A derékfájdalom és a félreértelmezett kutatások

Számos kutatás mutatja, hogy a krónikus derékfájdalom gyakran jár együtt izomerő vesztéssel (1-3), a mozgások sebességének csökkenésével (3-6), az állóképesség romlásával (7-11), a normál izomaktiválódási minták, bekapcsolódási sorrendek megváltozásával (12-22), illetve a stabilitás csökkenésével (16,19,23-25). De vajon kijelenthetjük-e a kutatások alapján, hogy az izomerővesztés, a mozgás lassulása, az állóképesség romlása, a bekapcsolási sorrend megváltozása vagy a stabilitás csökkenése OKOZZA a krónikus derékfájdalmat?

Egyértelműen nem. A legtöbb kutatás mindössze azt bizonyítja, hogy a derékfájdalom és a diszfunkciók gyakran járnak együtt, de ok-okozati összefüggést nem tár fel. Sőt, a legtöbb szakember egyetért abban, hogy valószínűleg fordított az összefüggés, azaz inkább a krónikus derékfájdalom vezethetett a mozgással, mozgásmintákkal kapcsolatos diszfunkciók kialakulásához.

Hogy miért fontos óvakodni a megalapozatlan következtetésektől? Azért, mert a tudományos bizonyítékok félreértelmezése akár terápiás zsákutcákba is vezethet. Hogy csupán egyetlen példát említsek: ha elfogadjuk azt az értelmezést, hogy a megváltozott izomaktiválódási minták, bekapcsolódási sorrendek okozzák a derékfájdalmat, könnyen megtörténhet, hogy úgy igyekszünk gyógyítani a pácienst, hogy megpróbálunk belenyúlni a természetes izomaktiválódási „szokásaiba”, azaz mozgásmintáiba. Hogy ez miért nem feltétlenül szerencsés?

1, elsősorban azért, mert jó eséllyel nem vezet célra, hisz - ahogy korábban már említettem - az összefüggés vélhetően fordított, azaz a derékfájdalom okozza az aktiválódási minták változását. Magyarul ilyenkor az okozat (megváltozott aktiválódási minta) befolyásolásával próbáljuk meggyógyítani az okot (derékfájdalom), és bizony igen valószínűtlen, hogy ez a megközelítés sok sikerrel kecsegtetne.

2, másodsorban azért, mert – szerencsére 😊 – a mozgásminták nem változtathatóak meg ilyen egyszerűen, pláne nem olyan furi módszerekkel, amelyekkel ma gyakran próbálkozunk. Íme két klasszikus példa a furi módszerekre, mindkettő egy általánosan elterjedt hiedelmen alapul: azért fáj a páciens dereka, mert a mozgások során a farizom késve, vagy egyáltalán nem kapcsol be, emiatt pedig túlzott terhelés hárul a gerincfeszítő izmokra:

• „a farizom késve, vagy egyáltalán nem kapcsol be, tehát erősítsük meg a farizmot” – vajh miért változna meg (és főképp miért pont a vágyott irányba) egy aktiválódási minta, azaz egy neuromuszkuláris „szokás” pusztán attól, hogy valamivel nagyobb tömegűvé válik az adott mozgásban résztvevő egyik (!) izom?  
• „a farizom késve, vagy egyáltalán nem kapcsol be, tehát különféle célzott, farizom aktiválódást forszírozó, rendkívül bonyolult feladatokkal vegyük rá a gyorsabb, hatékonyabb bekapcsolódásra” – na erről órákat lehetne beszélni, most csupán egyetlen tényező: specifitás törvénye! Abban leszel jó, amit csinálsz. Ha guggolsz, akkor a guggolásban. Ha kitöréseket végzel, akkor a kitörésekben. Ha pedig a természetes mozgásokra semmiben nem hasonlító célzott farizom aktiválódást forszírozó gyakorlatokat végzed, akkor azokban. A célzott farizomaktiváló gyakorlatoktól tehát egy csöppet sem lesz „jobb” a farizom aktiválódási mintája járás, futás, guggolás vagy kitörés, azaz a valódi, természetes, mindennapi mozgásaid során. Hozzáteszem: még ha nem is létezne a specifitás törvénye, tehát meg tudnánk így változtatni a mozgásmintáinkat, akkor sem oldódna meg a probléma, lásd az 1-es pontot: az összefüggés fordított

Akkor hogyan menedzseljük a krónikus nem specifikus derékfájdalmat? Talán érdemesebb lenne sokkal-sokkal egyszerűbb, természetesebb módszerekkel, amelyek az egyszerűségük ellenére jóval komplexebb megközelítést jelentenek. Mitől is fáj a páciens dereka? Jelenlegi tudásunk szerint a mozgáshiány, az egysíkú terhelések és a stressz valamilyen egyénre jellemző kombinációjától. A megfelelő terápia – és bizony nem csak szerintem, hanem az európai irányelvek szerint is, bővebben lásd ebben az írásomban – tehát a páciensoktatáson (mi fáj, miért fáj és mit lehet tenni ellene), a mindennapos, változatos testmozgás bevezetésén, illetve a test és lélek erre való felkészítésén alapul, nem kihagyva azt a kiemelten fontos tényezőt, hogy a saját eszközeivel segítjük a pácienst abban, hogy megtalálja a maga sajátos, egyéni útját a fizikai és mentális stressz hatékonyabb tolerálásához.

Kérdés persze, hogy ez a második, tudományosan is bizonyított megközelítés miért jóval kevésbé népszerű és elterjedt, mint a szofisztikáltnak tűnő (valójában elég egyszerű) protokollizált terápiák, annak ellenére, hogy a nemzetközi irányelvek is egyértelműen ezt az utat javasolják. Nos, szerintem azért, mert a komplexitása, illetve a személyre szabottsága (azaz a gépiesség, a protokollizáció teljes hiánya) miatt jóval több gondolkodást, idő és energia befektetést igényel mind a terapeuta, mind a páciens részéről, ráadásul sokkal kevésbé trendi és emiatt nehezebben eladható. Kevésbé trendi, mert a mögöttes elv túl egyszerű, a „laikusok” számára is könnyen megérthető, ráadásul – legalábbis látszólag – hiányzik a terápiás „varázslás” is. Kérdés persze, hogy valójában mi is a varázslás😊!

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

1. Lamoth CJ et al. Effects of attention ont he control of locomotion in individuals with chronic low-back pain. J Neuroeng Rehabil 2008;5:13
2. Shirado O. et al. Concentric and eccentric strength of trunk muscles: influence of test posture on strength and characteristics of patients with chronic low-back pain. Arch Phys Med Rehabil 1995.;76 (7):604-611
3. Thomas JS. et al. Effects of fear of movement on spine velocity and acceleration after recovery from low back pain. Spine 2008;22(5):564-570
4. Lamoth CJ et al. How do persons eith chronic low back pain speed up and slow down? Trunk-pelvis coordination and lumbar erector spinae activity during gait. Gait posture 2006;23(2):230-239
5. Lamoth CJ et al. Effects of chronic low back pain on trunk coordination and back muscle activity during walking: changes in motor control. Eur J Spine 2006;15(1):23-40
6. Zedka M. et al. Voluntary and reflex control of human back muscles during induced pain. J Physiol 1999;520(Pt 2):591-604
7. Airaksinen O et al. Density of lumbar muscles4 years after decompressive spinal surgery. Eur Spine J. 1996;5(3):193-197
8. Hides JA et al. Evidence of lumbar multifidus muscle wasting ipsilateral to symptoms in patients with acute/subacute low back pain. Spine 1994;19(2):165-17
9. Hides JA et al.Multifidus muscle recovery is not automatic after resolution of acute, first-episode low back pain. Spine 1996;21(23):2763-2769
10. Ng JK. et al.Retalionship between muscle fiber composition and functional capacity of back muscles in healthy subjects and patients with back pain. J Orthop Sports Phys Ther 1998;27(6)389-402
11. Shirado O. et al. Flexion-relaxation phenomenon in the bak muscles. A comparative study between healthy subjects and patients with chronic low back pain. Am J Phys Med Rehabil 1995;74(2)139-144
12. Cholewicki J, Panjabi MM, Khachatryan A. Stabilizing function of trunk flexor-extensor muscles around a neutral spine posture. Spine 1997;22(19):2207-2212
13. Hodges PW, Richardson CA. Inefficient muscular stabilization of the lumbar spine associated with low back pain. A motor control evaluation of transversus abdominis. Spine 1996;21(22):2640-2650
14. Hodges PW, Richardson CA. Delayed postural contraction of transversus abdominis in low back pain associated with movement of the lower limb. Spinal Disord. 1998;11(1):46-56
15. Hodges PW, Richardson CA. Altered trunk muscle recruitment in people with low back pain with upper limb movement at different speeds. Arc Phys Med Rehabil 1999;80(9):1005-1012
16. Hodges PW et al. Experimental muscle pain changes feedforward postural responses of the trunk muscles. Exp Brain Res 2003;151(2):262-271
17. MacDonald DA, Moseley GL, Hodges PW. The lumbar multifidus: Does the evidence support clinical beliefs? Man Ther 2006;11(4):254-263
18. O’Sullivan et al. Altered patterns of abdominal muscle activation in patients with chronic low back pain. Aust J Physiother 1997;43(2):91-98
19. Radebold et al. Impaired postural control of the lumbal spine is associated with delayed muscle response times in patients with idiopathic low back pain. Spine 2001;26(7):724-730
20. Thomas JS et al. The effect of chronic low back pain on trunk muscle activations in target reaching movements with various loads. Spine 2007;32(26):E801-808
21. Thomas JS, France CR. Painrelated fear is associated with avoidance of spinal motion during recovery from low back pain. Spine 2007;32(16):E460-E466
22. Van Dieen JH, Cholewicki J, Radebold A. Trunk muscle recruitment patterns in patients with low back pain enhance the stability of the lumbar spine. Spine 2003;28(8):834-841
23. Bouche K et al. Comparison of postural control in unilateral stance between healthy controls and lumbar discectomy patients with and without pain. Eur Spine J 2006;15(4):423-43
24. della Volpe R et al. Changes in corrdination of postural control during dynamic stance in chronic low back pain patients. Gait Posture 2006;24(3):349-399
25. Mok NW, Brauer SG, Hodges PW. Hip strategy for balance control in quiet standing is reduced in people with low back pain. Spine 2004;29(6):E107-E112