 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Gőzerővel digitalizálódunk, egyre több információval kell megbirkóznunk, a létfenntartáshoz napról-napra kevesebb fizikai aktivitásra van szükségünk, ételeinknek egyre kevesebb köze van a valódi táplálékhoz, egyre kevesebb valós emberi kapcsolatot ápolunk és egyre ritkábban van időnk egymásra és saját magunkra. Íme a XXI. század, amelyben sikerült végérvényesen elszakadnunk attól az életformától, amelyre a testünk és a lelkünk teremtődött.
Az egészség modern, ún. bio-pszicho-szociális modellje szerint az egészség és a betegségek nem vezethetőek vissza pusztán fizikai tényezőkre, azaz sérülésekre, fertőzésekre és/vagy túlterhelésekre. Fizikai és mentális egészségünk szociális, pszichológiai és biológiai faktorok dinamikus interakcióinak milyenségén múlik (1,2), azaz munkahelyi körülményeink, családi viszonyaink, társas kapcsolataink, beállítottságunk, tapasztalataink és hiedelmeink éppúgy befolyásolják az egészségünket, mint a fizikális tényezők.
Számos kutatás mutatja, hogy a krónikus derékfájdalom gyakran jár együtt izomerő vesztéssel (1-3), a mozgások sebességének csökkenésével (3-6), az állóképesség romlásával (7-11), a normál izomaktiválódási minták, bekapcsolódási sorrendek megváltozásával (12-22), illetve a stabilitás csökkenésével (16,19,23-25). De vajon kijelenthetjük-e a kutatások alapján, hogy az izomerővesztés, a mozgás lassulása, az állóképesség romlása, a bekapcsolási sorrend megváltozása vagy a stabilitás csökkenése OKOZZA a krónikus derékfájdalmat?
„Nem ér semmit. Hülyeség. Placebo.” – minősített tömören és velősen egy kolléga a napokban a FB-on egy közismert terápiát. Erről persze azonnal eszembe jutott (persze csak miután jól kibosszankodtam magam a Dunning-Kruger-hatás újabb ékes példáján), hogy ideje kicsit körüljárni a témát. Nap mint nap tapasztalom ugyanis, hogy nem csak az utca embere, de a szakemberek (gyakran én is) hajlamosak egyenlőségjelet tenni a ’placebo’ és a ’nem ér semmit’ kijelentések közé. És bizony nagyon, de nagyon rosszul teszik😊.
- Tudatosítás: annak érdekében, hogy a páciens megváltoztassa a mozgásszokásait, legyen szó akár a testtartásáról, akár egy kevéssé hatékony mozdulatról, az első és legfontosabb feladat az, hogy tudatosodjon benne, hogy jelenleg milyen a testtartása/mozgása. És itt jön az első nehézség: vajon hogyan érjük ezt el?
1. oldal / 22