 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Azt hiszem, megvilágosodtam😊! Rájöttem, hogy gyakran ott csúszik el a kommunikáció, hogy többen félreértik, mi a különbség az „AKARATLAGOS” és a „REFLEXES” izomaktiválás (jelen esetben pl. az akaratlagos és a reflexes core stabilizálás, azaz a hasi és háti izmok aktiválása) között. Úgy gondolják, hogy a reflexes core stabilizálás kizárólag egy finom, könnyed mélyizomtónust, amolyan mozgásterápiás bohóckodást jelent, ami alkalmatlan arra, hogy nagy súlyokat mozgassunk. És ha a felületes, nagy izmokat is bekapcsoljuk az erőteljesebb stabilizálás (mondjuk egy súly megemelése) érdekében, az már akaratlagos izomaktiválásnak számít, amit meg kell tanítani a vendégnek/páciensnek. Nos, ez hatalmas félreértés! A reflexes és akaratlagos közti különbség baromira nem a bekapcsolt izmokban (mély vagy felületes) van, de még csak nem is a bekapcsolódás, azaz a stabilitás mértékében, hanem a stabilitás ADAPTIVITÁSÁBAN, azaz a helyzethez való alkalmazkodásában van.
Kevés embert próbálóbb dolog van annál, ha felül kell bírálnunk olyan alapelveket, amelyekben évek, évtizedek óta rendületlenül hiszünk, és amelyek mentén gyógyítunk. Velem is számtalanszor előfordult már. Néhány régebbi írásommal ma már magam is vitába szállnék, hisz – köszönhetően a tudomány folyamatos fejlődésének – azóta jóval szélesebbé vált a látóköröm. A tudomány már csak ilyen. Megállíthatatlanul halad előre, és bizony időről-időre megcáfol olyan dogmákat, amelyek addig meghatározták a mindennapjainkat. Nincs is ezzel semmi baj, hisz valahogy így jutottunk el – akkoriban nem lehetett könnyű harc – a lapos Föld teóriától a gömb alakú Föld tényének elfogadásáig😊.
Akik olvassák az írásaimat, tudják, hogy ez az egyik legkedvesebb (ha nem A legkedvesebb) témám. Nem véletlen. Úgy tűnik, ezer év is kevés lesz ahhoz, hogy leszámoljunk a core stabilitással kapcsolatos jó néhány mítosszal (ahogy dr. Eyal Lederman fogalmaz) és talán eljussunk odáig, hogy többé senki nem kér akaratlagosan fenntartott far- és hasizom aktiválást a pácienstől/vendégtől.
A legmagasabb szintű bizonyítékok mutatják, hogy az orvosi rendelőkben derékfájdalommal jelentkező pácienseknek valójában mindössze 1-2 százaléka igényel orvosi ellátást, 5-10 százalékuknak a gyógytorna (lenne) a megfelelő terápia, 90 százalékuknak pedig egyikre sincs szüksége, sőt, valójában nem is igazán számít betegnek. A panaszai egész egyszerűen életmód eredetűek, krónikus izomfeszességek, amelyeket
- az állandósult stressz,
- a mozgáshiány,
- illetve az egyoldalú terhelések, túlterhelések (ülőmunka, állómunka, egysíkú sportolás) okoznak,
így a panaszok tartós csökkentésében KIZÁRÓLAG az életmódváltás, azaz életen át tartó változatos, a testet harmonikusan terhelő mindennapos testmozgás bevezetése segíthet.
Nos, ez az írásom sem az a könnyű nyári olvasmány. Csakis azoknak a kollégáknak ajánlom tehát, akik
- szeretnék mélyebben is átlátni az emberi testben zajló folyamatokat és nem elégednek meg a "néhány mondatban megmondom a tutit” típusú szakmai kommunikációval
- elfogadják, hogy valójában nem létezik „tuti”, az emberi test működése nem írható le demagóg, fekete-fehér kijelentésekkel, olyan összetett ugyanis, hogy a maga teljességében valószínűleg soha nem fogjuk átlátni
- belátják, hogy ahhoz, hogy akár csak egy apró lépéssel is közelebb kerüljünk egy-egy mikroszeletke megértéshez, elengedhetetlen a rengeteg önálló (és persze kritikus) gondolkodás, és e képesség fejlesztéséhez bizony a néhány sorosnál hosszabb szakmai írásokat is el kell olvasni
- képesek elfogadni, hogy az emberi testtel kapcsolatban valójában csakis kétségeink és kérdéseink lehetnek, az ex katedra kijelentések mindig gyanúsak
- és végül, de nem utolsósorban: elolvasták a cikksorozat első, a farizmokkal foglalkozó részét is, mert a két írás erősen összefügg
1. oldal / 5
Bejelentkezés vagy Regisztráció