 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Bizonyos testi jellemzőkre (pl. lúdtalp, fokozott vagy kiegyenesedett lordózis, lábhosszkülönbség stb.) amelyeket korábban strukturális deformitásnak tartottunk, ma már egyre inkább fiziológiás, azaz természetes egyéni anatómiai variációként hivatkozunk. A kettő közti különbség azonban nem is annyira a szóhasználat, mint inkább a mögöttes szemléletmód.
Ma Magyarországon az állami egészségügyi ellátórendszer keretén belül a gyógytorna/fizioterápia kizárólag szakorvosi beutalóval vehető igénybe, azaz mielőtt a páciens felkeresne egy gyógytornászt, meg kell jelennie egy szakorvosi viziten. Ez a hagyományos modell számos kérdést vet fel:
Mindannyian tudjuk, sőt, sokan a saját bőrünkön is tapasztaltuk már egy kéz- vagy lábtörést követően, hogy az immobilizáció (a mozgás teljes hiánya) hatására bizony jócskán beszűkül a mozgásterjedelem. Ugyanez történik egyébként akkor is, ha egy adott testrészt/ízületet mindig csak korlátozott mozgásterjedelemben használunk, mondjuk napi 8-10 órán át tologatjuk az egeret magunk előtt az íróasztalon és sosem emeljük fel a karunkat a fejünk fölé. A jelenség hagyományos magyarázata az, hogy „berövidültek az izmok”, és az általánosan elterjedt megközelítés szerint nyújtással kell orvosolni a problémát. De vajon
Gyakran fáj a derekad/térded/csípőd? Nos, ha még lúdtalpad is van, szinte bizonyos lehetsz abban, hogy 10-ből 9 egészségügyi szakember összekapcsolja a két tényezőt, és a terápia a lúdtalp kezelésére fókuszál. Mi, szakemberek előszeretettel javaslunk talpbetétet (orvos), speciális talptornát (gyógytornász, mozgásterapeuta), vagy talpmasszázst (masszőr) a páciensnek azzal a felkiáltással, hogy a panaszokat a talp deformálódott struktúrája okozza. Nagy kérdés azonban, hogy megalapozott-e ez az általánosan elterjed szemléletmód. Nos, a Quebeci Egyetem humán kinetika tanszékének kutatói által a British Journal of Sports Medicine legfrissebb számában publikált tanulmány (1) kőkeményen beleáll a dogmába😊.
