„Szerintetek hatékony ez vagy az a terápia/eszköz/kezelés?”

Szinte naponta botlom hasonló kérdésekbe különféle facebookos szakmai és nem szakmai csoportokban, és bevallom, el sem tudom képzelni, milyen választ vár a kérdező. Ahogy azt sem, mi alapján ad választ a legtöbb válaszadó. Már régóta fontolgatom, hogy egy szép napon leírom a véleményem arról, mikor és mitől nevezhető egy terápia hatékonynak, illetve hol és hogyan lehet ÉRDEMI információhoz jutni egy kezelés hatékonyságával kapcsolatban. Úgy tűnik, most jött el az ideje😊.

A kíváncsiság és a tudásvágy jogos, érthető és szinte kivétel nélkül mindig előre visz. DE!!! – legalábbis szakmai kérdések esetében – a válaszoktól csakis akkor leszünk többek, ha kontrollált, hiteles forrásból érkeznek. Nézzük, milyen válaszokat várhatunk egy, a fentihez hasonló, a facebookon feltett kérdésre! Tapasztalatból tudom, hogy kb. ilyesmiket: "szuper", "remek", "nekem nagyon sokat segített", "a pácienseim szeretik", vagy épp „használhatatlan”, „kamu”, „semmit sem ér” és még sorolhatnám. Az emberek (és a szakemberek is emberek) nagy része szeret véleményt formálni, ugyanakkor a legtöbben csakis személyes, szubjektív tényezőkre támaszkodnak a véleményalkotás során, és csak nagyon-nagyon kevesen érzik a tanácsadás felelősségét, valamint készek szakmailag is arra, hogy megalapozott véleményt formáljanak. Íme néhány példa, mitől függhet a „szakértő” válasz:

• a válaszadónak tetszik (vagy épp nem tetszik) a kérdéses eszköz, mert olyan elegáns/ormótlan, mert már látta egy szeretett/utált szakember rendelőjében, mert a színvilága illik/nem illik a saját rendelőjéhez stb. stb.
• a válaszadó már vásárolt ilyet, és szeretné önmaga előtt is igazolni, hogy megérte az árát (tehát az eszköz „szuper”), vagy épp ellenkezőleg, nincs rá pénze, savanyú a szőlő (tehát az eszköz „semmit sem ér”)
• az eszköz használatát követően a válaszadó (esetleg a szomszédja, ismerőse, ismerőse ismerősének az unokaöccse) térdén meggyógyult a seb, tehát az eszköz „remek”, vagy épp ellenkezőleg, az illető térdén nem segített, tehát „kamu”
• a válaszadónak jó napja volt (beszólt a főnöknek) vagy épp rosszul jöttek ki a dolgok (a főnök szólt be neki) …. és hasonlók

Talán sikerült érzékeltetnem, hogy mennyire félrevezetőek lehetnek az ilyen jellegű kérdésre adott válaszok. Nem tartom szerencsésnek, ha egy kolléga kizárólag szubjektív véleményekre alapozza a szakmai döntését, ahogy azzal sem tudok azonosulni, ha mi, szakemberek, tényként közöljük, nagy hangon kinyilatkoztatjuk a – gyakran megalapozatlan – személyes véleményünket. Ez minden, csak nem profizmus!

Vajon mi kell ahhoz, hogy tudományosan megalapozottan kijelenthessük, hogy egy terápia hatékony vagy sem? Bocsi, igyekszem nagyon leegyszerűsíteni, de még így is rendkívül összetett a válasz:

• a kezelés/eszköz nagy számú páciens bevonásával végzett „tesztelése”, hisz a terápiára adott válaszok közt jelentős egyéni eltérések lehetnek (a szomszédnak használt, a testvér barátjának unokaöccse esetében pedig nem vált be). Ezek az eltérések nagy minta esetében „kiegyensúlyozódnak”
• az eredmény legyen MÉRHETŐ és ÖSSZEHASONLÍTHATÓ. Emlékszel a fenti példára („nekem nagyon sokat segített”)? Honnan tudhatja a válaszadó, hogy valójában mennyit segít az adott terápia, ha az eredményt nincs mihez hasonlítania? Honnan tudhatja, hogy az adott kezelés nélkül, vagy épp egy másik kezeléssel nem gyógyult volna ugyanolyan minőségben, vagy akár még hatékonyabban? A tudományos világban az összehasonlíthatóságot leginkább az ún. kontrollált kutatásokkal lehet megvalósítani, ilyenkor a résztvevőket két (vagy több) csoportba osztják, az egyik csoport a vizsgált kezelést kapja, a másik csoport pedig nem kap kezelést, vagy más típusú kezelést kap. Ha összesítve az eredményeket azt látjuk, hogy a vizsgált terápiával kezelt páciensek jobban gyógyultak, akkor már MAJDNEM kimondhatjuk, hogy az adott terápia hatékony, csupán néhány további feltételnek kell teljesülnie
• például annak, hogy el kell kerülnünk a szubjektivitást, azaz a TORZÍTÁSOKAT. Ha egy terápiát tesztelsz, bizonyosan van valamilyen prekoncepciód. Az előzetes elvárások ezerféleképp torzíthatják az eredményt. Ha azt várod, hogy a terápia hatékonynak bizonyul majd, bizakodó tekinteted erősítően hat a páciensre, ezért lehetséges, hogy hatékonyabban gyógyul; vagy anélkül, hogy tudatában lennél, picit „belecsalsz” a számításokba, mondjuk felfelé kerekíted a számokat, és még sorolhatnám a lehetséges torzításokat. De nem csak a terapeuta prekoncepciói torzíthatnak az eredményen. Ha a páciens erőteljesen bízik az adott terápiában, az bizonyítottan pozitív hatást gyakorol a gyógyulási folyamatra. A tudományos világban az ilyen típusú torzító tényezőket az ún. „vaksággal” védik ki. Az egyszeresen vak kutatásokban a páciens nem tudja, hogy melyik terápiát kapja, míg a kétszeresen vak kutatásokban sem a páciens, sem a kezelő sem tudja, hogy melyik résztvevő milyen terápiában részesül (már amennyiben az adott kutatás esetében a vakság megvalósítható)
• de még ha fentiek mind teljesültek, akkor is csupán annyit jelenthetsz ki, hogy az ADOTT KUTATÁSBAN, az ADOTT PÁCIENSEKNÉL, az ADOTT PANASZ esetén a terápia hatékonynak bizonyult, vagy épp nem bizonyult hatékonynak. Még nem mondhatod azt, hogy a terápia általánosságban hatékony (vagy nem az), hisz nem tesztelted, hogy más páciensek (más nemű, más életkorú, más nemzetiségű stb.), más területet érintő (váll, csukló, gerinc stb.) problémái esetében is hasonlóképp jól működik-e a vizsgált kezelés/eszköz
• Mikor jelenthetjük tehát ki tudományos igénnyel azt, hogy egy terápia ÁLTALÁNOSSÁGBAN is hatékony? Akkor, ha már olyan hatalmas mennyiségű, a fentebb említett kritériumoknak megfelelő kutatás áll rendelkezésünkre, mégpedig szerteágazó területekről (vizsgálva nőket, férfiakat, európaiakat, fiatalokat, időseket, térdízületi, vállízületi, gerinc, csípő, boka stb. panaszokat), hogy ezeket a kutatásokat csoportosítva (almát az almával, körtét a körtével) össze tudjuk vetni egymással, és levonhatunk általános következtetéseket. Az ilyen összehasonlító elemzéseket hívjuk metaanalízisnek vagy összehasonlító tanulmánynak. A tudományos világban ezek az összehasonlító elemzések számítanak a legmagasabb szintű (I/a) bizonyítéknak. Ilyen I/a szintű bizonyíték például az az általam sokat emlegetett tézis, hogy a degeneratív mozgásszervi problémák leghatékonyabb gyógymódja a személyre/állapotra szabott testmozgás.

Egy pillanatra állj most meg, és hasonlítsd össze a két – tisztán szubjektív és tisztán tudományos - megközelítési módot, a kimenő információ hitelességét, megalapozottságát! Zongorázni lehet a különbséget! Ha azonban egy FB kérdés alá netán érkezne egy megalapozott, tudományos eredményekre támaszkodó vélemény, illetve egy tisztán személyes véleményen alapuló komment, a kettő a nagy "háttérzajban" gyakorlatilag egy szintre süllyedne (egyébként ez a legfőbb oka annak, hogy jómagam sosem kommentelek a saját szakmai csoportunkon kívül más szakmai vagy akár laikus csoportokban😊)

Ha tehát ÉRDEMI választ keresel, vagy ilyet szeretnél adni egy adott terápia/eszköz hatékonyságával kapcsolatos kérdésre, két lehetőséged van:

1. Saját magad utánanézel a tudományos adatbázisokban (pl. Pubmed, Cochrane) (Megjegyzés: erősen gondolkodom azon, hogy a közeljövőben segítségképp készítünk egy 1 napos képzést a bizonyítékon alapuló orvoslásról, kutatásmódszertanról, forráskeresésről, hisz a legtöbb alapképzésen nem, vagy nem jól tanítják azt, hogyan tudunk utánanézni a tudományos adatbázisokban egy adott kérdésnek/témának. Szerinted jó ötlet?)
2. Ha erre nincs lehetőséged (pl. nem beszélsz jól angolul), vagy a tisztán tudományos információt szeretnéd kiegészíteni személyes véleményekkel is, olyan szakember(ek)től kérsz tanácsot, aki(k)ről bizonyosan tudod, hogy véleményük valószínűleg átgondolt, hiteles és megbízható

Végül következzék a saját szubjektív😊 véleményem, ami első blikkre mintha nem igazán passzolna az eddigiekhez, de alaposabban átolvasva remélhetőleg egyértelművé válik majd az összefüggés: nem is olyan régen az átfogó és mély tudás gyakorlatilag hermetikusan el volt zárva a legtöbb nem orvos végzettségű szakember elől. Talán Neked is feltűnt, hogy az utóbbi években a különféle modern szemléletű, haladó szellemiségű továbbképzéseknek köszönhetően mi földi halandók is egyedülálló lehetőséget kaptunk arra, hogy szakmailag fejlődjünk és fejlődjünk és fejlődjünk. Mindez nem véletlen, és még csak nem is magyar sajátosság. A szakemberek világszerte felismerték, hogy a mozgásszervi problémák több mint 90 százaléka életmód eredetű, az életmód eredetű betegségeken pedig sem a gyógyszer, sem a műtét nem segít. Csakis az életmód megváltoztatásával érhetünk el tartós eredményt, az ehhez való segítségnyújtás azonban nem orvosi feladat. Mind az egészség megőrzése, mind a rehabilitáció terén egyre nagyobb felelősség hárul tehát a magasan képzett, nem orvos végzettségű egészségügyi, illetve sportszakemberekre, még akkor is, ha a „hivatalos orvoslás” csak igen lassan emészti meg és teszi magáévá az irányváltást és az új szemléletmódot. A megnövekedett felelősséghez azonban fel is kell nőni! És bizony nem elegendő megtanulni tape-elni vagy flossolni. Bár a sokszínű tudáspaletta rendkívül fontos, ettől még nem leszünk igazi szakemberek, ahogy attól sem, hogy megszállottként gyűjtjük a különféle „okleveleket”. Gondolkozni, átlátni, megérteni, önállóan felépíteni……. ez az, ami igazán számít! A minőségi prevencióhoz és rehabilitációhoz is, de ahhoz is, hogy jól tudj kérdezni és/vagy válaszolni. Nem véletlen, hogy jómagam a képzéseinken elsősorban a gondolkodást tanítom, a protokoll mindig másodlagos. És rendíthetetlenül bízom abban, hogy még ha nem is mindenki, néhányan talán megértik e stratégia célját, sőt, akadnak, akik még élvezik is a hatalmas kihívást, amit egyik-másik képzésünk jelent az agysejtek számára😊!

Tanulság: kérdezz sokat, kérdezz jól, kérdezz a megfelelő embertől, ismerkedj és barátkozz meg a bizonyítékon alapuló (evidence-based) orvoslással, légy kritikus a szigorú, "ez így van és kész"-típusú terápiákkal, protokollokkal szemben, és legfőképp tanulj meg önállóan GONDOLKOZNI!!!

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője