 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Tavaly volt szerencsém részt venni egy, a Holisztikus Medicina Alapítvány által szervezett remek továbbképzésen, amelyet Ari Pekka Lindberg, az Anatomy Trains in Training koncepció kidolgozója tartott. A képzésen sokkoló kijelentés hagyta el Ari Pekka száját, valahogy úgy hangzott, hogy becslések szerint 2040-ben az USA-ban a betegellátásra fordított teljes kiadások összege eléri majd az ország 2015-ös évi teljes költségvetését, ha tehát nem történik drámai változás, a rendszer összeomlik. Bár az adatok az USA-ra vonatkoznak, nagyon úgy tűnik, az európai, sőt, a hazai egészségügyben is hasonlóak a kilátások.
Idén talán harmadik (?) alkalommal rendezték meg Lipcsében a „Terápia, orvosi rehabilitáció és prevenció” elnevezésű háromnapos kiállítást, vásárt és kongresszust. Sokat filóztunk azon, hogy az év egyik legforgalmasabb időszakában (nyár közepéig tele a képzésnaptárunk) el merjünk-e utazni, végül győzött a kíváncsiság. A kiállítás vasárnap ért véget, így következzék egy rövidke élménybeszámoló frissiben-melegében.
A vásárközpont előcsarnoka
A flossing relatíve fiatal, alig 6 éves fizioterápiás eljárás, így a tengernyi pozitív empirikus ismeret mellett egyelőre kevés tudományos bizonyíték támasztja alá a terápia hatékonyságát. Örömmel osztok tehát meg egy újabb, a flossing kezelés eredményességét bizonyító kutatási eredményt.
Legutóbbi írásomban (Erősítés vagy szenzomotoros tréning? Melyik hatékonyabb a krónikus derékfájdalom ellen?) a mélyizmok (az ún. core) és a felületes izmok közti összhang megbomlásáról, és ennek következményeiről beszéltem. Néhány mondatban összefoglalva a cikk lényegét: ha a felületes myofasciális tevékenység hangsúlyossá válik, törvényszerűen elvész a motoros (mélyizom) kontroll. Miután ez a kontroll biztosítja a belső támogatást gerincünk, sőt, teljes testünk számára, hiánya felborítja a test strukturális és funkcionális egyensúlyát, azaz tönkreteszi bio-tenzegritás modellünket. Túlterhelődnek az egyes ízületek, beindulnak a degeneratív folyamatok, sérül a gerinc funkciója, s a test idő előtt megöregszik. A megfelelő mozgáskontroll (ezáltal fizikai és mentális egészségünk) kulcsa tehát a kiegyensúlyozott mély és felszíni myofasciális aktivitás, nem pedig a túlerősített felületes izmok. Ez az oka annak, hogy a modern fizioterápia - felülírva a derékpanaszok kezelésének hagyományos protokollját - a törzs izmainak erősítése helyett a megfelelő motoros kontroll megteremtésére helyezi a hangsúlyt. Nézzük meg, hogyan járul hozzá mindehhez a helyes légzés!
Bár egészségügyi és sportkörökben általánosan elterjedt, már-már közhelyszámba menő nézet, hogy krónikus derékfájdalom esetén erősítő edzésre/tornára van szükség, nem árt tudni, hogy a legújabb kutatások szerint semmiféle tudományos bizonyíték nem támasztja alá a nézetet, hogy a törzs izmainak ereje összefüggésben van a derékfájdalommal.¹ Számos kutatás bizonyítja ugyanakkor, milyen erős a korreláció a derékfájdalom, és a neuromuszkuláris (ideg-izom) kontroll csökkenése közt². Felmerül tehát a kérdés, hogy krónikus derékfájdalommal küzdő páciensek esetében valóban hatékony-e az általánosan elterjedt kezelési protokoll, azaz a gerinc körüli „izomfűző” erősítése, különösen úgy, hogy mindezt nem előzi meg a motoros kontroll javítása.
Íme egy klasszikus "core erősítő" gyakorlat (plank), nem megfelelően kivitelezve. A helytelen mozgásmintával végrehajtott gyakorlat nem a gerinc körüli izomfűzőt erősíti, hanem a vállízületet (és magát a gerincet) terheli túl, méghozzá jelentősen.
27. oldal / 36