 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Gőzerővel digitalizálódunk, egyre több információval kell megbirkóznunk, a létfenntartáshoz napról-napra kevesebb fizikai aktivitásra van szükségünk, ételeinknek egyre kevesebb köze van a valódi táplálékhoz, egyre kevesebb valós emberi kapcsolatot ápolunk és egyre ritkábban van időnk egymásra és saját magunkra. Íme a XXI. század, amelyben sikerült végérvényesen elszakadnunk attól az életformától, amelyre a testünk és a lelkünk teremtődött.
Az egészség modern, ún. bio-pszicho-szociális modellje szerint az egészség és a betegségek nem vezethetőek vissza pusztán fizikai tényezőkre, azaz sérülésekre, fertőzésekre és/vagy túlterhelésekre. Fizikai és mentális egészségünk szociális, pszichológiai és biológiai faktorok dinamikus interakcióinak milyenségén múlik (1,2), azaz munkahelyi körülményeink, családi viszonyaink, társas kapcsolataink, beállítottságunk, tapasztalataink és hiedelmeink éppúgy befolyásolják az egészségünket, mint a fizikális tényezők.
Remek hír, hogy egyre népszerűbbé válik a sport/mozgás/mozgásterápia funkcionális megközelítése, amely arra a nézetre épül, hogy ha az edzőterem a mindennapokban való helytállásra akarja felkészíteni az egyént – mert, hogy az edzőteremnek valójában ez (lenne) a szerepe, nem pedig az, hogy formás popsit gyártsunk – akkor nem érdemes mesterséges, természetellenes, a mindennapokban soha elő nem forduló mozgásokat végeztetni. Ehelyett a való élet valódi kihívásait kell okosan és fantáziadúsan adaptálnunk az edzőtermi körülményekre.
