Menu
Cart



Feövenyessy Krisztina
A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

Van egy csodás facebook-os szakmai csoportunk, amelyben a nálunk végzett terapeuták osztják meg egymással tapasztalataikat, kérdeznek és válaszolnak, röhögnek és panaszkodnak, tanulnak egymástól és tőlünk, oktatóktól (és persze mi is rengeteget tanulunk tőlük😊). Gyakran felmerül egy-egy olyan téma, amely sokakat érinthet, ezek közé tartozik egy mai kérdés is, amelyet az egyik legkedvesebb és leghűségesebb gyógymasszőr hallgatónk tett fel: „Vajon mi okozhatja a jelenséget, hogy a derékfájós páciens a masszázs során remekül érzi magát, majd közvetlenül a kezelés után fokozódik a fájdalom, hogy végül másnapra ismét visszaálljon az eredeti, megszokott fájdalomszint?”  Nos, a jelenségnek természetesen számos magyarázata lehet, ezúttal az egyik leggyakoribb okot emelem ki.



A sérülések (szalag-vagy izomszakadások, csonttörések stb.) jó részénél elengedhetetlen a hosszas pihentetés, az immobilizáció, azaz a mozgás hiánya ugyanakkor drámai következményekkel jár. A kutatások szerint a nem használt izom naponta akár 1,5 százalékot is veszíthet erejéből, azaz egyetlen hónap alatt a felére csökkenhet az izomerő. Talán nem szükséges hangsúlyoznom, mindez milyen komoly hátrányt jelent a sportolók számára, de az „átlagember” életét is megkeserítik az immobilizáció szövődményei, az elsorvadt izmok, a letapadások illetve a beszűkült mozgástartomány. Vajon megoldható-e, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, azaz megőrizhetjük-e az izomerőt akkor is, ha jó néhány hetes kényszerpihenőt kell tartanunk, például egy begipszelt végtag miatt? Nos, úgy tűnik, szerencsére igen, mégpedig igen frappáns módon.



Az emberi test nem felejt. Sem a jót, sem a rosszat. Őrzi az egyes traumák „emlékeit”, s e nyomok mindegyike gyengébbé, sebezhetőbbé teszi. Az élet során bekövetkező számtalan kisebb-nagyobb sérülés a test idő előtti kifáradásához, öregedéséhez vezet, pedig jó részük jellemzően oly könnyen elkerülhető lenne.



A Kaliforniai Állami Egyetem Kineziológiai (mozgástani) Tanszéke izgalmas felmérést végzett az amerikai egészségügyi és sport szakemberek körében. Egy 20 kérdésből álló kérdőívvel vizsgálták a self-myofascial release (SMR) terápia és az SMR eszközök ismertségét, a klinikai alkalmazással és a betegoktatással kapcsolatos szokásokat, preferenciákat, illetve az eszközökhöz kapcsolódó elvárásokat és tapasztalatokat. Több mint ezer szakember töltötte ki a kérdőívet, és az alábbi eredmények születtek:



A thoracolumbalis fascia (TLF), azaz a széles ágyéki pólya igen fontos szerepet tölt be életünkben. Részt vesz a testtartás kialakításában, az erőátvitelben, a légzésben és – nagyon nem utolsósorban – a járás és a futás kivitelezésében. Ez utóbbit vizsgáljuk meg kicsit részletesebben az Ulmi Egyetem fascia-kutatóinak írásai, kutatásai alapján.



Bejelentkezés vagy Regisztráció