Menu
Cart



Feövenyessy Krisztina
A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

Egy néhány héttel ezelőtt íródott bejegyzésben azt boncolgattam, hogy az ízületek mozgásterjedelmének csökkenéséhez (azaz a mozgások beszűküléséhez) nem csupán izomrövidülések, hanem más tényezők – köztük a fascia rugalmatlanná válása – is jelentősen hozzájárulnak, így az izomnyújtás önmagában nem elegendő a fiziológiás mozgásterjedelem visszanyeréséhez. Nos, a Journal of Anatomy-ban megjelent egy újabb izgalmas kutatás, amely még tovább árnyalja a képet. Német és olasz tudósok (köztük a fascia tréning képzésen oly sokat emlegetett Carla Stecco) azt vizsgálták, van-e összefüggés az életkor, a fascia vastagsága és a flexibilitás, azaz a test rugalmassága közt.  Mondanom sem kell, természetesen van, méghozzá igen jelentős😊



Gyakran halljuk, hogy az intenzív testmozgás idősebb korban – főképp magas vérnyomással –kerülendő. Nos, egy különösen értékes és izgalmas kutatás eredményei bizony erősen ellentmondanak az általánosan elterjedt nézetnek. Hogy miért olyan jelentős a kutatás? Mert rendkívül hosszú időszakot (több mint 20 évet) ölel fel és több mint 120 ezer emberre terjed ki, tehát még a szigorú, bizonyítékokon alapuló medicina (EBM) világában is igencsak megbízhatónak számít.



Gyakran hangoztatom, hogy sérülés/betegség esetén - ha a modern fizioterápiás alapelveket követjük - a rehabilitációt a lehető leghamarabb meg kell kezdenünk, az immobilizáció ugyanis súlyos következményekkel jár. Nos, igen érdekes kutatásra bukkantam, amely ékesen bizonyítja, hogy még a rövid ideig tartó inaktivitás is drámai mértékű izomerő (és izomtömeg) csökkenéshez vezet.



A hagyományos megközelítés szerint az ízületi mozgásterjedelem csökkenését az izomrövidülések okozzák, így a mozgékonyság megőrzésének vagy javításának legfőbb, sőt, sokak szerint egyetlen hatékony eszköze az izomnyújtás, azaz a stretching. Nos, az utóbbi évek kutatási eredményei bizony igencsak ellentmondanak ennek a népszerű és igen elterjedt elméletnek.  



Az egyes mozgások (állás, ülés, járás, futás, biciklizés stb.) elsajátítása során agyunk és izmaink közt folyamatos kétirányú kommunikáció zajlik. Szerencsére ezt a csatornát nem kell minden esetben használnunk, amikor mozgásokat végzünk (képzeljük el, milyen fárasztó lenne, ha viszkető orrunk megvakarásának mozdulatán gondolkoznunk kellene). Képesek vagyunk ugyanis arra, hogy a különféle gyakran használt mozgásmintákat eltároljuk, és automatikusan, a mozgás tudatosodása (azaz gondolkozás) nélkül hajtsuk végre. Paul Chek, a Chek Institute megalapítója szerint miután a mozgásminták nem az agyban, hanem a gerincagyban (gerincvelő) tárolódnak, máris érthetővé válik a jelenség, hogy (állítólag) szegény lefejezett csirke egy rövid ideig még vígan szaladgál a kertben¹.

Gyengébb idegzetű olvasóim kedvéért eltekintek a lefejezett csirkét ábrázoló kép közzétételétől



Bejelentkezés vagy Regisztráció

 

 

Weboldalunk az oldal működése és a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ (cookie), ahogy minden korszerű weboldal. Itt engedélyezheti vagy letilthatja a sütik használatát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sütik tiltásával bizonyos funkciók nem vagy nem megfelelően fognak működni!
OK Mégsem
Részletek