 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Bár a civilizált ember szinte minden eszközt bevet, hogy minél kevesebbet kelljen mozognia, igencsak rosszul teszi. A testmozgás hiánya ugyanis törvényszerűen vezet krónikus mozgásszervi betegségek kialakulásához, sőt, bármilyen furcsán is hangzik, a különféle sérülések gyógyulásának egyik legfőbb akadályát is jelenti. A test és a szövetek (csontok, izmok, inak, szalagok stb.) ugyanis nem a pihentetés, hanem a kontrollált, adekvát fizikai terhelés hatására regenerálódnak.
Egy néhány héttel ezelőtt íródott bejegyzésben azt boncolgattam, hogy az ízületek mozgásterjedelmének csökkenéséhez (azaz a mozgások beszűküléséhez) nem csupán izomrövidülések, hanem más tényezők – köztük a fascia rugalmatlanná válása – is jelentősen hozzájárulnak, így az izomnyújtás önmagában nem elegendő a fiziológiás mozgásterjedelem visszanyeréséhez. Nos, a Journal of Anatomy-ban megjelent egy újabb izgalmas kutatás, amely még tovább árnyalja a képet. Német és olasz tudósok (köztük a fascia tréning képzésen oly sokat emlegetett Carla Stecco) azt vizsgálták, van-e összefüggés az életkor, a fascia vastagsága és a flexibilitás, azaz a test rugalmassága közt. Mondanom sem kell, természetesen van, méghozzá igen jelentős😊
Gyakran halljuk, hogy az intenzív testmozgás idősebb korban – főképp magas vérnyomással –kerülendő. Nos, egy különösen értékes és izgalmas kutatás eredményei bizony erősen ellentmondanak az általánosan elterjedt nézetnek. Hogy miért olyan jelentős a kutatás? Mert rendkívül hosszú időszakot (több mint 20 évet) ölel fel és több mint 120 ezer emberre terjed ki, tehát még a szigorú, bizonyítékokon alapuló medicina (EBM) világában is igencsak megbízhatónak számít.
Gyakran hangoztatom, hogy sérülés/betegség esetén - ha a modern fizioterápiás alapelveket követjük - a rehabilitációt a lehető leghamarabb meg kell kezdenünk, az immobilizáció ugyanis súlyos következményekkel jár. Nos, igen érdekes kutatásra bukkantam, amely ékesen bizonyítja, hogy még a rövid ideig tartó inaktivitás is drámai mértékű izomerő (és izomtömeg) csökkenéshez vezet.
A hagyományos megközelítés szerint az ízületi mozgásterjedelem csökkenését az izomrövidülések okozzák, így a mozgékonyság megőrzésének vagy javításának legfőbb, sőt, sokak szerint egyetlen hatékony eszköze az izomnyújtás, azaz a stretching. Nos, az utóbbi évek kutatási eredményei bizony igencsak ellentmondanak ennek a népszerű és igen elterjedt elméletnek.
28. oldal / 36