A krónikus nyak- és derékfájdalom, a fascia és a depresszió
Ha hozzám hasonlóan a mozgásterápia, manuálterápia, sportrehabilitáció területén dolgozol, valószínűleg észlelted már az összefüggést a stressz/szorongás/depresszió/önbizalomhiány és a krónikus mozgásszervi panaszok, különösen az állandósult derék- és nyakfájdalom között. Nálunk a Gerincközpontban tíz krónikus mozgásszervi problémával érkező páciens/vendég közül hét-nyolcnál szembetűnő a stressz, illetve a különféle negatív érzelmek erőteljes jele. Kérdés, hogy vajon valós-e a feltételezett összefüggés, és ha igen, milyen szerepet játszik benne a myofascia?
A feszes, merev fascia éppúgy összepréseli a testet, mint egy rugalmatlan búvárruha
A myofasciális szövetek (myofascia = izmok, illetve az izmokhoz tartozó izompólyák, szalagok, ízületi tokok és inak egysége) burokként veszik körbe az emberi testet. A rendelkezésre álló kutatásokból tudjuk, hogy rugalmasságuk csökkenése egy feszes, merev búvárruhához hasonlóan összehúzza, összepréseli a testet, ezáltal
- akadályozza, nehezíti a mozgásokat és torzítja a testtartást (1)
- hosszú távon pedig krónikus mozgásszervi panaszok, betegségek kialakulásához vezet, hisz a test összehúzásával egyben összepréseli az ízületeket is, így felerősödnek a kopásos folyamatok
A myofasciális szövetek feszessége, rugalmatlansága tehát torzítja a testtartást és a mozgásmintákat, ráadásul elősegíti a degeneratív mozgásszervi problémák kialakulását. Nem véletlen, hogy a krónikus nyak- és derékfájós páciensek nagy részénél húrszerűen feszes gerinc körüli izmokat és kőkemény, rugalmatlan izompólyákat, kötőszövetes lemezeket látunk.
Más kutatásokból azt is tudjuk, hogy a mozgásminták és a testtartás jelentősen befolyásolják az érzelmi folyamatokat (2), így ezek torzulása fontos szerepet tölt be a depresszió kialakulásában (3).
Ha mindezen információkat összegyúrjuk, joggal feltételezhetjük, hogy a myofascia feszessége, rugalmatlansága nem csak a már ismert mozgásszervi, de akár pszichés problémákhoz is vezethet, hisz bizonyítottan torzítja a testtartást és a mozgásmintákat, ami viszont bizonyítottan oki tényező (és egyben következmény is) a depresszió kialakulásában.
| Talán ennek az összefüggésnek – a myofascia feszessége, merevsége, illetve a pszichés problémák közti kapcsolatnak – tudható be, hogy azok az egyének, akik depresszióban szenvednek, gyakran számolnak be a mellkast, fejet, vagy a teljes testet érintő, pántszerű, szorító érzésről, amit hajlamosak vagyunk letudni azzal, hogy egyszerűen beképzeli. De mi van akkor, ha mégsem? Ha ez a szorítás fizikailag is valós? Ha a feszes, rugalmatlan myofasciális háló szorítja, préseli össze a testet és ezt érezzük ilyenkor? |
A jelenség – az, hogy a myofasciális feszesség negatívan hat a pszichére – egyébként fordítva is igaz lehet. A psziché is visszahat a testre, hisz a stressz, a depresszió és a negatív hiedelmek/érzelmek testtartásunkban, mozgásmintáinkban is változást idéznek elő. A depressziós emberekre jellemző a görnyedt testtartás (4,5), járásuk pedig általában mackós, darabos (6). Mindez jó eséllyel visszahat a myofascia minőségére is, jelentősen hozzájárulva annak feszessé, merevvé, rugalmatlanná válásához. És ezzel máris bezárulni látszik egy ördögi kör.
Egy friss kutatás (7) arra a kérdésre kereste választ, hogy valós-e a feltételezett összefüggés a myofascia és a depresszió közt, azaz
- valóban hozzájárulhat-e a myofasciális szövetek feszessége, merevsége a depresszió kialakulásához
- illetve, hogy a myofascia lazítása, rugalmasságának növelése hatékony fegyver lehet-e a krónikus stressz és a depresszió elleni harcban
A kutatás első részében depresszióban szenvedő páciensek myofasciájának (nyaki és háti szakasz) minőségét, feszességét és rugalmasságát hasonlították össze egészséges emberekével egy speciális mérőeszköz, az ún. ETCM (electronic tissue compliance meter) segítségével. Ahogy várható volt, a depresszióban szenvedő páciensek myofasciája számottevően feszesebbnek és rugalmatlanabbnak bizonyult a kontroll csoporténál.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon hogyan hatnak a a myofascia minőségét, rugalmasságát javító kezelések érzelmeinkre, attitűdünkre, azaz segíthet-e a mozgáson vagy manuális kezeléseken alapuló fascia lazítás a stressz és a depresszió elleni harcban. Két csoportra osztottak depresszióban szenvedő pácienseket, az első csoport tagjai SMR (self myofascial release) önkezelést végeztek, a másik csoport placebo SMR kezelést kapott.
|
Felmerülhet a kérdés, hogyan lehet SMR hengerrel placebo kezelést végezni😊. Nos, az SMR kezelés a kutatások (és a tapasztalatok) alapján akkor hatékony, ha finoman és lassan lefelé és fölfelé gördülünk a hengeren. A placebo csoport tagjai olyan gyakorlatokat kaptak, amelyekből hiányzott a gördülés, a hengeren fekve ritmikusan föl-le emelgették fejüket és hátukat. |
A kezelést követően a pácienseknek relaxáció közben pozitív és negatív értelmű szavakat játszottak le, majd megkérték őket, hogy a lehető legtöbb szót idézzék fel az elhangzottak közül. Az SMR csoport tagjai jelentősen több pozitív értelmű szót idéztek fel a kontroll csoporthoz képest, akik elsősorban a negatív értelmű szavakra emlékeztek.
Az eredmény a kutatók szerint annak tudható be, hogy az első csoportban az SMR henger fellazította a myofasciát, azaz csökkentette annak feszességét és növelte rugalmasságát, míg a második – kontroll - csoportban a fascia minősége nem változott. De vajon mi állhat a jelenség hátterében, azaz miért hat pozitívan a pszichére a test fellazulása?
A myofascia minősége biológiailag kapcsolatban áll a veszéllyel/stresszel. Minél nagyobb a veszély/stressz, annál feszesebbé válnak az izmok és az azokhoz tartozó kötőszövetek.
|
Hogy miért? Vadászó-gyűjtögető ősünk életében a legfőbb stresszornak az élelem megszerzése (azaz a vadászat), illetve az élelemmé válás elkerülése (azaz a menekülés) számított. Ahhoz, hogy üldözőbe vehesse a vadat, vagy épp elmenekülhessen előle, az izmoknak késedelem nélkül kellett aktiválódniuk. Nem véletlen tehát, hogy stressz esetén az izmok tónusa (feszülési szintje) nő, hisz ezáltal válik képessé az egyén arra, hogy „kirobbanjon”. Laza, lityi-lötyi izmokkal bizony ez nem lenne lehetséges, értékes időt vesztenénk azzal, hogy indulás előtt még össze kell rendeznünk az izmainkat és a testünket. Miután a stressz elmúlt (azaz az egyén elejtette a vadat és/vagy elmenekült az őt üldöző tigris elől), a szervezetnek ki kell pihennie a fáradalmakat annak érdekében, hogy szükség esetén képes legyen újra akcióba lépni, méghozzá a lehető legrövidebb időn belül. Az izmoknak tehát rendkívül gyorsan kell regenerálódniuk, ehhez azonban el kell lazulniuk. A veszély elmúltával tehát azonnal aktiválódik a paraszimpatikus („nyugtató”) idegrendszer, acetilkolin választódik ki, és ennek hatására az izmok tónusa jelentősen csökken. Az izmok tehát a stressz elmúltával – amit az agy számára a mozgás befejeződése jelent – azonnal „megpihennek”. |
A myofascia tónusának csökkenése, azaz lazulása tehát olyan szomatoszenzoros jel, amit az agy úgy fordít le, hogy elmúlt a veszély (sikeresen elmenekültünk a tigris elől). A veszély elmúlása megkönnyebbülést okoz, tehát pozitív emocionális állapothoz, pozitív irányba torzító emlék-feldolgozási folyamatokhoz vezet (8). A kutatók szerint ez a mechanizmus lehet az oka annak, hogy az SMR hengerező csoport tagjai jelentősen több pozitív szóra emlékeztek, mint a csupán placebo kezelésben részesülő csoport tagjai. A myofasciális szövetek fellazulása azt jelenti az agy számára, hogy elmúlt a veszély, így előtérbe kerülnek a pozitív emóciók.
Összességében tehát a kutatás egyértelműen alátámasztja azt a feltételezést, hogy a stressz/szorongás/depresszió és a myofascia minősége közt igen erőteljes kapcsolat áll fent (kékkel a saját megjegyzéseim):
- A myofasciális szövetek rosszul viselik a stresszt/szorongást/depressziót, a negatív érzések hatására feszessé, merevvé, rugalmatlanná válnak (azt pedig tudjuk, hogy a feszes, merev szövetek összepréselik a testet és felerősítik a degeneratív folyamatokat. A stressz/depresszió tehát erőteljesen hozzájárul a degeneratív mozgásszervi betegségek kialakulásához)
- A stressz miatt merevvé és rugalmatlanná vált szövetek ugyanakkor visszahatnak a pszichére is, negatív irányba torzítják gondolkodásunkat (ezáltal még jobban fokozzák a stresszt/szorongást/depressziót, ami tovább fokozza a szöveti feszességeket, és így tovább a végtelenségig, mint egy önmaga farkába harapó kígyó)
- A feszes myofascia ellazítása ugyanakkor szintén visszahat a pszichére, pozitív irányba tolja gondolkodásunkat, azaz segíthet a stressz és a depresszió csökkentésében
A stressz, szorongás, depresszió és a myofascia minősége tehát szoros összefüggésben állnak egymással, és ez a kapcsolat kétirányú. A pszichés feszültség testi feszülésekhez vezet, a testi feszülések pedig fokozzák a pszichés feszültséget. Miután a krónikus mozgásszervi panaszok, betegségek kialakulásában jelentős szerepe van feszes myofasciának (gondolj csak a porckorongok sérvesedésére, vagy akár a térdízületi porckopásra: amíg a feszes lágyszövetek össszepréselik az ízületeket, a porc bizony kopni fog, tehát esélyed sincs arra, hogy tartós állapotjavulást érj el), a gyógyítás során nem hagyhatjuk figyelmen kívül sem a testet, sem a pszichét. Mind a stressz csökkentése, mind a myofascia fellazítása segít abban, hogy megszakítsuk ezt az ördögi kört, célszerű tehát egyszerre több fronton is támadni, azaz mindkettőre hangsúlyt fektetni. Nem véletlen, hogy a krónikus nem specifikus derékfájdalmak kezelésének modern irányelvei (9) egyszerre, egyidejűleg javasolják a fizikai (mozgás, mozgásterápia) és a pszichés (kognitív viselkedésterápia) kezeléseket.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője
- Langevin HM. Fascia mobility, proprioception, and myofascial pain. Reduced thoracolumbar fascia shear strain in human chronic low back pain. 2021;11:668.
- Elkjær E, Mikkelsen MB, Michalak J, Mennin DS, O’Toole MS. Expansive and contractive postures and movement: A systematic review and meta-analysis of the effect of motor displays on affective and behavioral responses. Perspectives on Psychological Science. 2020
- Michalak J, Mischnat J, Teismann T. Sitting posture makes a difference: Embodiment effects on depressive memory bias. Clinical Psychology & Psychotherapy. 2014;21(6):519–524.
- Canales JZ, Cordás TA, Fiquer JT, Cavalcante AF, Moreno RA. Posture and body image in individuals with major depressive disorder: A controlled study. Brazilian Journal of Psychiatry. 2010;32(4):375–380.
- Wilkes C, Kydd R, Sagar M, Broadbent E. Upright posture improves affect and fatigue in people with depressive symptoms. Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry. 2017;54:143–149.
- Michalak J, Troje NF, Fischer J, Vollmar P, Heidenreich T, Schulte D. Embodiment of sadness and depression: Gait patterns associated with dysphoric mood. Psychosomatic Medicine. 2009;71(5):580–587.
- Michalak et al. Myofascial Tissue and Depression Cognit Ther Res. 2021 Dec 21 : 1–13.
- Teasdale JD, Barnard PJ. Affect, cognition and change: Remodelling depressive thought. Lawrence Erlbaum Associates; 1993.
- European Guidelines for the Management of Chronic Non-Specific Low back Pain (https://www.academia.edu/28550564/European_Guidelines_for_the_Management_of_Chronic_Non_Specific_Low_back_PainCost_B13_working_groupEur_Spine_J200615S192S30010_1007_s00586_006_1072_116550448?email_work_card=view-paper