Néhány szó az izomegyensúly megbomlások modern kezeléséről

Korábban azt tanultuk – és valóban rendkívül logikusan hangzik – hogy a különféle egyoldalú terhelések hatására bekövetkező izomegyensúly megbomlások esetén a rövidülő izmokat nyújtani, a túlnyúlt izmokat pedig erősíteni kell. Egy kicsit olyan ez, mint a szobrászkodás. Innen elveszünk egy kicsit, ott pedig hozzáteszünk, és máris szimmetrikussá válik a test. Nos, nagyon nem vagyok biztos abban, hogy az élő testet szabad az élettelen masszához hasonlítani. Az én véleményem az, hogy a mára felhalmozódott tudás birtokában már illik ennél jóval árnyaltabban (és modernebbül) gondolkozni akkor, ha emberi testtel (és persze a hozzá tartozó aggyal és lélekkel😊) dolgozunk.

• Egyrészt azért, mert időközben mélyebben is megismerkedtünk a fasciával (illetve ezen belül a myofasciával, azaz az izom és a hozzá tartozó kötőszövetek egységével), és ma már tudjuk, hogy a kettő nem választható szét egymástól, tehát nem az izom, hanem a myofasciális egyensúly bomlik meg.  Ha tehát tisztábban akarunk látni, akkor nem csak az izomszövet, de a fasciális szövetek jellegzetességeit is figyelembe kell vennünk az egyensúlymegbomlások kezelése során, ergo az "itt erősítünk, itt pedig nyújtunk" megközelítés már kissé idejétmúlt
  
• Másrészt azért, mert az emberi test működése korántsem írható le pusztán a fekete és a fehér színekkel, ergo nem igazán lehet/szabad ilyen mértékben leegyszerűsíteni a kérdést. Egy gerincferdülés (vagy előrehelyezett fejtartás, vagy katonás tartás stb.) esetén valóban van egy „rövidülő” és egy „túlnyúlt” oldal (lásd a fenti képen), valójában azonban a jelenség jóval összetettebb, a myofasciális egyensúly megbomlása ugyanis az egész testet, minden egyes szövetünket érinti valamilyen formában. Ergo a lokális szemlélet - legalábbis önmagában - ma már nem nyerő. Mindezek fényében íme, ahogy én gondolkozom a myofasciális egyensúly megbomlásokról.

Nézzük meg, mi is történik a jobb („rövidülő”) oldalon:

• létrejön egy krónikus myofasciális hosszváltozás (rövidülés), ami feszességhez, merevséghez, rugalmatlansághoz vezet (nagyon durván leegyszerűsítve: ami krónikusan rövidül, az veszít a nyújthatóságából, nem fiziológiás keresztkötések - letapadások - alakulnak ki, tehát a szövet feszessé és rugalmatlanná válik)
• az izmok aktivitása csökken, hisz már nem, vagy nem ugyanúgy kell stabilizálniuk, ahogy addig kellett, amíg a test egyenesen állt (ilyenkor ugyanis inkább az ellenoldali izmok dolgoznak, lásd alább)
  
• a hosszváltozás (rövidülés) és a csökkent (pontosabban megváltozott) aktivitás következtében az izmok gátlás alá kerülnek, tehát veszítenek az erejükből, gyengülnek
• összességében tehát a myofascia rövidül, feszessé, rugalmatlanná válik és gyengül

És mi történik a bal, azaz „túlnyúlt” oldalon? Az itt lévő izmokkal kell megtartani, stabilizálni a testet, hogy ne dőljön az ellenkező irányba. Ez azt jelenti, hogy sokszoros munka hárul rájuk, hisz egyrészt át kell venniük az inaktívvá váló jobb oldali izmok és kötőszövetek munkájának nagy részét is (eddig két oldalról stabilizáltuk a testet, most elsősorban a bal oldali izmok dolgoznak), ráadásul az ellenirányba való dőlés miatt jóval hosszabb erőkarral dolgoznak, azaz nagyobb testtömeget kell megtartaniuk. Mi történik tehát a myofasciával?

• szintén kialakul egy krónikus hosszváltozás (ez esetben megnyúlás), így itt is gátlás alá kerülnek az izmok, a gátlás alá kerülő izom pedig mindig veszít a funkcionális erejéből, tehát gyengül, még akkor is, ha egyébként túlzott aktivitásra kényszerül (erős és egészséges csak a fiziológiás hosszal rendelkező izom lehet)
• az izmok folyamatosan túldolgoznak, krónikusan kifáradnak, a kötőszövetet pedig a hosszváltozás (nyúlás) miatt folyamatosan jelentős tenziós (húzó) erőhatások érik (és mint tudjuk, a fascia a tenziós erőhatásokra „építkezéssel”, saját maga megerősítésével reagál. Ha a tenzió folyamatos és nem fiziológiás, akkor az építkezés is túlzott lesz, tehát elmerevedik a kötőszövet). Összességében tehát a myofascia feszessé, merevvé, rugalmatlanná válik
• mindent összevetve tehát a myofascia túlnyúlik, feszessé és rugalmatlanná válik és gyengül

Szó sincs tehát arról, hogy a rövidülő izom erősödik a túlnyúló pedig gyengül!  Minden izomra igaz, hogy ha tartósan a fiziológiástól eltérő hosszon dolgozik, akkor gátlás alá kerül, a gátlás alá kerülő izom pedig bizony veszít a funkcionális erejéből, akár „rövidült”, akár „túlnyúlt”. Valójában tehát ugyanaz történik a két testfélen, az egyik oldalon a rövidülés, a másikon a túlnyúlás miatt:

• mindkét oldalon feszessé és merevvé, rugalmatlanná válik a myofascia
• mindkét oldalon gátlás alá kerülnek az izmok, tehát veszítenek az erejükből, funkcionálisan gyengülnek

Miután tehát mindkét oldal gyengült, mindkét oldalt erősítenünk kell majd, és mivel mindkét oldalon feszessé és rugalmatlanná vált a myofascia, mindkét oldalt lazítani és nyújtani kell majd a terápia során.

Mit gondolok tehát az adekvát terápiáról?

1. Mindkét oldalon szükség van funkcionális erősítésre éppúgy, ahogy a lazításra és nyújtásra is
2. Célszerű odafigyelni az optimális sorrendre! Az első lépés a lazítás legyen, méghozzá mindkét oldalon, hisz a feszes, merev, rugalmatlan myofasciát sem erősíteni, sem nyújtani nem szerencsés. Egyrészt azért, mert a beavatkozás nem lesz hatékony, másrészt azért, mert mikrosérülésekhez vezethet (éppúgy, ahogy a feszes, merev gumiszalag is könnyen szakad, ha megnyújtják). A kezelés során – bármilyen terápiás protokollt is alkalmazunk – először tehát a két oldal tónusának normalizálásán (lazításán) célszerű dolgozni, és ezt követhetik az erősítő és a nyújtó gyakorlatok, akár szimmetrikusan, akár aszimmetrikusan (terápiás felfogástól függően, de ez már egy másik téma)
3. Lokális helyett globális szemlélettel közelítsük meg a problémát! Nem elég a látványosan érintett szöveteken/testtájakon dolgozni, hisz tudjuk, hogy a myofascialis egyensúly megbomlása az egész testet, minden egyes szövetünket érinti valamilyen formában (lásd Gerinctréner képzés)

Összességében azt gondolom, hogy ahhoz, hogy hatékony terápiát állíthassunk össze, nem elég bemagolni egy protokollt, BAROMIRA KELL ÉRTENI, mi történik az emberi testben. Nem feltétlenül az a jó képzés/tanfolyam, ahol sok új gyakorlatot tanulsz, vagy ahol kapsz egy kész protokollt, hanem az, ahol megérted a folyamatokat (minden egyes apró lépést), és némi gyakorlást követően képessé válsz TE MAGAD összeállítani egy személyre szabott edzést/rehabilitációs programot.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője