, Bloess K, Oppermann J, Boese CK, Löhrer L, Eysel P. Conservative treatment of nonspecific, chronic low back pain : Evidence of the efficacy - a systematic literature review. Orthopade. 2016 Jul;45(7):573-8.
⁷Koes B, Tulder M, Lin C, et al. An updated overview of clinical guidelines for the management of non-specific low back pain in primary care. European Spine Journal2010; 19: 2075–2094.
⁸Wang XQ1, Zheng JJ, Yu ZW, Bi X, Lou SJ, Liu J, Cai B, Hua YH, Wu M, Wei ML, Shen HM, Chen Y, Pan YJ, Xu GH, Chen PJ. A meta-analysis of core stability exercise versus general exercise for chronic low back pain. PLoS One. 2012;7(12):e52082.
⁹Smith BE1, Littlewood C, May S. An update of stabilisation exercises for low back pain: a systematic review with meta-analysis. BMC Musculoskelet Disord. 2014 Dec 9;15:416.
¹⁰Saragiotto BT, Maher CG, Yamato TP, Costa LO, Menezes Costa LC, Ostelo RW, Macedo LG. Motor control exercise for chronic non-specific low-back pain. Cochrane Database Syst Rev. 2016 Jan 8;(1):CD012004.
¹¹Yamato TP1, Maher CG, Saragiotto BT, Hancock MJ, Ostelo RW, Cabral CM, Menezes Costa LC, Costa LO. Pilates for low back pain. Cochrane Database Syst Rev. 2015 Jul 2;(7):CD010265.

 

Bejelentkezés vagy Regisztráció

 

 

Weboldalunk az oldal működése és a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ (cookie), ahogy minden korszerű weboldal. Itt engedélyezheti vagy letilthatja a sütik használatát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sütik tiltásával bizonyos funkciók nem vagy nem megfelelően fognak működni!