SMR (self-myofascial release): helyes-e az elnevezés? Mit mutatnak a kutatások?

Mind egészségügyi, mind sportszakmai körökben egyre inkább terjedőben vannak az SMR (self-myofascial release) eszközök. A különféle „fascia-lazító” hengereket és labdákat jellemzően triggerpontok kezelésére és myofasciális (izom és kötőszöveti) feszességek oldására vetjük be, hisz a pozitív személyes tapasztalatok mellett ma már tudományos kutatások garmada bizonyítja, hogy valóban hatékonyan csökkentik a myofasciális fájdalmat, növelik a mozgásterjedelmet (ROM), lerövidíthetik a lágyrész sérülések utáni regeneráció időtartamát, és hozzájárulhatnak a sportteljesítmény javulásához. Az azonban a mai napig nem tisztázott, hogy pontosan milyen mechanizmusok állnak az elért eredmények háttérben.

Egy idén augusztusban, a Sports Medicine című tudományos folyóiratban megjelent áttekintő közlemény (1) felhívja a figyelmet arra, hogy az SMR elnevezés – amely arra utal, hogy az eszközök képesek a myofascia direkt, mechanikus fellazítására – igencsak megtévesztő lehet. Az általánosan elterjedt vélekedés szerint a henger és a labda „felszabadítja” a fasciális letapadásokat, cross-linkeket (keresztkötések) és hegeket, valamint oldja a triggerpontokat. E vélt hatásmechanizmus miatt kapták az eszközök (labdák és hengerek) a 'self-myofascial release', azaz 'ön-myofascia lazító/oldó' nevet.  Ugyanakkor – amint az a közleményből kiderül – semmilyen tudományos bizonyíték nincs arra, hogy az eszközök valóban képesek direkt módon, mechanikusan megváltoztatni a fascia szerkezetét. Több tucat kutatás feldolgozását követően a szerzők arra az eredményre jutottak, hogy bár az SMR-ezés valóban jelentős pozitív hatást gyakorol a myofasciára, a myofasciális fájdalom csökkentése és a mozgásterjedelem növelése hátterében nagy valószínűséggel nem a fascia mechanikus fellazítása, hanem egész más mechanizmusok állnak.

Mi szól a mechanikus fellazítás ellen?

• Egy 2009-es kutatásból (2) kiderül, hogy a vastagabb fasciális szövetek (pl. iliotibialis szalag, talpi bőnye) mechanikai tulajdonságainak megváltoztatásához olyan erőkifejtésre van szükség, amely bizony jelentősen meghaladja az emberi teljesítőképességet. Mintegy 5000 N, azaz kb. 500 kg erőhatás szükséges mindössze 1 százaléknyi fasciális hossz- vagy denzitás (sűrűség) változás előidézéséhez. És bár a lágyabb szövetek esetében jóval kisebb mértékű erő is elegendő, még ez is igen komoly kihívások elé állítaná szegény terapeutát (e kutatásról részletesebben EBBEN a cikkben írtam). Ahogy tehát a manuális kezelések, úgy a saját testsúly egy részével végzett SMR-ezés sem elegendő impulzus a fascia mechanikai tulajdonságainak megváltoztatásához (nyújtásához, lazításához)
• Több kutatásból (3,4) is kiderül, hogy a fascia némi késéssel reagál az SMR kezelésre. A hengerezést követően a myofascia tónusa csökken ugyan, ám a csökkenés mértéke néhány perc elteltével nagyobb, mint közvetlenül a kezelés után. Az adaptáció időigényessége arra utal, hogy nem, vagy nem csak lokális, hanem globális folyamatok is közrejátszanak a myofascia tónusváltozásában. Pusztán lokális, mechanikus történések ugyanis önmagukban nem adnak magyarázatot a késleltetett hatásra.
• A globális hatást támasztja alá több más kutatás is (5,6,7), amelyekben az SMR kezelés hatását vizsgálták a myofasciális fájdalomra, mégpedig a kezelés helyétől távol eső területeken. Aboodarda és mtsai (5) például az alsó végtag plantárflexiós (azaz „spiccelő”) izmait kezelték a kísérleti személyek egyik csoportjában helyileg, manuális masszázzsal, a második csoportban szintén lokálisan SMR hengerrel, a harmadik csoportban ugyanakkor kizárólag az ellen oldali (nem érintett) izmokat hengerezték át. Mindhárom (azaz a két lokális és a távoli) kezelés egyaránt szignifikánsan csökkentette a myofasciális fájdalmat az adott területen. Hasonló vizsgálatokat a ROM-mal kapcsolatban is végeztek és szintén kimutatták a távoli hatást, azaz a talpi bőnye hengerezése szignifikánsan javította a hamstring nyújthatóságát (8) illetve a vállízület mozgásterjedelmét (9). Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a kezelés a lokális mellett globálisan is hat, ugyanis sem a távoli fájdalom csökkenése, sem a szintén távoli ROM növekedése nem vezethető vissza pusztán a myofascia lokális fellazulására. Sajnos mindössze egyetlen tanulmány (10) hasonlítja össze a hengerezés lokális és globális hatásának mértékét, s arra a következtetésre jut, hogy a helyi hatás valamivel nagyobb és tartósabb (erre a kérdésre később visszatérek).
• Érdekes az a kutatás (11) is, amely szerint az ITB (iliotibiális szalag) feszessége csak a gyakorlott hengerezők esetében csökken a kezelés hatására, kezdőknél nem tapasztalható oldódás. Ez az eredmény szintén arra utal, hogy a lokális hatások mellett globális hatásoknak is érvényesülniük kell. Ha ugyanis csupán azoknál érvényesül a lazító hatás, akik már ismerik (megszokták) a stimulust, akkor a központi idegrendszer bizonyosan és jelentősen érintett az SMR-ezés hatásmechanizmusában.

Ha nem (vagy nem csupán?) a ’fascia release’, azaz a letapadások, adhéziók „feltépése” vagy a lokális triggerpontok oldása, akkor vajon mi állhat a ROM növekedés és a fájdalom csökkenése hátterében? A szerzők az alábbi lehetséges magyarázatokat említik a közleményben:

Globális hatások

• Az SMR-ezés aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ezáltal mind a tónuscsökkenéshez (ezzel együtt a ROM növekedéséhez), mind a fájdalom csökkenéséhez hozzájárulhat
  • Mind a fasciát, mind az izmot és a bőrt gazdagon behálózzák a szenzoros idegsejtek. A mechanoreceptorok (Merkel sejtek, Ruffini-testek, Vater-Pacini testek és Meissner-testek) reagálnak a különféle mechanikai stimulusokra (érintés, nyomás, tenzió). A Ruffini-testek és a Vater-Pacini testek a szimpatikus tevékenység gátlásával képesek ellazítani az izmokat (12), így általános relaxációs hatást válthatnak ki a szervezetben. Az SMR-ezés során a lokális nyomás, dörzsölés tehát aktiválja a mechanoreceptorokat, ezáltal a paraszimpatikus idegrendszert, s globális tónuscsökkenést és ROM növekedést okozhat. A termelődő endogén opiátok ugyanakkor a fájdalom csökkenését segíthetik elő
  • Az ún. intersticiális (szövetek közti) receptorok (III-as és IV-es típus) szintén befolyásolják a szimpatikus-paraszimpatikus idegrendszeri válaszokat. Ezek a receptorok mind a gyors, mind a lassú nyomásra aktiválódnak. Multimodálisak, tehát a fájdalomra is reagálnak, ugyanakkor mechanoreceptorként is szolgálnak, azaz a tenzió és a kompresszió egyaránt működésbe hozza ezeket. Képesek csökkenteni a szívverés sebességét, a vérnyomást, a ventilációt (légcsere), és a vasodilatációban (erek keresztirányú térfogatának növelése) is szerepet kapnak, azaz összességében a fent említett Ruffini-testekhez és Vater-Pacini testekhez hasonlóan relaxációs hatást fejtenek ki. Szintén hozzájárulhatnak tehát az SMR-ezés távoli (globális) hatásaihoz, a myofascia tónusának csökkenéséhez (és az ezzel járó ROM növekedéshez), illetve a fájdalom csökkenéséhez (13,14).
• További lehetséges magyarázat az ún ’pain-gate’ vagy ’gate control’ teória (magyarul fájdalomkapu hatás vagy spinális gátlás) (15,16), amely szerint a mechanoreceptorok ingerlése csökkenti a fájdalom ingert. A fájdalomnak e gátló mechanizmusában a hátsó szarvi gátló interneuronok játszanak kulcsszerepet. Ha a fájdalomingerrel egyidejűleg más, főleg mechanoreceptorokból származó ingerület érkezik a gerincvelő hátsó szarvába, az ezeket szállító rostok aktiválhatják a gátló neuronokat, melyek blokkolják a projekciós neuronokat, magyarul kevésbé érezzük a fájdalmat. A hengeren történő gördülések során folyamatosan ingereljük az adott területen található mechanoreceptorokat, ezáltal csökkenhet a fájdalomérzet
• Végül szintén szóba jöhet a DNIC (diffuse noxious inhibitory control) elnevezésű endogén fájdalomszabályozási rendszer. Egy kellemetlen, fájdalmas ingerre adott választ gátol egy másik, távoli, szintén kellemetlen stimulus (17), azaz a „fájdalmat gátolja a fájdalom”. A hengerezéssel kiváltott kisebb-nagyobb kellemetlenség, fájdalom tehát mintegy „elnyomhatja” a myofasciális fájdalmat.

Lokális hatások

• A lokális, azaz helyi tónuscsökkenésben ugyanakkor a feltételezett mechanikus "lazítás" és "feltépés" helyett elsősorban a reflexes szabályozás játszhat szerepet. A központi idegrendszer ugyanis reflexesen is képes befolyásolni az izomtónust. A sokak által ismert autogén gátlás az ún. Golgi-féle ínorsó aktiválásán alapul (18,19). Ha a tenzió (azaz a szöveti feszülés) nő, a Golgi-féle ínorsó aktiválódása az izomműködés reflexes csökkenéséhez vezet. Többek közt ez a reflex ad magyarázatot a nyújtó gyakorlatok utáni ROM növekedésre, ugyanakkor az SMR eszközök hatásmechanizmusában is szerepet játszhat. A Golgi-féle ínorsó ugyanis az SMR eszközök által okozott myofasciális tenzióra (húzás, feszítés) az izmok ellazításával válaszolhat. Elképzelhető tehát, hogy az a tenziós erő, amit hengerezés közben a myofasciára kifejtünk, aktiválja a gátló válaszokat, s mindez izom relaxációhoz, a tónus csökkenéséhez vezet.
• Hasonlóképp lokális hatású az ún. tixotrópia (21). Ha egy viszkóz (sűrű) folyadékot stresszhatásnak (pl. kevergetés) teszünk ki, a folyadék hígabbá válik. SMR-ezés során az egymáshoz képest elcsúsztatott, dörzsölgetett, kompresszió alatt lévő szövetek hőmérséklete nő, és a hengerezés által okozott nyíróerő a kevergetéshez hasonlóan csökkentheti az intra- és extracelluláris (sejteken belüli és azokon kívüli) folyadék viszkozitását (belső súrlódását) (13). A csökkenő viszkozitás egyben csökkenő szöveti ellenállást és jobb elcsúszást is jelent, így máris érthetővé válik a lokális ROM növekedés.

A globális hatások mellett tehát az autogén gátlás és a trixotrópia addicionális lokális hatása adhat magyarázatot a korábban említett jelenségre, hogy a hengerezés során a helyi ROM növekedés valamivel nagyobb mértékű, mint a távoli.

Összefoglalva a fentieket: számos kutatás vizsgálja az SMR eszközök hatásmechanizmusát, s a ROM növekedését valamint a fájdalom csökkenését sokan magyarázzák a letapadások oldásával és a kötőszövet mechanikus fellazításával. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a hengerezés által kiváltott különféle egyéb hatások - a paraszimpatikus idegrendszer által indukált izomtónus változás, a globális fájdalomszabályozó rendszer aktiválódása, a reflexes izom és myofasciális tónusváltozás, illetve a tixotrópia - nagyobb szerepet játszhatnak a pozitív hatások elérésében, mint a fascia vélt vagy valóban megtörténő mechanikus ellazítása.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

¹ Behm DG1, Wilke J. Do Self-Myofascial Release Devices Release Myofascia? Rolling Mechanisms: A Narrative Review. Sports Med. 2019 Aug;49(8):1173-1181
² Chaudhry H, Schleip R, Ji Z, Bukiet B, Maney M, Findley T. Three-dimensional mathematical model for deformation of human fasciae in manual therapy. J Am Osteopath Assoc. 2008 Aug;108(8):379-90.
³Wilke J, Niemeyer P, Niederer D, Schleip R, Banzer W. Influence of foam rolling velocity on knee range of motion and tissue stiff-ness: a randomized, controlled crossover trial. J Sport Rehabil. 2019.
⁴Morales-Artacho AJ, Lacourpaille L, Guilhem G. Effects of warm-up on hamstring muscles stiffness: cycling vs foam roll-ing. Scand J Med Sci Sports. 2017;27(12):1959–69
⁵ 8. Aboodarda SJ, Spence AJ, Button DC. Pain pressure threshold of a muscle tender spot increases following local and non-local rolling massage. BMC Musculoskelet Disord. 2015;16:265.
⁶ Cavanaugh MT, Doweling A, Young JD, Quigley PJ, Hodg-son DD, Whitten JH, et al. An acute session of roller massage prolongs voluntary torque development and diminishes evoked pain. Eur J Appl Physiol. 2016.
⁷Cheatham SW, Kolber MJ. Does roller massage with a foam roll change pressure pain threshold of the ipsilateral lower extrem-ity antagonist and contralateral muscle groups? An exploratory study. J Sport Rehabil. 2018;27(2):165–9.
⁸Joshi DGBG, Prabhu A. Effect of remote myofascial release on hamstring flexibility in asymptomatic individuals—a randomized clinical trial. J Bodyw Mov Ther. 2018;22:832–7.69.
⁹Monteiro ER, Costa PB, Correa Neto VG, Hoogenboom BJ, Steele J, Silva Novaes JD. Posterior thigh foam rolling increases knee extension fatigue and passive shoulder range-of-motion. J Strength Cond Res. 2019.
¹º Kelly S, Beardsley C. Specific and cross-over effects of foam rolling on ankle dorsiflexion range of motion. Int J Sports Phys Ther. 2016;11(4):544–51
¹¹ Heiss RMI, Huettel M, Lutter C, Forst R, Hoppe M, Freiwald J, Roemer FW, Hotfiel T. Evaluation of tissue stiffness in athletes with different experience in foam rolling assessed by acoustic radiation force impulse elastography. Semin Musculoskel Radiol. 2019;23:1–6.
¹² Wu G, Ekedahl R, Stark B, Carlstedt T, Nilsson B, Hallin RG. Clustering of Pacinian corpuscle afferent fibres in the human median nerve. Exper Brain Res. 1999;126:399–409
¹³ Behm DG. The science and physiology of flexibility and stretch-ing: implications and applications in sport performance and health. London: Routledge Publishers; 2018
¹⁴ Mitchell JH, Schmidt RF. Cardiovascular reflex control by afferent fibers from skeletal muscle receptors. Handbook of physiology. Bethesda: American Physiological Society; 1977
¹⁵Melzack R, Wall PD. Pain mechanisms: a new theory. Science. 1965;150(3699):971–9
¹⁶Moayedi M, Davis KD. Theories of pain: from specificity to gate control. J Neurophysiol. 2013;109(1):5–12.
¹⁷ Mense S. Neurobiological concepts of fibromyalgia—the possi-ble role of descending spinal tracts. Scand J Rheumatol Suppl. 2000;113:24–9.
¹⁸ Houk JC, Crago PE, Rymer WZ. Functional properties of the Golgi tendon organs. In: Desmedt JE (ed) Spinal and supraspinal mechanisms of voluntary motor control and locomotion. 1980. p. 33–43.54.
¹⁹ Behm DG, Blazevich AJ, Kay AD, McHugh M. Acute effects of muscle stretching on physical performance, range of motion, and injury incidence in healthy active individuals: a systematic review. Appl Physiol Nutr Metab. 2016;41(1):1–11.
²⁰ Huang SY, Di Santo M, Wadden KP, Cappa DF, Alkanani T, Behm DG. Short-duration massage at the hamstrings musculoten-dinous junction induces greater range of motion. J Strength Cond Res. 2010;24(7):1917–24..