Nyaki instabilitás - amikor NEM az életmód okozza a mozgásszervi problémát
Van-e olyan páciensed, akit nyaki instabilitással kezelsz? Esetleg Te magad küzdesz nyaki instabilitással? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszod, érdemes tovább olvasnod. Ha ugyanis fel akarod venni a kesztyűt, ha le akarod győzni az ellenséget, alaposan meg kell ismerned.
Tizensok éves mozgásterápiás pályafutásom szinte minden percét arra szántam, hogy újabb és újabb oldalról világítsam meg: a mozgásszervi panaszok – porckopások, porckorongsérvek, tenisz- és golfkönyökök, bursitisek, csontkinövések és társaik – nem a sors által ránk mért csapások, hanem életmódunk egyenes következményei. A mozgás hiánya, vagy épp ellenkezőleg, az egysíkú, repetitív túlterhelések, a stressz, a minőségi regeneráció hiánya mind súlyosan hozzájárulnak a problémák kialakulásához. Mindebből pedig egyenesen következik, hogy sem az orvos, sem a mozgásterapeuta, sem a masszőr nem képes meggyógyítani a degeneratív mozgásszervi betegségeket, ehhez kisebb-nagyobb mértékű életmódváltásra van szükség.
Az okok listája azóta kibővült egy olyan tényezővel, amelynek valódi súlyát csak akkor ismertem fel, amikor sok millió sorstársamhoz hasonlóan magam is érintetté váltam. A különféle nyakra-főre felírt és beszedett gyógyszerek mellékhatásaival, szövődményeivel. A gyógyszerekével, amelyekről azt hisszük, hogy bátran szedhetőek, hisz azt a célt szolgálják, hogy megoldjanak egy-egy problémát. És talán meg is oldják. Csak épp újabbat, gyakran súlyosabbat generálnak.
Mi az a nyaki instabilitás? Milyen tünetekkel jár és mi okozza?
Az ún. nyaki instabilitással élő páciens folyamatos, stresszre és fizikai terhelésre fokozódó nyaki/tarkótáji/vállövi/lapocka körüli feszességre, extrém merevségre, fájdalomra, illetve gyakori szédülésre, bizonytalanságérzetre, esetenként émelygésre, hányingerre panaszkodik. A nyaki instabilitás kialakulását a kötőszövetek, azaz a nyak ízületi tokjainak, illetve szalagrendszerének, más néven az ún. passzív stabilizátoroknak sérülése okozza. Ha ugyanis az idegrendszer érzékeli, hogy a passzív stabilizátorok valamilyen okból kifolyólag nem képesek kellően stabilizálni a nyakat, erőteljes tónusfokozódást hoz létre az aktív stabilizátorokban, azaz az izmokban annak érdekében, hogy extra izommunkával kompenzálja a szalagok és ízületi tokok kieső munkáját. Magyarul: védekező mechanizmusként extrém izomfeszesség alakul ki, ami nem csak merevséghez és fájdalomhoz, de szédüléshez, sőt, számos már tünethez is vezet. Amikor a páciens stresszes, vagy épp fizikai terhelés éri (mondjuk edz), a tünetek még inkább fokozódnak, hisz mind a stressz, mind a terhelés extra izomfeszességgel jár, és ez hozzáadódik az eredetileg is túlzott feszességhez.
Vajon milyen okai lehetnek a nyaki instabilitás kialakulásának? Alapvetően három fő okkal találkoztam eddigi pályafutásom során. Az egyik a klasszikus életmód eredetű út. A mozgás hiánya kombinálva az egysíkú terheléssel a porckorongok túlterheléséhez és a következményes ellapulásához vezet, és ha a porckorongok ellapulnak, a csigolyákat összekapcsoló szalagok és ízületi tokok lityi-lötyivé válnak (arra kérlek, hogy ne vedd szó szerint sem az instabilitást, sem a lötyögést! Sokkal inkább egy idegrendszeri érzetről beszélünk, semmint valódi mechanikai instabilitásról és lötyögésről!). Ebben az esetben tehát nem a szalagok struktúrája sérül, gyengül meg, hanem mechanikus úton alakul ki az instabilitás. Nagyon leegyszerűsítve csökken a töltőanyag (porckorong) az ízesülő csontok (csigolyák) közt, így az ízület (szegmens) mechanikailag és neurálisan is instabillá válik😊. Ha szeretnéd megérteni a teljes mechanizmust, ez az ingyenes videóm segíteni fog.
A másik a balesetes út. Ha egy extrém mértékű rándulás (vagy több kisebb mértékű, sorozatos rándulás, pl. teljes felülések edzetlen ember esetében) éri a nyaki gerincet, a kötőszövet sérülhet, és az előző mechanizmushoz hasonló módon "instabillá" válhat a nyak. Klasszikus példa erre az ún. ostorcsapás sérülés, amely jellemzően autóbalesetnél fordulhat elő.
De van egy harmadik út is. Edzett, egészséges embereknél is kialakulhat nyaki instabilitás, méghozzá szinte egyetlen perc leforgása alatt. Mondjuk azért, mert antibiotikumot kell szedniük (kérdezd meg honnan tudom!). A fluorokinolon típusú antibiotikumcsalád (pl. Savulin, Tarivid, Moxifloxacin, Ciprobay, Levofloxacin, Cifran stb, összesen kb. 25 féle fluorokinolont forgalmaznak Magyarországon) tagjainak fogyasztása az egyik legfőbb oka a gyógyszer indukálta nyaki instabilitásnak, amely annyira gyakori, hogy még saját neve is van: floxie neck (azaz floxinyak). Nagyon leegyszerűsítve: e gyógyszerek olyan enzimeket (ún. proteolitikus enzimek) aktiválnak, amelyek a fehérjéket – köztük az ínakat, szalagokat, ízületi tokokat alkotó kollagént – kisebb egységekre, aminosavakra bontják. Magyarra fordítva: a gyógyszer hatására a szervezet az egészséges kötőszövetet a szó szoros értelmében felemészti. Ugyanakkor a regeneráció sem tud végbe menni, mert a drog a sejtek energiatermelő részecskéit, a mitokondriumokat is súlyosan károsítja (a fluorokinolonok által okozott teljes károsodási folyamat ennél természetesen jóval összetettebb, talán egy másik írásomban majd részletesen kifejtem hamarosan).
Milyen panaszokat okozhat még a fluorokinolon? A már említett nyaki instabilitás mellett – szintén a fenti okokból, azaz a kollagén lebontásából kifolyólag – deréktáji fájdalmat, az SI ízület instabilitását, ínszakadásokat és gyulladásokat (pl. Achilles-ín), izomsérüléseket és szakadásokat, az érfalak (ez is kötőszövet), illetve a bőr alatti kötőszövet károsodását, aorta aneurismát, azaz az aorta falának (ez is kötőszövet) meggyengülését és kitágulását, retinaleválást, sérvesedést, sebgyógyulási zavarokat, izomspazmust és izomlebontást. Praktikusan minden szövet súlyosan károsodhat, amely kollagénből épül fel. És bizony károsodik is! A közhiedelemmel ellentétben a fluorokinolonok nem csak azoknak teszik tönkre a szervezetét, akik akkor és ott, azonnal tünetelnek. A hatóanyag nem szelektál. Mindenkit károsít, aki csak beszedi a pirulát, ám meglehet, hogy a tünetek csak hónapokkal, esetleg évekkel később jelentkeznek. A mélyben ugyanis folyamatosan dolgozik a szer, a kutatások alapján egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem „ürül ki” és nem lehet „elvezetni” sem. Megállás nélkül öli az egészséges sejteket, és van rá esély, hogy előbb-utóbb, mondjuk 1-2 évvel később leszakad a retinád. Vagy elpattan az Achilles-ínad. Vagy aorta aneurizmád lesz. Vagy egyszerűen csak terhelhetetlenné válsz, mert a legkisebb megerőltetésre is extrém izomlázzal reagálsz. És senki, de senki (még Te sem) nem fogja összekötni a panaszokat az évekkel korábban szedett antibiotikummal. Hogy mitől függ, melyik szerved károsodik? A válasz egyszerű. Mindegyik, hisz mindegyik tartalmaz kollagént és mitokondriumokat valamilyen formában. És, hogy melyik fog tünetet adni? Erre a kérdésre pedig a leggyengébb láncszem elvben rejlik a válasz.
De ne hidd, hogy csupán az antibiotikumokkal kell vigyázni! Ha csak a mozgásszervi vonatkozásokat vizsgáljuk, a fluorokinolonok a kollagénszintézist zúzzák péppé. A kortikoszteroidok elsősorban a csontokat és az izmokat támadják, csontritkulást, csontelhalást, izomvesztést okoznak. A sztatinok izomfájdalomhoz és súlyos izomlebomláshoz vezetnek. Az opioidok hiperérzékenységet, a biszfoszfonátok pedig csontelhalást okoznak, és sorolhatnám a végtelenségig. Azt, hogy milyen arányban állnak a mozgásszervi betegségek mögött gyógyszer mellékhatások, soha senki nem fogja precízen, dekára megállapítani, hisz egy betegség kialakulása szinte mindig többtényezős. Ki tudja megmondani, hogy a nyaki panaszaid mögött milyen súllyal áll az inaktivitásod, az ülőmunka, a stressz, vagy épp a múlt hónapban beszedett Ciprobay?!
Egy biztos. Sokat tehetsz azért, hogy elkerült a mozgásszervi (és egyéb) betegségeket, ezáltal azt is, hogy gyógyszert kelljen szedned. A betegségeink – nem csak a mozgásszervi betegségek, hanem minden más kór is – döntő többsége életmód eredetű. Nem azért van refluxod, gyomorfekélyed, II-es típusú cukorbetegséged, inzulinrezisztenciád stb. mert a Jóisten szemmel vert, hanem azért, mert ipari hulladékot eszel, reggeltől-estig stresszelsz, semmit nem mozogsz (vagy ha igen, egyoldalú, repetitíven terhelő testmozgást végzel) és különféle vegyi anyagokkal mérgezed a szervezeted. Életmód eredetű betegségekre pedig nem a gyógyszer, hanem az életmód megváltoztatása jelenti a megoldást. Változtass az életmódodon, és csakis akkor szedj be gyógyszert, ha elengedhetetlenül szükséges (de akkor viszont igen! A fényevés nem menti meg az életedet!)! A Te egészséged, a Te felelősséged.
Érintetteknek: Bár a tudomány mai állása szerint a fluorokinolon toxicitás nem gyógyítható, életmódbeli változtatásokkal, táplálékkiegészítőkkel, természetes terápiákkal jó esetben szinten tartható, esetleg még javítható is az állapotod. Ugyanakkor számos terápiát - köztük a gyógyszerek nagy részét és az erőteljes fizikai megterheléseket - muszáj elkerülnöd, mert súlyos visszaesést eredményezhetnek. Konkrét kezeléseket, vitaminokat, táplálékkiegészítőket itt és most azért nem javaslok, mert a terápia minden esetben egyénre/állapotra szabott. Ha szeretnél többet tudni az állapotodról, javaslom, csatlakozz a Antibiotikum fluorokinolon, kinolon, kinon, mellékhatás nyilvános csoporthoz, ahol más érintettekkel is eszmét cserélhetsz. És persze csatlakozz a Feövenyessy Akadémia Szakmai Csoporthoz is, ahol – többek közt – tőlem is kérhetsz szakmai tanácsot a mozgásterápiával kapcsolatban.
Kollégáknak: ha olyan pácienssel találkozol, akinek a panaszai összefügghetnek a kollagénszintézis zavaraival (lásd például a korábban felsorolt problémákat), mindig kérdezz rá, hogy az utóbbi hónapokban-években szedett-e fluorokinolon típusú antibiotikumot!Hogy ez miért elengedhetetlen? Elsősorban azért, mert egész más a terápia akkor, ha a panaszok életmód eredetűek, mint akkor, ha gyógyszermérgezés okozta azokat. Figyelembe kell vennünk, hogy a mitokondriumok súlyos fokú károsodása miatt a fluorokinolon mérgezést szenvedett páciensek fizikai teljesítőképessége jelentősen csökkent (a mitokondrium állítja elő az ATP-t, azaz a sejtek üzemanyagát), és az aktuális terhelhetőséget meghaladó erőhatásokra nem fejlődéssel reagál, ahogy egy alapvetően egészséges, legalábbis sejtszinten nem károsodott ember teszi, hanem akár súlyos fokú visszaeséssel. Gondolj bele, egy olyan motort túráztatsz, amelynek károsodott a tankja, tehát nem áll rendelkezésre elég üzemanyag! Alapvetően mind a mozgásterápia, mind a manuális kezelések a hormézis jelenségén alapulnak. Finoman adagoljuk a stresszt annak érdekében, hogy a szervezet fokozatosan adaptálódjon és erősödjön. Sérült mitokondriális rendszer mellett azonban egész más lesz a terhelés eredménye. Adaptáció, azaz fejlődés helyett visszaesés következik be, hisz a rendszer képtelen az adaptációra (azaz a regenerációra) erőforráshiány (ATP hiány) miatt. Ezekben az esetekben az edzés és a masszázs célja voltaképp nem az adaptáció, hanem a vérkeringés élénkítése, amely hatékonyabbá teszi a sejtek működését, illetve a mentális állapot javítása. Ez azonban jóval finomabb technikát kíván mind manuálisan, mind a mozgásterápiában. Figyelj tehát arra, hogy nagyon óvatosan adagold az edzést/mozgásterápiát/masszázst, de még jobb, ha átirányítod egy olyan szakemberhez, aki járatos az autoimmun betegekkel, krónikus fáradság szindrómásokkal és/vagy fluorokinolon toxicitással diagnosztizált páciensek manuális vagy mozgásterápiás kezelésében!
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője