 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Van egy fixa ideám, úgy hangzik, hogy a degeneratív (azaz életmód eredetű) mozgásszervi problémák egyetlen igazi gyógymódja a rendszeres testmozgás. Születhet akár ezernyi hangzatos csodaterápia, nem hiszek abban, hogy mozgás nélkül bármelyikkel is tartós, hosszú távú eredmény érhető el. Sajnos manapság sem a terapeuták, sem a páciensek körében nem túl népszerű ez az álláspont. Mozogni (és valakit mozgásra bírni) ugyanis sokkal komolyabb erőfeszítést igényel, mint egy passzív kezelést igénybe venni (vagy épp elvégezni). Én azonban olyan vagyok, mint Monty Python fekete lovagja, már se kezem, se lábam, mégsem adom fel a küzdelmet. Ezúttal tudományos kutatásokkal igyekszem alátámasztani azt az egyszerű kijelentést, hogy mozgás nélkül nincs egészség. S, hogy izgalmasabb legyen a téma, arra is kitérek, milyen mozgásprogramot célszerű választani a krónikus, nem specifikus derékfájdalom kezelése során.
A fejlett országokban súlyos problémát jelent a krónikus fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó ízületi gyulladás, (osteoarthritis, rövidítve OA). Magyarországon 2003-ban mintegy 1,5–2 millió osteoarthritisben szenvedő beteget regisztráltak (1), az USA-ban pedig a 45 év fölötti lakosság 19 százaléka, azaz minden ötödik ember szenved kifejezetten a térdízületet érintő gyulladásban (2). Nem csoda, hogy a szakembereket erősen foglalkoztatja a kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy a degeneratív ízületi gyulladás tömegeket érint, és mit tehetnénk, hogy megelőzzük a kór kialakulását?
Magyarországon ma átlagosan 361 napot kell várni a gerincműtétre, 241 napot egy csípő-, és 325 napot egy térdprotézisre (NEAK adatbázis). A különféle szakrendeléseken gyakran 8-10 órát is elüldögélnek a betegek, s még a sürgősségi részlegen sem ritka a fél/egész napos várakozás. Elégedetlen, reményvesztett páciensek, fáradt, agyonhajszolt, fásult orvosok és ápolók…. melyikünk ne tapasztalta volna mindezt a saját bőrén akár az egyik, akár a másik (netán mindkét) oldalon?! Már-már divat a finanszírozási rendszert hibáztatni, ezúttal azonban vizsgáljuk meg egy másik nézőpontból a kérdést: vajon miért van ennyi beteg ember, és hogyan lehetne a ráfordítások jelentős növelése helyett (vagy mellett) hosszabb távon a betegek számának csökkentésével javítani az egészségügyi ellátás minőségét?
Mi az az aktív és passzív izom inszufficiencia?
Számos faktortól – köztük az impulzus erejétől, az izom keresztmetszetétől, az összehúzódás sebességétől és a kontrakció irányától - függ az az erő, amit egy adott izom képes kifejteni. A legnagyobb erőkifejtésre jellemzően akkor képes, ha a hossza a középtartományban van (pl. a m. biceps kb. 90 fokban hajlított könyök mellett a "legerősebb").
Köztudott (legalábbis a fascia témájú képzéseken hosszasan és részletesen beszélünk róla), hogy a mozgásszegény életmód és a különféle egyoldalú terhelések letapadások, merev cross-linkek (keresztkötések) kialakulásához vezetnek, így jelentősen károsítják a fascia szerkezetét. A feszessé és rugalmatlanná váló kötőszövet nem csupán testtartásunkat torzítja, de mozgásainkat is korlátozza, nehézkessé, darabossá téve minden egyes mozdulatot, ráadásul a test idő előtti öregedéséhez, degeneratív mozgásszervi betegségek kialakulásához vezet (lásd bővebben ebben az írásomban). Mindezeken felül – amint azt az utóbbi évek kutatásai (1) mutatják – a fascia károsodása a daganatos betegségek, illetve a metasztázisok (áttétek) kialakulásában is jelentős szerepet játszik.
24. oldal / 36