 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Röviden összefoglalva a cikk (pontosabban az idézett kutatás (1)) az alábbiakról szól:
- A kutatások alapján az egészségügyi szakemberek jó részének téves elképzelései vannak a gerinc terhelhetőségével és mozgásainak biztonságosságával kapcsolatban
- az orvosok körében nagyságrendekkel gyakoribbak a tévhitek, mint a gyógytornászok körében, 10-ből 9 orvos hiszi azt, hogy a derékfájós páciens számára az előrehajlás kifejezetten káros
- mindez oda vezet, hogy a szakemberek gyakran adnak a gyógyulást/állapotjavulást hátráltató tanácsokat a derékfájós páciensnek
- rendkívül fontos, hogy a különféle szakmai alap- és továbbképzések kövessék a tudomány fejlődését és a derékfájdalommal kapcsolatos mindenkori aktuális tudományos bizonyítékokon alapuljanak
Kevés embert próbálóbb dolog van annál, amikor felül kell bírálnunk olyan alapelveket, amelyekben évek, évtizedek óta rendületlenül hiszünk, és amelyek mentén gyógyítunk. Velem is számtalanszor előfordult már. Néhány régebbi írásommal ma már magam is vitába szállnék, hisz – köszönhetően a tudomány folyamatos fejlődésének – azóta jóval szélesebbé vált a látóköröm. A tudomány már csak ilyen. Megállíthatatlanul halad előre, és bizony időről-időre megcáfol olyan dogmákat, amelyek addig meghatározták a mindennapjainkat. Nincs is ezzel semmi baj, hisz valahogy így jutottunk el – akkoriban nem lehetett könnyű harc – a lapos Föld teóriától a gömb alakú Föld tényének elfogadásáig😊.
A vázizom hihetetlenül okos szövet. Ha megsérül, képes a teljes regenerálódásra, ráadásul folyamatosan alkalmazkodik a fizikai igénybevételhez is, azaz a megfelelő terhelés hatására képes növelni a méretét és tömegét (hipertrófia). Mindkét folyamatban kulcsszerepet játszanak az ún. szatellit sejtek, azaz az izom speciális őssejtjei. A regenerálódás során az izomspecifikus őssejtek a különféle sérüléseket (beleértve az edzéssel okozott mikrosérüléseket is) követően aktiválódnak, majd osztódni kezdenek (proliferáció), ezt követően összekapcsolódnak egymással és a sérült izomrosttal (fuzionálás), végül az izomrost építőeleméhez, a miofibrillumhoz hasonulnak (differenciálódás) és létrejön az új, egészséges izomrost (a pontos folyamatot ebben a cikkben részletesen leírtam, úgyhogy ezúttal nem vesézem ki. Kövesd a blogomat, és mindig mindenről tudni fogsz😊). Az utóbbi évtizedek kutatásai alapján a szatellit sejtek környezete igen erőteljesen befolyásolja ezt a folyamatot. A megfelelő környezet támogatja az új izomrostok képződését, míg a körülmények negatív változása késleltetheti vagy akár akadályozhatja is azt (1). De vajon mi számít megfelelő, támogató környezetnek, és milyen hatások hátráltathatják a gyógyulást és az izomerősödést?
Mindannyian tapasztaltuk már, milyen jól eső érzés egy-egy finom, lágy masszázs, vagy szeretteink puha érintése, cirógatása. 2002-ben megjelent egy izgalmas kutatás (1), amely a simogatás által okozott jóérzés mögött álló hatásmechanizmusokat igyekezett feltérképezni. A kutatásból kiderült, hogy az emberi bőrben (pontosabban a bőr azon részein, amelyek szőrrel fedettek) olyan, myelinhüvellyel nem fedett, azaz szabad idegvégződések, ún. C-taktilis receptorok találhatóak, amelyek a lassú és finom érintésre, simításra, simogatásra reagálnak. Képalkotó (fMRI, azaz funkcionális MRI) vizsgálattal kimutatták, hogy a CT receptorok az agykéreg ún. szigeti lebeny (insula) régiójába közvetítik az ingereket.
Pirossal lásd az insulát. Forrás: https://twitter.com/neurochecklists/status/1163717326732255232?lang=ar-x-fm
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk a derékfájós pácienssel. Ilyenkor jellemzően özönlenek a különféle jótanácsok, amelyek egy része minden tudományos megalapozottságot nélkülöz, vagy már rég elavult, mint kezelési metódus. Nos, íme a NICE (National Institute for Health and Care Excellence) derékfájdalom kezelésével kapcsolatos friss iránymutatása (amellyel egyébként minden szempontból azonosulni tudok) (1).
1. oldal / 3