Betéve tudjuk ugyebár, hogy a mozgásban betöltött szerepük szerint három nagy csoportra oszthatjuk a résztvevő izmokat, agonistákra, antagonistákra és szinergistákra. Az első kettőt jellemzően mindenki ismeri, nem is szokott különösebb problémát okozni működésük megértése. A szinergistákkal azonban jóval nehezebb zöldágra vergődni. Mi a csudát csinál vajon egy „együttműködő” izom?
Japán kutatók a krónikus derékfájdalom és az izomfeszesség kapcsolatára próbáltak rávilágítani egy kísérlettel, amelyben ultrahangos készülék (SWE, shear wave elastography) segítségével vizsgálták a krónikus derékfájdalom, valamint a lumbális szakasz izmainak feszessége és tömege - gerincfeszítők (erector spinae), sokbahasadt izmok (multifidii), négyszögű ágyékizom (qadratus lumborum) –, a testmagasság, és a gerinc elrendezésének kapcsolatát fiatal és középkorú egészségügyi dolgozókon.
Egy, a közelmúltban a Journal of Bodywork and Movement Therapies-ben publikált amerikai kutatás azt vizsgálta, hogy az SMR eszközök használata hogyan hat a thoracolumbalis fascia-ra, azaz arra a kötőszövetes területre, amely a derekunk tájékán található, és amelynek feszessége oly gyakran okoz krónikus derékfájdalmat.
Egy, a Journal of Sport Science –ben publikált német kutatás szerint az alsó végtagok nyújtása (streching) önmagában is javítja a nyaki szakasz mozgásterjedelmét.
Egy, a Musculoskeletal Science & Practice-ben publikált dán kutatás eredményei szerint a testtartás javítása és az ergonomikus munkavégzés a nyak és a vállöv izmainak erősítésével kombinálva jelentősen csökkentheti a tenziós jellegű fejfájások gyakoriságát, hosszát és intenzitását is.
