Vajon a lapostalp (lúdtalp) tényleg hajlamosít mozgásszervi panaszokra?

Gyakran fáj a derekad/térded/csípőd? Nos, ha még lúdtalpad is van, szinte bizonyos lehetsz abban, hogy 10-ből 9 egészségügyi szakember összekapcsolja a két tényezőt, és a terápia a lúdtalp kezelésére fókuszál. Mi, szakemberek előszeretettel javaslunk talpbetétet (orvos), speciális talptornát (gyógytornász, mozgásterapeuta), vagy talpmasszázst (masszőr) a páciensnek azzal a felkiáltással, hogy a panaszokat a talp deformálódott struktúrája okozza. Nagy kérdés azonban, hogy megalapozott-e ez az általánosan elterjed szemléletmód. Nos, a Quebeci Egyetem humán kinetika tanszékének kutatói által a British Journal of Sports Medicine legfrissebb számában publikált tanulmány (1) kőkeményen beleáll a dogmába😊.

Az az általánosan elfogadott szemléletmód, hogy a lapos talp (köznyelvben lúdtalp) jelentősen növeli a mozgásszervi sérülések és betegségek kialakulásának esélyét, elsősorban Root és mtsai 1977-ben íródott tanulmányán (2) alapul. Rooték precízen és részletesen leírták, hogy milyen az „ideális láb”, és kijelentették, hogy az az alsó végtag, amely eltér ettől, abnormálisnak tekintendő, és jelentősen fokozza a különféle sérülések, mozgásszervi panaszok kialakulásának esélyét. Rooték tanulmányát gyakorlatilag kritika nélkül fogadta el és adoptálta a szakma, ma is ezt tanítják az egyetemeken, így a legtöbb egészségügyi szakember automatikusan kórosnak tekinti a lúdtalpat és valamilyen korrekciós terápiát javasol.

A kanadai kutatók ugyanakkor a szakirodalom módszeres áttekintését követően mindössze két olyan metaanalízisre (3,4) bukkantak, amely némi összefüggést mutat a lapostalp és a mediális sípcsonti stressz szindróma, a patellofemoralis fájdalom szindróma és néhány aspecifikus alsóvégtagi túlterhelésből származó sérülés közt, DE!!!

• az összefüggés kifejezetten gyenge, és
• semmilyen más mozgásszervi panasszal/betegséggel (pl. derékfájdalom, csípőtájéki panaszok stb.) kapcsolatban nem találtak hasonló összefüggést

Sőt, szisztematikus áttekintő közlemények (5,6) bizonyítják, hogy a lapos talp még a futáshoz kapcsolódó sérülések szempontjából sem számít rizikófaktornak, pedig általában ez az első mozgásforma, amelyről letiltjuk szegény lúdtalpas pácienst. A szakemberek szerint tehát nem létezik magas szintű tudományos bizonyíték arra, hogy a lapostalp valóban jelentős kockázati tényező lenne a mozgásszervi sérülések/betegségek kialakulása szempontjából.

Mindezek ellenére jelenleg is az az általános szemléletmód, hogy a lúdtalp veszélyes, és még akkor is kezelést igényel, ha a páciensnek egyébként nincs semmiféle panasza. Ez a megközelítés nem csak felesleges kezelésekhez (ortézisek, speciális cipők stb.), de betegségtudathoz, és az ehhez kapcsolódó kinetofóbiához, azaz a mozgástól való félelemhez is vezet, márpedig a mozgáshiány önmagában ezerszer károsabb, mint a legesleggágogóbb lúdtalp. A kanadaiak szerint elengedhetetlen a túldiagnosztizálás (túldiagnosztizálás = olyan „betegség” kimutatása és démonizálása, amely valójában semmiféle panaszt nem okoz a páciensnek) csökkentése.  A túldiagnosztizálás ugyanis fizikai, pszichés és anyagi károkat okoz azoknak a pácienseknek (hangsúlyozom, kritikus tömegekről beszélünk), akiknél a lúdtalp egyszerűen csak egy egészséges anatómiai variáció.

Persze nagy kérdés, hogy hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a kóros lapostalpat és az egészséges anatómiai variációt. Nos, a kutatók szerint ahelyett, hogy automatikusan kórosnak tekintenénk a lúdtalpat, differenciálni kell. A szerzett lapostalp (szerzett = a lapostalp nem veleszületett csontos deformitás eredménye, hanem életmód eredetű, tehát valamilyen lágyrész túlterhelés következtében alakul ki) például valóban hozzájárulhat a hátulsó sípcsonti ín diszfunkciójához, ha tehát egy páciens ezzel a panasszal érkezik, akkor és csak akkor érdemes megvizsgálni a láb szerkezetét IS!!! Panaszmentes egyének esetében ugyanakkor nem csak felesleges, de káros is a túldiagnosztizálás. Hasonlóképp felesleges és félrevezető a talp „hibáztatása” és célzott kezelése olyan panaszok esetén, amelyek hátterében jellemzően egész más faktorok állnak. llyen például a krónikus aspecifikus derékfájdalom, amely a kutatások alapján elsősorban a repetitív szöveti terhelések és a pszichés, illetve szociális tényezők bonyolult kölcsönhatásának eredménye.

Összességében tehát: a panaszt nem okozó lapostalpat tekintsük egészséges anatómiai variációnak, és a páciens érdekében lépjünk túl azon a dogmán, hogy a lapostalp feltétlenül veszélyes és korrigálandó! Lássuk meg a fától az erdőt: ha a páciens soha életében nem mozgott, egész nap görnyedten ül az íróasztalánál, miközben görcsösen remeg a krónikus stressztől, igen valószínűtlen, hogy a derék-, nyak- vagy csípőfájdalmát a lúdtalpa okozná😊. Ahelyett tehát, hogy felesleges, idő- és pénzrabló köröket futtatnánk vele, inkább segítsük hozzá az életmódváltáshoz a magunk eszközeivel, és - amennyiben szükséges - javasoljunk más szakembert is.

Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

1. Moisan G, Griffiths I, Chicoinde D. Flat feet: deformities or healthy anatomical variants? Br J Sports Med 2023 Aug 16:bjsports-2023-107183.
2. Root ML, Orien WP, Weed JH. Normal and abnormal function of the foot. Clinical Biomechanics Corporation, 1977.
3. Neal BS, Griffiths IB, Dowling GJ, et al. Foot posture as a risk factor for lower limb overuse injury: a systematic review and meta-analysis. J Foot Ankle Res 2014;7:55.
4. Dowling GJ, Murley GS, Munteanu SE, et al. Dynamic foot function as a risk factor for lower limb overuseinjury: a systematic review. J Foot Ankle Res 2014;7:53.
5. Peterson B, Hawke F, Spink M, et al. Biomechanical and musculoskeletal measurements as risk factors for running-related injury in non-elite runners: a systematic review and meta-analysis of prospective studies. Sports Med Open 2022;8:38.
6. Ceyssens L, Vanelderen R, Barton C, et al. Biomechanical risk factors associated with running-related injuries: a systematic review. Sports Med 2019;49:1095–115