A RICE (rest, icing, compression and elevation, azaz pihenés, jegelés, kompresszió és megemelés) szóösszetételt a 70-es években alkotta meg dr. Gabe Mirkin, és a módszertant azóta is előszeretettel alkalmazzák a különféle sport- és egyéb sérülések kezelése során világszerte. Ugyanakkor egyre gyakrabban bukkanhatunk olyan cikkekre, videókra, sőt, tudományos kutatásokra, amelyek erősen megkérdőjelezik a protokoll hatékonyságát. Meglepő módon néhány évvel ezelőtt maga Mirkin is felülbírálta saját álláspontját egy nagy port kavaró írásában¹. Vajon mi az igazság? Segít a jegelés, vagy inkább ártalmas? Pihentessük vagy mozgassuk? Egységes tudományos álláspont híján sajnos kénytelenek vagyunk a saját megérzéseinkre hallgatni. Íme, néhány szempont, amit érdemes figyelembe venni a döntés meghozatalakor.

A RICE modell megalkotója, dr. Mirkin szerint mára bizonyossá vált, hogy a jegelés és a teljes immobilizáció (azaz a RICE protokoll „pihentetés” és „jegelés” része) kifejezetten hátráltatja a különféle szöveti sérülések gyógyulását. Vajon mire alapozza ezt a merésznek tűnő kijelentést? Nos, a válasz megértéséhez nézzük meg, hogyan reagál az emberi szervezet a különféle sérülésekre.

Vajon hogyan befolyásolja ezt a természetes regenerációs folyamatot a jegelés és az immobilizáció? Több tanulmány, köztük egy 2004-ben megjelent cikk² is bizonyítja, hogy az erőteljes hűtés gátolja a növekedési hormonok termelődését, tehát az új szövetek kialakulását. Ráadásul hideg hatására a vérerek összehúzódnak és romlik a vérkeringés hatékonysága, azaz a jegeléssel azt is megakadályozzuk (vagy legalábbis megnehezítjük), hogy az immunvédekezésben szerepet játszó sejtek egyáltalán eljussanak a sérült szövetekhez. Az összehúzó hatás órákig is eltarthat, sőt, akár szövetelhaláshoz vagy idegkárosodáshoz is vezethet. Dr. Mirkin szerint minden terápia, amely a gyulladás csökkentésére/elnyomására hivatott – beleértve a szteroid és nem szteroid gyulladáscsökkentőket vagy akár a jegelést – jelentősen hátráltatja a szöveti regenerációt, hisz a gyulladás a szervezet természetes védekező reakciója, amely közvetlenül felelős a szövetek gyógyulásáért. Azt javasolja, hogy jeget csakis közvetlenül a sérülést követően, fájdalomcsillapításra használjunk, maximum 10 perces hűtést legalább 20 perces szünet kövessen, és a protokollt maximum kétszer ismételjük.

Nem Mirkin az egyetlen, aki kétségbe vonja a jegelés hatékonyságát. A Pennsylvaniai Állami Egyetem Kineziológiai Intézetének kutatói 55 tudományos cikket feldolgozva arra kerestek választ, hogy a krioterápia segíti-e a szövetek gyógyulását. Az eredményeket összegezve kiderült, hogy a hidegterápia valóban hatékony fájdalomcsillapító eljárás, ugyanakkor nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy akár a legkisebb mértékben is elősegítené a szövetek regenerálódását³. Egy másik összefoglaló tanulmány 22 tudományos cikk feldolgozását követően szintén hasonló következtetésre jutott: semmilyen egyértelmű bizonyíték nem támasztja alá a jegelés hatékonyságát a sérülések kezelésében⁴.

Mindezek alapján joggal merül fel a kérdés, hogy a fájdalom csillapítása és a szöveti duzzanat csökkentése érdekében szabad-e, érdemes-e elfojtani a gyulladást, amelynek természetes lezajlása elengedhetetlen feltétele a szövetek megfelelő gyógyulásának.

Nézzük meg, vajon hogy hangzik a RICE modell többi elemével – a pihentetéssel, a kompresszióval és az elevációval – kapcsolatos jelenlegi tudományos álláspont. Kezdjük a dr. Mirkin által felülbírált pihentetéssel. Nos, a sérült szövetek regenerálódásához valóban szükség van pihentetésre, többek közt azért, mert friss sérüléseknél a mozgás tovább fokozhatja a szöveteket érő stresszt, így a gyulladásos folyamatok erőteljesebbé válásához vezethet. Épp ezért a modern protokollok általánosságban – természetesen sérüléstől függően – 24-48 órás teljes immobilizációt javasolnak. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a nyirokrendszernek nincs saját „motorja”. A testmozgás, azaz a környező izmok aktivitása az egyetlen természetes hajtóerő, amely segíti a megfelelő nyirokkeringést. A hosszas, indokolatlan immobilizáció csökkenti az izomaktivitást, lassítja a vér- és nyirokkeringést, azaz hátráltatja a szövetek gyógyulását.

Az Iowai Egyetem ortopéd sebész kutatói egy szisztematikus áttekintő közleményben⁵ vizsgálták az immobilitás hatását szöveti sérülések esetében. A közleményt azzal a megállapítással zárták, hogy bár számos új eljárás (pl. sejt-transzplantáció, génterápia) létezik a szövetek gyógyulásának elősegítésére, egyikről sem bizonyosodott be, hogy hatása akár csak megközelítené a sérült szövetek megfelelő terhelésének áldásos hatását. A terhelés jelentősen támogatja a csontok, kötőszövetek és vázizmok regenerálódását, tehát jelenleg a regenerálódás elősegítésére leginkább ajánlott rehabilitációs terápia a kontrollált fizikai aktivitás, azaz a szövetek adekvát terhelése.  

A kompresszió és az eleváció (megemelés) ugyanakkor továbbra is hasznos kezelésnek tűnik. A kompressziós terápia (elasztikus bandázsok, speciális csizmák stb.) legfőbb célja, hogy a nyirokrendszer működését stimulálja, a felpolcolás pedig a gravitációt felhasználva segíti a nyirokfolyadék végtagokból történő visszaáramlását. Egyik sem akadályozza a növekedési hormonok termelődését, tehát az immunrendszer zavartalanul végezheti a munkáját. Ugyanakkor visszautalva a tényre, hogy a nyirokkeringés csakis megfelelő izomaktivitás mellett működik hatékonyan, indokoltnak tűnik a kijelentés, hogy e passzív terápiák önmagukban alkalmazva jóval kevésbé hatékonyak, mint aktív izommunkával, azaz mozgással kombinálva.

Összességében tehát kijelenthető, hogy továbbra sincs egységes álláspont azzal kapcsolatban, hogy mi számít hatékony kezelési módnak lágyrész sérülések esetében, bár a legfrissebb kutatások eredményei alapján a jegelés és a pihentetés egyre inkább háttérbe szorul, és a RICE helyett erőteljesen bontogatja szárnyait egy új irányzat, a nem kevésbé vicces elnevezésű METH (movement, elevation, traction, heat, azaz mozgás, megemelés, trakció és melegítés). A mozgás és az eleváció szerepét már korábban kifejtettem, a trakció (húzás) és a melegterápia azonban némi magyarázatot igényel. A trakció az ízületet alkotó csontok egymástól való szelíd eltávolítása, amely az ízületen belüli nyomás csökkenéséhez, ezáltal a fájdalom csillapodásához vezet, a mozdulattal együtt járó finom nyújtás pedig anélkül növeli a mozgásterjedelmet, hogy károsítaná a szöveteket. A megfelelően adagolt melegterápia ugyanakkor serkentően hat a vérkeringésre, ezáltal szintén elősegítheti a szöveti gyógyulást.

Jómagam kíváncsian várom a további kutatások eredményeit, és bízom abban, hogy hamarosan beszámolhatok egy egységes, bizonyítékokon alapuló rehabilitációs protokoll megszületéséről.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezető oktatója

¹ Dr. Gabe Mirkin. Why Ice Delays Recovery. 2014 March; [drmikin.com] 

² Dan Nemet, Yoav Meckel, Sheli Bar-Sela, Frank Zaldivar, Dan M. Cooper, Alon Eliakim. Effect of local cold-pack application on systemic anabolic and inflammatory response to sprint-interval training: a prospective comparative trial. Eur J Appl Physiol. 2009 Nov; 107(4): 411–417. [PubMed]

³ Tricia J. Hubbard and Craig R. Denegar. Does Cryotherapy Improve Outcomes With Soft Tissue Injury?. J Athl Train. 2004 Jul-Sep; 39(3): 278–279. [PubMed]

⁴ Bleakley C¹, McDonough S, MacAuley D. The use of ice in the treatment of acute soft-tissue injury: a systematic review of randomized controlled trials. Am J Sports Med. 2004 Jan-Feb;32(1):251-61. [PubMed]

⁵ Buckwalter JA, Grodzinsky AJ. Loading of Healing Bone, Fibrous Tissue, and Muscle: Implications for Orthopaedic Practice. J Am Acad Orthop Surg. 1999 Sep-Oct;7(5):291-9. [PubMed]