Menu
Cart

10-ből 9 terápia hatékonyságára nincs magas szintű tudományos bizonyíték

Bizonyára sokan emlékeztek még arra, hogy a szakemberek hosszú évtizedeken át javasolták a csecsemő hasra fektetését annak érdekében, hogy kisebb eséllyel nyelje vissza a kibukott tejet. Majd egy 2005-ben megjelent, több mint 60 évnyi kutatást felölelő tanulmányból kiderült, hogy a hasra fektetés szignifikánsan növeli a hirtelen csecsemőhalál esélyét (1). Puff neki!

Az, hogy egy terápiával/gyógyszerrel kapcsolatos kutatás alapján egy csapásra radikálisan megváltozzon a szakma véleménye, nem elszigetelt jelenség. Számos, elméletileg tudományosan megalapozott, világszerte alkalmazott egészségügyi beavatkozásról derült ki utólag, hogy hatástalan, sőt, egyenesen káros. Ugyanakkor rengeteg szakember állítja, hogy mindez már a múlté, a jelenleg alkalmazott terápiák közt immár elhanyagolható a hatástalan vagy káros beavatkozások aránya, amit többek közt az is bizonyít, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt az emberek születéskor várható élettartama. De vajon valóban így van-e? Igaz-e, hogy a modern, kutatásokon alapuló medicina kiemelkedően hatékony? Vagy szó sincs erről, és az élettartam növekedés elsősorban más tényezőknek köszönhető (mondjuk annak, hogy jelentősen javultak az általános szociális, higiénés és gazdasági körülmények (2))?

Nos, a korábbi, tapasztalatokon (és hiedelmeken) alapuló gyógyításhoz képest valóban hatalmas előrelépésnek számított a bizonyítékokon alapuló medicina térnyerése. Ma már alapvető elvárás, hogy csakis olyan terápiákat alkalmazzunk, amelyek hatékonyságát a tapasztalatok és a hiedelmek mellett magas szintű tudományos bizonyítékok (kutatások) is igazolják. Nagy kérdés azonban, hogy mennyire nevezhetőek hitelesnek, azaz magas szintű bizonyító erejűnek azok a kutatások, amelyek alapján ma gyógyítunk?! Hisz anno kutatások bizonyították azt is, hogy a hason fektetés segít a bukás visszanyelésének elkerülésében.

Ez a kérdés, pontosabban probléma nem csak a kutatók, de a „mezei” szakemberek (sőt, a laikusok) életét is megnehezíti nap mint nap. Melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy elmerülve egy-egy adott témában (ez lehet akár a tejfogyasztás egészségre gyakorolt hatása, akár az SMR eszközök, vagy bármilyen más terápia hatékonyságának kérdése), szembesült azzal, hogy az általa hitelesnek tartott, neves, elismert szakemberek véleménye gyökeresen eltér, ráadásul mindkét oldal képes több tucatnyi kutatással alátámasztani a saját igazát? Vajon hogyan lehetséges ez? Ha minden publikált kutatás eredménye általánosan "igaz" (magyarul tudományosan elfogadható), akkor hogyan történhet meg, hogy a kutatási eredmények gyakran homlokegyenest eltérőek, azaz ellentmondanak egymásnak?

Nos, az elmúlt évtizedekben számos „kutatásokat ellenőrző kutatás” született (3,4,5). A szakemberek különféle módszerekkel vizsgálták azt, hogy az egyes tudományos bizonyítékok (azaz az egyes kutatások) mennyire jó minőségűek, mennyire hiteles, megbízható és általánosítható az eredmény, illetve az abból levont tudományos következtetés. Volt, aki arra a következtetésre jutott, hogy az egészségügyi beavatkozásoknak mindössze 22 százaléka nevezhető bizonyítottan hatékonynak, mások 56 százalék körülire becsülték ezt az arányt. A gond csupán az, hogy az értékelés metódusával kapcsolatos általánosan elfogadott, szigorú követelményrendszer hiányában nem csupán a különféle kutatások tudományos bizonyító ereje vonható kétségbe, hanem bizony a kutatásokat ellenőrző kutatásoké is. Íme egy ördögi kör, ahonnét nehéz kitörni😊.

Végül a probléma orvosolása érdekében megszületett, és 2008-ban világszerte elterjedtté vált az ún. GRADE (teljes nevén Grading of Recommendations Assessment, Development and Evaluation) rendszer, amely egy igen erős és átlátható, több mint 100 tudományos szervezet által elfogadott és jóváhagyott módszertan a tudományos kutatások minőségének, bizonyító erejének értékelésére. Ennyit az előzményekről, és most nézzük a jelenkort😊!

Nos, egy kutatócsoport a közelmúltban azt a célt tűzte maga elé, hogy a GRADE módszertan alapján megvizsgálja, hogy a jelenleg hatékonynak tartott és világszerte alkalmazott különféle egészségügyi beavatkozások mekkora hányadát támasztják alá magas szintű tudományos bizonyítékok, azaz a gyógyító eljárások milyen arányban nevezhetőek tudományosan megalapozottnak. Az idén májusban publikált kutatásban (6) a szakemberek a Cochrane Adatbázisban (a világ legnagyobb tudományos adatbázisa) 2008. január 1. és 2021. március 5. között publikált szisztematikus áttekintő közlemények közül választottak ki véletlenszerűen 1576 tanulmányt, és ezeken végezték el a GRADE-alapú minőségértékelést.

A tudományos világban a szisztematikus áttekintő közlemények számítanak a legmagasabb szintű bizonyítéknak, hisz ezek nem egyetlen kutatás eredménye alapján vonnak le tudományos következtetést, hanem az adott témában fellelhető összes, bizonyos kritériumoknak megfelelő kutatás eredményét dolgozzák fel és vetik össze. Jelen kutatásban a minőségértékelést kizárólag ilyen áttekintő közleményeken – tehát a legmagasabb szintűnek számító tudományos bizonyítékokon – végezték el.

Nos, az eredmény igencsak sokkoló (egyébként engem is hidegzuhanyként ért) 😊. A GRADE módszerrel történő vizsgálat alapján

  1. 1576-ból mindössze 158 szisztematikus áttekintő közleményt minősítettek minden szempontból tudományosan megalapozottnak (tehát csak minden tizedik számít magas szintű bizonyítéknak)
  2. és ebből a 158-ból mindössze 87 kutatásban született a vizsgált terápia szempontjából pozitív eredmény, tehát a vizsgált 1576 beavatkozásból/terápiából mindössze 87 hatékonyságára van magas szintű tudományos bizonyítékunk
Csak az érdekessé kedvéért: az 1576 tanulmányból 56 foglalkozott mozgásterápiával és 38 valamilyen manuális kezeléssel. Az 56 mozgásterápiával kapcsolatos szisztematikus áttekintő közlemény közt mindössze 5 olyan volt, amely magas szintű tudományos bizonyítékként elfogadhatónak bizonyult, és alátámasztja a vizsgált terápia hatékonyságát. A vizsgált manuális kezelések közül ugyanakkor egyetlenegy sem felelt meg a szigorú kritériumoknak, azaz egyik terápia sem nevezhető tudományosan bizonyítottnak.

Az eredményeket úgy foglalták össze a szakemberek, hogy ha szigorú metódussal ellenőrizzük a bizonyítékok minőségét, 10 jelenleg világszerte alkalmazott egészségügyi beavatkozásból 9-ről elmondható, hogy nem áll rendelkezésre olyan magas szintű tudományos bizonyíték, amely alátámasztja a hatékonyságát.

Mindezek alapján talán már érthető, hogyan történhet meg, hogy két neves szakember szakmai véleménye gyökeresen eltér, és mindketten képesek alátámasztani a magukét. Az, hogy egy kijelentést alá tudunk támasztani egy-két kutatással, még korántsem jelenti azt, hogy az adott kijelentés igaz. Az egyes kutatások minősége között ugyanis óriási különbség van, és – mint kiderült – a jelenleg érvényben lévő minőségi elvárásoknak csupán 10-ből 1 kutatás felel meg, tehát 10-ből 1 kutatás alkalmas arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőle. Patthelyzet, ugye?

S, hogy mi a tanulság mindebből egy "mezei" szakember számára? Bármennyire is fájdalmas, el kell fogadnunk, hogy az emberi test működésével, az egyes terápiák hatásosságával kapcsolatos tudásunk jelenleg igencsak korlátozott, így nagyon kevés kérdésre létezik ex katedra (vagy ahogy fogalmazni szoktam, fekete-fehér) válasz. Az egyetlen reményünk az, hogy a tudomány folyamatos fejlődésével párhuzamosan a kutatások minőségére vonatkozó elvárások is egyre szigorodnak majd, így jó eséllyel egyre nő a magas szintű, minőségi, tudományosan megalapozott eredményre vezető kutatások aránya. Addig azonban szakemberként a jelenleginél sokkal óvatosabbnak kell(ene) lennünk. Egyrészt vigyáznunk kell, hogyan nyilatkozunk a különféle szakmai kérdésekben. Másrészt jól át kell gondolnunk azt is, hogy miben és kiben bízunk. Sokan hiszik, hogy minél nagyobb tudású egy szakember, annál magabiztosabb, és annál tömörebb és egyértelműbb (azaz fekete-fehér) válaszokat ad a különféle kérdésekre. A valóság azonban valahol odaát van. David Dunning és Justin Kruger, a Cornell Egyetem pszichológusprofesszorai 1999-ben bebizonyították, hogy minél kevesebb ismerettel rendelkezik valaki egy adott témával kapcsolatban, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását, és annál magabiztosabban nyilatkozik. Számomra sokkal hitelesebb az a szakember, aki kételkedik a saját tudásában, aki folyton töpreng, aki, ha nyilatkozik, akkor azt megfontoltan teszi, aki egy-egy kérdést több oldalról, több szempontból is megvizsgál, majd végül az "ez így van!!!" helyett inkább a "jelenlegi tudásom alapján ez tűnik a legvalószínűbb lehetőségnek" választ adja a feltett kérdésre😊😊😊.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

 

  1. Gilbert R, Salanti G, Harden M, See S. Infant sleeping position and the sudden infant death syndrome: systematic review of observational studies and historical review of recommendations from 1940 to 2002. Int J Epidemiol 2005;34:874e
  2. McKeown T. The role of medicine: dream, mirage or nemesis?. London: Nuffield Provincial Hospitals Trust; 1976.
  3. El Dib RP, Atallah AN, Andriolo RB. Mapping the Cochrane evidence for decision making in health care. J Eval Clin Pract 2007;13:689e
  4. Howick J. The philosophy of evidence-based medicine. Oxford: Wiley-Blackwell; 2011.
  5. Ezzo J, Bausell B, Moerman DE, Berman B, Hadhazy V. Reviewing the reviews. How strong is the evidence? How clear are the conclusions? Int J Technol Assess Health Care 2001;17(4):457e
  6. Howick J. et al. Most healthcare interventions tested in Cochrane Reviews are not effective
    according to high quality evidence: a systematic review and meta-analysis. J Clin Epidemiol 2022 Apr 18;148:160-169.

Bejelentkezés vagy Regisztráció