Gyanítom, sokan találkoztunk már a jelenséggel, méghozzá anélkül, hogy a tudatában lettünk volna. Mondjuk, amikor egy kéztőalagút szindrómás páciensnél egy 3 hónapos, gondosan megtervezett és kivitelezett, komplex szemléletű kezelést követően sem érünk el átütő sikert. Ráadásul arra sem találunk megnyugtató magyarázatot, hogy egyáltalán miért alakult ki a panasz. Bár a páciens terheli a kezét, ez a terhelés nem extrém mértékű, és még csak nem is annyira repetitív, hogy indokolná a tüneteket.
Egy sérülés/betegség komplex rehabilitációja három fő elemre bontható:
tisztán tüneti kezelések: fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés gyógyszerrel, injekcióval, jegeléssel stb.
köztes (tüneti és oki között félúton) kezelések: a sérült, fájdalmas szövet direkt kezelése akár műtéttel, akár fizikoterápiával, azaz manuál- és/vagy mozgásterápiával
oki kezelés: a sérülés/fájdalom kiváltó okának megkeresése és semlegesítése
Az érthetőség kedvéért nézzük meg az egyes elemek közti különbséget egy példán, mondjuk a teniszkönyökön rehabilitációján keresztül! Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk, hogy mi az a teniszkönyök és miért alakul ki!