 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A sérülések (szalag-vagy izomszakadások, csonttörések stb.) jó részénél elengedhetetlen a hosszas pihentetés, az immobilizáció, azaz a mozgás hiánya ugyanakkor drámai következményekkel jár. A kutatások szerint a nem használt izom naponta akár 1,5 százalékot is veszíthet erejéből, azaz egyetlen hónap alatt a felére csökkenhet az izomerő. Talán nem szükséges hangsúlyoznom, mindez milyen komoly hátrányt jelent a sportolók számára, de az „átlagember” életét is megkeserítik az immobilizáció szövődményei, az elsorvadt izmok, a letapadások illetve a beszűkült mozgástartomány. Vajon megoldható-e, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, azaz megőrizhetjük-e az izomerőt akkor is, ha jó néhány hetes kényszerpihenőt kell tartanunk, például egy begipszelt végtag miatt? Nos, úgy tűnik, szerencsére igen, mégpedig igen frappáns módon.
Az emberi test nem felejt. Sem a jót, sem a rosszat. Őrzi az egyes traumák „emlékeit”, s e nyomok mindegyike gyengébbé, sebezhetőbbé teszi. Az élet során bekövetkező számtalan kisebb-nagyobb sérülés a test idő előtti kifáradásához, öregedéséhez vezet, pedig jó részük jellemzően oly könnyen elkerülhető lenne.
A Kaliforniai Állami Egyetem Kineziológiai (mozgástani) Tanszéke izgalmas felmérést végzett az amerikai egészségügyi és sport szakemberek körében. Egy 20 kérdésből álló kérdőívvel vizsgálták a self-myofascial release (SMR) terápia és az SMR eszközök ismertségét, a klinikai alkalmazással és a betegoktatással kapcsolatos szokásokat, preferenciákat, illetve az eszközökhöz kapcsolódó elvárásokat és tapasztalatokat. Több mint ezer szakember töltötte ki a kérdőívet, és az alábbi eredmények születtek:
A thoracolumbalis fascia (TLF), azaz a széles ágyéki pólya igen fontos szerepet tölt be életünkben. Részt vesz a testtartás kialakításában, az erőátvitelben, a légzésben és – nagyon nem utolsósorban – a járás és a futás kivitelezésében. Ez utóbbit vizsgáljuk meg kicsit részletesebben az Ulmi Egyetem fascia-kutatóinak írásai, kutatásai alapján.
A kenyaiak közismerten a világ legjobb távfutói. Irigylésre méltó eredményeket érnek el az olimpiákon, döbbenetes kecsességgel suhannak elsőként a célba, toronymagasan körözve le az ellenfeleket. Nem csoda, hogy évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat a kérdés, hogy vajon milyen okok állnak az egyedülálló sportteljesítmény hátterében. Számos tanulmány foglalkozik mind a pszichés, mind a genetikai faktorokkal, ugyanakkor egy sincs, amely egyértelmű, általánosan elfogadott magyarázatot adna a kérdésre.
Forrás: Action Images
30. oldal / 36