Bizonyára sokan emlékeztek még arra, hogy a szakemberek hosszú évtizedeken át javasolták a csecsemő hasra fektetését annak érdekében, hogy kisebb eséllyel nyelje vissza a kibukott tejet. Majd egy 2005-ben megjelent, több mint 60 évnyi kutatást felölelő tanulmányból kiderült, hogy a hasra fektetés szignifikánsan növeli a hirtelen csecsemőhalál esélyét (1). Puff neki!
A váll leggyakrabban sérülő struktúrája egyértelműen a rotátorköpeny (RK). A vállpanaszok 85%-a e négy izom (m. supraspinatus, m. infraspinatus, m. subscapularis, m. teres minor), vagy ezek ínjának valamelyikét érinti (1). Rendkívül fontos tehát, hogy ahelyett, hogy vakon elfogadnánk a dogmákat (jelen esetben pl. rotátorköpeny=vállstabilizáló izomcsoport), mélyebben is megértsük a RK szerepét a váll mozgásaiban, illetve annak dinamikus stabilizálásában, a kép ugyanis - mint mindig - jóval árnyaltabb!
A legmagasabb szintű bizonyítékok mutatják, hogy az orvosi rendelőkben derékfájdalommal jelentkező pácienseknek valójában mindössze 1-2 százaléka igényel orvosi ellátást, 5-10 százalékuknak a gyógytorna (lenne) a megfelelő terápia, 90 százalékuknak pedig egyikre sincs szüksége, sőt, valójában nem is igazán számít betegnek. A panaszai egész egyszerűen életmód eredetűek, krónikus izomfeszességek, amelyeket
így a panaszok tartós csökkentésében KIZÁRÓLAG az életmódváltás, azaz életen át tartó változatos, a testet harmonikusan terhelő mindennapos testmozgás bevezetése segíthet.
Elsőre talán furcsán hangzik, de elemezzük csak a mozgásterapeuta szó jelentését és nézzük meg, vajon igaz-e a sportedzőkre!
Nos, ez az írásom sem az a könnyű nyári olvasmány. Csakis azoknak a kollégáknak ajánlom tehát, akik
