 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Páciens vagy és már számtalan orvosnál jártál, minden utasítást betartasz, mégsem javul az állapotod? Esetleg mozgásterapeuta vagy és nap mint nap szembesülsz azzal, hogy a derékfájós/térdsérült stb. stb. páciensed "orvosi utasításra" két hete mozdulatlanul fekszik az ágyban, várva, hogy ettől majd jól meggyógyul? Legyünk akár betegek, akár terapeuták, a félrecsúszott orvos-páciens kommunikáció mindannyiunknak komoly és mindennapos gondot okoz. De vajon mi lehet a probléma gyökere? Nos, nekem az a tapasztalatom, hogy a legfőbb problémát a kivizsgálás során odavetett félmondatok jelentik, amelyek bizony gyakran tévutakra vezetik a pácienst.
Descartes hatására évszázadokon keresztül hittünk abban, hogy a fájdalom mindig valamilyen szövetsérülés hírnöke, és mint ilyen, teljes mértékben független minden más tényezőtől. Magyarul vagy van valamilyen szövetkárosodás, és akkor az bizony fáj is, vagy nincs, ám ez esetben semmi nem fájhat. Egészen a XX. század közepéig tartotta magát az a nézet, hogy az agy csupán egy passzív központ, a perifériáról érkező fájdalomüzenetek befogadója, és azokat a krónikus derék-, vagy más fájdalomtól szenvedő pácienseket, akiknél semmiféle szervi betegséget vagy szövetkárosodást nem sikerült diagnosztizálni, pszichés érintettség diagnózisával pszichiátriára küldték (vagy egész egyszerűen hipochondernek titulálták).
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk a derékfájós pácienssel. Ilyenkor jellemzően özönlenek a különféle jótanácsok, amelyek egy része minden tudományos megalapozottságot nélkülöz, vagy már rég elavult, mint kezelési metódus. Nos, íme a NICE (National Institute for Health and Care Excellence) derékfájdalom kezelésével kapcsolatos friss iránymutatása (amellyel egyébként minden szempontból azonosulni tudok) (1).
Bizonyosan találkoztál már a jelenséggel, hogy derékfájós páciensed/vendéged egész egyszerűen retteg attól, hogy megmozdítsa a gerincét. Ez a páciens csakis tökéletesen egyenes, elmerevített gerinccel hajlandó bármilyen mozdulatot tenni, és kizárólag passzív kezelésekre (masszázs, tape, köpöly, manuálterápia stb.) vehető rá, a mozgástól/mozgásterápiától maximálisan elzárkózik.
Azzal a kijelentéssel, hogy az ülőmunka káros az egészségre, ma már talán senki sem vitatkozik (csak én! Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy szeretném jócskán árnyalni ezt a képet😊). Épp ezért, miután relatíve kicsi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben esélyünk lenne az ülő életmódból visszatérni az egyedüli tökéletes megoldáshoz, azaz a napi 16 órányi változatos testmozgással járó vadászó-gyűjtögető léthez, nincs más lehetőségünk, mint gőzerővel keresni a megoldást egy megoldhatatlan problémára. Az ülő életmód káros hatásainak kivédésére. A keresés során azonban sokszor és sokan járunk tévúton, hisz – amint az elmúlt 10-20 évben kiderült – sem a dinamikus ülőpárna, sem a fittlabda, sem a hiperszuper ergonomikus íróasztal nem vezet valódi és tartós eredményre. Folyamatosan nő ugyanis az elhízottak, a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők, illetve a derék- és nyakfájósok, porckorongsérvesek száma.
1. oldal / 3