Rehabilitáció/mozgásterápia/edzés

Bizonyos testi jellemzőkre (pl. lúdtalp, fokozott vagy kiegyenesedett lordózis, lábhosszkülönbség stb.) amelyeket korábban strukturális deformitásnak tartottunk, ma már egyre inkább fiziológiás, azaz természetes egyéni anatómiai variációként hivatkozunk. A kettő közti különbség azonban nem is annyira a szóhasználat, mint inkább a mögöttes szemléletmód.

Bővebben

Mindannyian tudjuk, sőt, sokan a saját bőrünkön is tapasztaltuk már egy kéz- vagy lábtörést követően, hogy az immobilizáció (a mozgás teljes hiánya) hatására bizony jócskán beszűkül a mozgásterjedelem. Ugyanez történik egyébként akkor is, ha egy adott testrészt/ízületet mindig csak korlátozott mozgásterjedelemben használunk, mondjuk napi 8-10 órán át tologatjuk az egeret magunk előtt az íróasztalon és sosem emeljük fel a karunkat a fejünk fölé. A jelenség hagyományos magyarázata az, hogy „berövidültek az izmok”, és az általánosan elterjedt  megközelítés szerint nyújtással kell orvosolni a problémát. De vajon

• mit is takar valójában az „izomrövidülés” kifejezés?
• igaz-e, hogy az izomrövidülés okozza a mozgásterjedelem csökkenését?
• valóban a nyújtás jelenti az optimális megoldást?

Bővebben

Ma Magyarországon az állami egészségügyi ellátórendszer keretén belül a gyógytorna/fizioterápia kizárólag szakorvosi beutalóval vehető igénybe, azaz mielőtt a páciens felkeresne egy gyógytornászt, meg kell jelennie egy szakorvosi viziten. Ez a hagyományos modell számos kérdést vet fel:

Bővebben